Ballada a Mester hatalmáról

Hovanyecz bácsi víz- és gázvezeték szerelő kisiparos, ráadásul az utca túlsó felén lakik. E két tulajdonsága teszi őt a társadalom megbecsült tagjává. Persze amikor társadalomról beszélek, akkor főképp a miénkre gondolok, itt a Lapos utca 40/c-ben.

Aki ismeri a külvárosi családi házak vízhálózatát, az pontosan tudja, hogy az egykor oly népszerű ólomcsöveket a 60-as évektől kezdték el acélra cserélni (ad notam: vas és acél országa); a vasnak pedig van az a jó tulajdonsága, hogy 30-40 évenként teljesen elrozsdásodik. Vagyis dobhatjuk ki az egészet a fenébe. De nem Hovanyecz bácsinál. Ő ugyanis a lassú evolúció híve, aminek az „ez most jó lesz egy darabig, kezitcsókolom” szakkifejezéssel szokott hangot adni.

Hovanyecz bácsi nem az a fajta mesterember, akit néhanapján kényszerűségből kihívunk. Ő jár hozzánk. Látogatásainak sűrűségét a víz- és gázvezeték csövek szakaszos élettartama, valamint a rendszerbe általa beépített át- és felemelő szerkezetek, szűkítők és fittingek tartóssága határozza meg.

Mondhatnánk, hogy ő az a vendég, aki a távozása pillanatában tudja a következő vizit időpontját. Szerintünk van egy titkos naptára, amelyben gondosan feljegyzi, hogy egy adott házhoz mikor érkezik legközelebb. Mint egy nagybácsi, akit csak azért hívunk időről időre, mert imádott nagyanyánk halálos ágyán megígértette velünk, hogy nem hagyjuk magára a szegény Lajost.

Viszont Hovanyecz bácsira mindig számíthatunk. Ha szenteste önti el a barna veszedelem a pincét, vagy ha hajnali fél négykor ébredünk arra, hogy kattog a cirkó, vagy ha a vízművek számlájából feketén-fehéren kiderül, hogy köbméterszám ömlik a víz a nagy büdös semmibe, Hovanyecz bácsi mindig elérhető. Azonnal felveszi a telefont, öt percen belül ott van, a kiszállásért mindig ötezret kér, és sosem ad számlát. Gyors, precíz, és biztosak lehetünk benne, hogy egy hónap múlva újra jön. Tudniillik ahol a vascsövet korszerű műanyagra cseréli, ott gyakran valami illesztési anomália történik – ezt tőle tudjuk –, azt pedig rendszeresen karban kell tartani (értsd újra szigetelni, javítani, tekercselni, buzerálni), arra pedig ki mást hívnánk, mint azt, aki pontosan ismeri a rendszert. Amikor pedig a szomorúbb napokon felmerül a teljes rendszer cseréje, a Mester csak ingatja a fejét – lásd fennebb – „minek költenének rá egy valag pénzt, ez most egy darabig biztosan jó lesz, kezitcsókolom”. Ha egyszer valaki kiszámolná, mennyit költöttünk az elmúlt harminc évben Hovanyecz bácsinál reparálásra, nagyjából egy kisebb város teljes víz- és gázvezeték hálózatának át- és újjáépítése jönne ki az összegből. De mi nem számolunk. Ki akarna elszámoltatni egy családtagot?

A napokban megjött a vízművek szokásos éves elszámolása. Kiderült, lukas a rendszer. Mondtam anyósomnak, talán próbáljunk meg egy másik szakembert hívni. Valami olyasmit morgott, hogy jól van, megpróbálja, de másnap reggel Hovanyecz bácsi ébresztett. Jött szerelni. Anyósom állította, nem ő hívta.

Misztikus dolog ez ezekkel a mesterekkel. És a természetfölöttibe jobb nem beleavatkozni.