A kocsmafilozófia hagyományai

A cseh próza egyik legkiemelkedőbb személyisége, Petr Sabach szatirikus előadásmódjával Jaroslav Hasek és Bohumil Hrabal nyomdokaiba lépett. Erről tanúskodik regénye, az Ártatlan szeszcsapdák is.

Két éve itthon nem is számított hírértékűnek a cseh szerző, Petr Sabach halála. Nem ismertük őt, kevés művét ültették át magyarra. Pedig a 66 éves korában elhunyt író a cseh próza egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, remek műveiből több film is készült, 1993-ban került a prágai mozikba Süvölvényévek, amely kísértetiesen hasonlít a négy évvel később bemutatott Csinibaba című magyar alkotásra (e regénye magyarul is megjelent), s szintén nagy siker övezte az 1999-es Kuckók című filmet, amit több mint egymillióan néztek meg a cseh filmszínházakban, többen, mint a hollywoodi szuperprodukciókat.

A kritikusok azonban a Pupendo – Irány a tenger című filmet tartották a legjobbnak, a mozi 2004-ben besöpörte az összes Cseh Oroszlán-díjat. A filmet Petr Sabach Ártatlan szeszcsapdák című regénye ihlette. Az író a nagy elődök, Jaroslav Hasek és Bohumil Hrabal nyomdokaiba lépett szatirikus előadásmódjával. Humorral ötvözi a társadalomkritikát, eléri azt, hogy az emberek saját magukon is nevessenek. És persze azon a koron, amiben felnőttek.

A regény három 16 éves barát mindennapjait mutatja be. A hatvanas évek unalmas szocialista történéseit, néhány évvel a Prágai Tavasz előtt. Ám a három barátnak köszönhetően ezek a napok nem is annyira egyhangúak, maguknak teszik izgalmassá – környezetük nem túl nagy örömére.

Még szó sem volt politikai nyitásról, az elbeszélő fiatalember nevelőapja, Beda is annál többet iszik, minél inkább elege van a kommunizmusból. S milyen borzalmak várnak azokra, akik inkább külföldre menekülnek? A prágai rádióból Petr megtudta, hogy nehezen találnak munkát, pedig a cseh emigránsok „zsíros dollárkrémmel szándékoznak kenegetni” kenyerüket, a fiú ezért megpróbált utánajárni annak, hogyan is nézhet ki az a bizonyos dollárkrém. Petr nem találta meg az imperializmus e szörnyűségét. Igen egyszerű körülmények között nőtt fel, sorsával akkor szembesült, amikor egy jómódú lányt, későbbi első szerelmét kezdte korrepetálni oroszból úgy, hogy egyébként legfeljebb egy-két szót sikerült elsajátítania kötelező nyelvtanulása során.

A műben fel-felbukkan az örök reménysugár: a tenger. Petr nevelőapja is ígérte már, hogy elviszi őt és édesanyját az ígéret akkori földjére, ám sosem jutottak el, mert Beda elitta a félretett pénzt. A fiatalok azonban saját kezükbe vették a sorsukat, elkötöttek egy autót, azzal mennek el a tengerhez, megcsodálhatják a hullámok csillogását. Ám nem értek célba, csak a prágai repülőtérig jutottak el, mert sikerült balesetet okozniuk. A gépkocsit vezető fiatalember barátjuk, Jirka Ptácnik ellen példás büntetést ígért a perét levezető bíró, de kiderült, hogy az illetőt jól ismerték az ifjak: amikor feketén akartak taxizni, hogy majd ebből tesznek szert bevételre, a részeg, már beszélni sem tudó bíró volt az első és egyetlen kuncsaftjuk. Ptácník így megúszta egy ejnye-bejnyével. A tenger a szabadság jelképe volt egy olyan világban, ahol útlevélhez sem volt könnyű hozzájutni. A fiatalokat és az időseket egyvalami köti össze: az alkohol. Isszák a sört, amiben meglátásuk szerint nincs is alkohol, az elvonón az orvos hiába próbálja meg felhívni a figyelmüket arra: 15 üveg sör azért már roncsolja a májat.

Bár az elbeszélés módja Hrabalét idézi, Sabach nem a részegek nem éppen összefüggő történeteit adja tovább. Jól felépített mű, nagyszerű olvasmány, s reméljük, a Csehországban 2003-ban megjelent folytatását is olvashatjuk majd magyar nyelven.

Infó

Petr Sabach: Ártatlan szeszcsapdák

Noran Libro, 2018