Magyarország igazi „múmia nagyhatalommá” vált a váci leletek felfedezésével

Értékes információkat tárt fel a XVIII. századi váci múmiák vizsgálata.

Swartz Mária Terézia. Még a nevét is tudjuk, így hívták azt az alig tízesztendős kislányt, akinek múmiája 25 évvel ezelőtt előkerült a váci Fehérek templomának kriptájából. Társaságában még 264, a XVII. és XVIII. században élt váci egyén maradványait találták, a különleges viszonyoknak köszönhetően többségében mumifikálódott állapotban. Sokakat sikerült azonosítani, mások kilétét viszont valószínűleg örök homály fedi. Ám ezek a holttestek még névtelenségükben is rendkívül értékesek. Tanulmányozásukból kiderülhet, hogyan éltek az akkoriak: festették-e hajukat, rágták-e a körmüket, volt-e fejtetűjük, milyen betegségektől szenvedtek és meddig éltek? Megdöbbentő például, hogy az egyik hölgy 93 esztendős korában hunyt el – sokat elárul ez az évszázadokkal ezelőtti váci körülményekről.

A nemzetközi viszonylatban is különleges leletek a nagyközönség számára is bármikor megtekinthetők a Magyar Természettudományi Múzeumának Embertani tárában, ám a következő napokban a tudósok veszik őket górcső alá. Mától ugyanis háromnapos konferenciát szerveznek az „Egészség és életmód az ókori Egyiptomban – Fókuszban a múmiák” címmel, több neves külföldi előadó részvételével. És hogy mégis hogy jön Magyarország az ókori Egyiptomhoz? Úgy, hogy – hinnénk vagy sem – hazánk igazi „múmia nagyhatalom”: főként az egyedülálló váci leletek miatt, de egyiptomi gyűjteményekben is akad néhány különlegesség. Márpedig a múmiák vizsgálatában az új, modern technológiáknak köszönhetően mára minden mindennel összefügg, a különböző tudományágak együtt dolgoznak egymással.

„Elég nagy számban találtunk tuberkulózisos megbetegedéseket ókori egyiptomi, sőt még régebbi leletekben is. Ezt a betegséget a szakemberek elég jó eséllyel fel tudták ismerni, még a DNS- és molekuláris-biológiai- kutatások beindulása előtt is. Hiszen míg számos járvány nem hagyott például a csontokon jellegzetes nyomokat, addig a TBC igen” – beszélt kutatásairól lapunknak Pálfi György, fertőző megbetegedésekkel foglalkozó antropológus. „A TBC baktériumának bizonyos DNS-szakaszai megőrződhetnek, például a csontokban. Ez történt a váci múmiák esetében is. Ezek ugyan nem ókoriak, időben közelebb állnak hozzánk, ám a betegségek evolúciójának folyamatának megértésében nagyon hasznosak. Ráadásul ezek még sokkal jobb minőségben maradtak meg” – folytatta a szakember.

Elmondása szerint a múmiák vizsgálatából ma is értékes következtetéseket tudnak levonni. Jelenleg is gőzerővel kutat Budapesten például David Minnikin professzor, aki régi leletek tanulmányozása alapján a modern orvostudomány részére fejlesztett ki a tuberkulózis diagnosztizálásához kémiai módszereket. „Milyen evolúciós pályán fejlődött a kórokozó, hogyan változott a virulencia – például ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk. Vagy a történelemtudományok számára is tanulságos lehet, hogy egy-egy népességben milyen arányban voltak betegek az emberek, és milyen eséllyel éltek túl egy járványt?” – sorolta a gyakorlati eredményeket. „Az összes váci múmiából vettek már mintákat, aminek elemzéséből kiderült, hogy feltehetően a XVIII. századi váci lakosok legalább 69 százaléka hordozta a TBC kórokozóját. Természetesen nem betegedtek meg mind, akkoriban is olyan 10 százalékos volt az arány. Viszont volt, hogy teljes családok haltak ki miatta. A koponyatető belső felszínének nagyon apró eltéréseiből már azt is nagy biztonsággal meg tudjuk állapítani, hogy TBC okozta agyhártyagyulladástól szenvedett-e az illető. Ebből kiderült, hogy a betegség vezető haláloknak számított a gyerekek között a középkorban, de az újkőkorban is” – magyarázta Pálfi György.