Ha szerda, akkor Fonó, de a hét többi napján is

Publikálás dátuma
2019.08.31. 17:25

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Aki hajlandó kimozdulni a Belvárosból, az nem is akar egyhamar innen elmenni.
Az elmúlt években sokszor leírhattuk, hogy a Fonó Records egyik vagy másik lemeze – esetenként egyszerre több is – a World Music Charts Europe zenei toplista valamelyik előkelő helyére került. A Fonó többször megkapta a legjelentősebb világzenei kiadóknak járó Womex Top Label díjat is, Kelet- és Közép-Európából egyedüliként. A siker azonban – ahogy a kiadóhoz szorosan kapcsolódó, egyik leghangulatosabb budapesti „szórakozóhely”, a Fonó Budai Zeneház léte – nem magától értetődő, inkább egy (többször ijesztő fejezettel is bíró) valóra vált tündérmesének a része. Mesébe illő történet ugyanis, mikor néhány ember sokak álmát álmodja meg, hogy aztán ebből az álomból később még többen osztozhassanak. Persze Lukács József fizikus, elektrotechnikai mérnök a barátjával, a szintén fizikus Balogh Tiborral a közös álmuk nélkül is sokat tudna beszélni az élet fordulatairól – igaz, ők nem tolják magukat a reflektorfénybe. Balogh Tibor például arról, hogy sikeres biztosítási brókercégek alapítójaként hogyan vetődött el Kőrösi-Csoma Sándor nyomában járva a Takla Makán sivatagba az ujgurok közé. Lukács József pedig arról, miként építette meg öccsével, Endrével az 1980-as évek elején az egyik első magyar személyi számítógépet, a HomeLabot, hogy aztán az orvosi mérőműszerek, vagy a Densionnal az autóhifi terén is világra szólót alkosson. Lukács József járt az Andokban is meditálni, a dél-amerikai zenébe beleszerelmesedve a Los Gringos dobosa lett, a hazai művelődési házak és jazzklubok épp válságos helyzetét látva pedig egy lágymányosi gyártelep szomszédságában – egy egykori garázs és öltöző épületében –, a Sztregova utca 3. szám alatt nyitotta meg a Fonó Budai Zeneházat Balogh Tiborral. Amivel jelentős követ dobtak Budapest kulturális életének tavába. A Fonó több – jelentős állami támogatás nélkül időnként kritikus – korszakot is megélt, mára megkérdőjelezhetetlenül a minőségi zene és szórakozás brandjévé vált. Szabados Györgytől, Dresch Mihályon át Lajkó Félixig most nagyon sok művész és zenekar nevét kellene felsorolni, akit és amit a „fonós” jelzőt megillet, sok neves világzenei és népzenei előadó és formáció is a Fonóban bontakozott ki. A Fonóban 1997 óta az elmúlt évtizedek legjelentősebb népzenei gyűjtőmunkáját is végzik Utolsó Óra címmel a Hagyományok Háza, illetve az MTA Zenetudományi Intézet munkatársaink közreműködésével, amelyet az Új Pátria lemezsorozattal tesznek közkinccsé. Aki hajlandó kimozdulni a Belvárosból, az nem is akar egyhamar innen elmenni: a minőségi – népzenei, etnojazz, világzenei és kortárs klasszikus – koncertjeivel, táncházaival a Fonó otthonos kultúrsziget. A már legendás szerdai táncházait annak is érdemes látogatnia, aki pár nélkül érkezne vagy nem tud táncolni, de azért szeretne: a táncokat tanítják is egy-egy esten, miközben minden héten két neves zenekar húzza a talpalávalót. Kezdőknek és haladóknak keddenként is folyik itt tánc- és énektanítás, most szeptemberben és októberben a felcsíki táncok lesznek soron.
Témák
Fonó

Szmogfüggöny úszik a Dunán

Publikálás dátuma
2019.08.31. 16:03

Fotó: Francesco Meroni / Cultura Creative
Az eredetileg megcélzott ötezer aláírás fele már összegyűlt az aHang és a Levegő Munkacsoport online petícióján, amelyben a kezdeményező szervezetek a budapesti Duna-partok extrém módon szennyezett levegője miatt tiltakoznak.
A Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek és Tarlós István főpolgármesternek címzett beadvány megszövegezői egy olyan vizsgálatsorozatra hivatkoznak, amelynek során 4 alkalommal a Jászai Mari térnél, a Szent István parknál, a Március 15. téren, a Lánchíd lábánál és az Országháznál mérték a városi levegő szennyezőanyag-tartalmát, és olyan kimagasló értékeket tapasztaltak, amelyek a legzsúfoltabb M0-sztrádaszakasznak is becsületére (vagy inkább szégyenére) válnának. A kiugró kibocsátás elsődleges oka a városi Duna-szakasz hajóforgalma. „A Levegő Munkacsoporthoz rendszeresen érkeznek panaszok helyi lakosoktól és a Duna-parton sétálóktól, sőt a hajón utazóktól is, akik szerint elviselhetetlen, amit ezek hajók kibocsátanak. Már három évvel ezelőtt konkrét javaslatokat juttattunk el az illetékes minisztériumnak, azonban azóta sem történt semmi kézzel fogható előrelépés, pedig a szükséges intézkedések csak néhány milliárd forintba kerülnének, ami szinte jelentéktelen tétel az állami költségvetésben” – írta Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. „Bár jelentős mennyiségű szennyezőanyagot bocsátanak ki a BKV által üzemeltetett hajók is, azonban a legnagyobb zaj- és levegőszennyezést a magántulajdonban lévő, többnyire rendkívül elavult motorral közlekedő, jellemzően városnézést kínáló hajók okozzák. A szennyezést tovább tetézik a szállodahajók azzal, hogy nem a partról kapják az áramot, hanem éjjel-nappal működik rajtuk az elektromos áramellátást biztosító dízelgenerátor. A helyzetet a szállodahajókat kiszolgáló, a parti sétány mentén – gyakran órákon át járó motorral – várakozó autóbuszok tömege is súlyosbítja” – áll a petícióban. Az aláírások ezreivel megtámogatott szöveg egyebek között azt kéri a döntéshozóktól, hogy fokozzák a hajókban üzemelő motorok levegőt szennyezőanyag-kibocsátásának ellenőrzését, készíttessék el a Dunán közlekedő hajók környezetvédelmi minősítési rendszerét (beleértve a hajón üzemeltetett áramfejlesztők kibocsátását is), jelentősen differenciálják a hajók kikötői díjait a környezetvédelmi minősítésüktől függően – mégpedig olyan mértékben, hogy ne legyen kifizetődő üzemeltetni a rendkívül szennyező hajókat –, a kormány támogassa a hazai hajók elavult motorjainak lecserélését, valamint felszerelésüket hatékony részecskeszűrővel úgy, hogy mindez 2021. január 1-ig megtörténhessen, szüntessék meg a szálloda- és városnéző hajókat kiszolgáló buszok tartós rakparti parkolásának lehetőségét, tiltsák meg a szállodahajók kikötését a lakó- és pihenőterületekkel határos partszakaszokon, valamint biztosítsák a Budapesten kikötő szállodahajók áramellátását a partról és tegyék kötelezővé ennek használatát. A petíciót a terjed.ahang.hu oldalon lehet aláírni.
Szerző
Frissítve: 2019.09.02. 08:57

Halogatott felújítás – Terv van, engedély és forrás nincs a K-Híd rekonstrukciójára

Publikálás dátuma
2019.08.31. 14:13

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Semmi kétség, ideje lenne már felújítani a Hajógyári-sziget emblematikus hídját.
„K-HÍD – Fő a bizalom!” Feltehetően ez juthatott az idei Sziget Fesztivál nyitónapján a százezernyi tömeg  eszébe, miközben a koncert végeztével a K-hídon Óbuda felé baktattak át. Feltéve, ha kaptak avatott tolmácsot annak a BKK-közleménynek megértéséhez, amely így szólt: „A híd állapotát az üzemeltető Budapest Közút Zrt. rendszeresen ellenőrzi, ami alapján a biztonságos közlekedés lebonyolításához szükséges beavatkozásokat elvégzi. (...)  A rendezvény ideje alatt is rendszeresen ellenőrzi az üzemeltető a híd állapotát. A hídon egy időben tartózkodók számára vonatkozó előírás, korlátozás nincs, mivel a gyalogosokkal telített híd statikailag nem a legkedvezőtlenebb teherkombináció.” A főváros jelenlegi vezetése által jóváhagyott szöveg tehát azt sugallja: csak semmi izgalom, a híddal vannak ugyan problémák, de mi éberen őrködünk afelett, hogy a helyzet tovább ne rosszabbodjon – de azért ha teherautókonvojjal tetszenének jönni, ne tegyék! Hiszen a BKK is bevallja: „A hídon jelentős beavatkozásra annak építése óta nem került sor. A híd műszaki állapota leromlott, felújítása indokolt, de ez nem jelenti az, hogy a műtárgy nem alkalmas a közlekedés biztonságos lebonyolítására.”  A K-hidat, amelyet 1955-ben adtak át, semmi kétség, ideje lenne már felújítani. A tervek jó ideje készen vannak, s bár minden évben legalább egyszer augusztusban a Sziget Fesztivál idején a figyelem ráirányul, a rekonstrukció csak nem akar eljutni a megvalósítás állapotába. A zárókoncert napján az átvonuló tömeg által bizonytalannak érzett statikai állapot miatt olyan hírek terjedtek el, hogy a felújítási terveket talán felfrissítik. Arról viszont még a közelgő őszi önkormányzati választások előszeleként sem lehetett értesülni, hogy ha minden engedély meglenne, mikor kezdődhetnének el a munkálatok – a tervezett költségekről nem is beszélve. (Ettől függetlenül idén a 10 évente kötelező fővizsgálatot mindenképpen megejtik.) A szakemberek szerint egy ilyen, 64 éve álló, alapjaiban változatlan híd „vérfrissítése”  egy-másfél évig is eltarthat, vagyis legalább egy Sziget Fesztivált mindenképpen érinthetne. A K-híd Óbuda Filatorigát nevű városrészét köti össze az Óbudai-(Hajógyári-) szigettel. Kétszer egysávos, és mindössze 98 méter hosszú. Nevét a jellegzetes "K" betűre emlékeztető – egyébként eredetileg katonai célokra tervezett – rácsozatáról kapta, amelyeket gyorsan össze lehetett szerelni. Van egy különös jellegzetessége: ferdén építették meg. Eredetileg főleg iparvasúti célokat szolgált, de ma már csak közúti és gyalogoshídként funkcionál. A hídon megépülte után egy nagyobb változás történt: 1973-ban mind a két oldalán egy-egy keskeny gyalogos járdát építettek ki. Mivel a közúti forgalom csak egy nyomsávon haladhat, ezért az év nagy részében jelzőlámpa szabályozza az áthaladást. Egykor a szigetnek a fesztiválok területétől délre eső részén működött az Óbudai Hajógyár, amelynek közvetlen vasúti vágánycsatlakozásra volt szüksége. A ma már feledésbe merült jobb parti körvasútsornak volt egy Óbuda-Gázgyár elnevezésű állomása, amelyről üzemi vágányok ágaztak le az azóta bezárt névadó üzemhez, és egy másik a ma is létező esztergomi vasútvonalhoz, illetve 1978-ig a szentendrei HÉV-hez is. Azt követően, hogy a gázgyár leállt (területének egy részén működik a Graphisoft Park), az 1990-es évek végén az üzemi vágányokat felszedték, a csatlakozások megszűntek, ám a híd közepén ma is látható a két sínszál. Sőt még az állomásépület is létezik, de az új rakparti út zajvédő fala eltakarja. Az Óbudai-szigetre egy másik, a K-nál is rövidebb, de jóval strapabíróbb 55,2 méter hosszú, kétszer egy sávos, járdával rendelkező hídon is el lehet jutni. Ezt egyesek – az egykori hajógyárra emlékeztetve – H -hídnak hívják. Kiváló átkelési pont lehet, hiszen 1858 óta már a harmadik állandó híd áll itt. Az első egy fa tolóhíd volt: amikor jöttek a magasabb hajók, akkor a középső nyílását el lehetett tolni a hossztengelye mentén. A következő,  1884-ben vasból készült emelőhídnál a középső nyílást megemelte egy csörlőszerkezet. A mai vasbeton híd  1968-ban készült el. (A hajóforgalom még a múlt század első felében megszűnt ebben a Duna-ágban.) A Sziget Fesztiválra a H hídon szállítják a rendezvényhez szükséges eszközöket és felszereléseket, valamint a lakókocsik és a taxik is itt hajthatnak be. Kicsit rugalmasabb gondolkodással „mentesítő hídként” a fesztiválról kifelé áramló forgalmat erre a hídra lehetne terelni. Az viszont rejtély, hogy a sziget felett átívelő Árpád-hídnál miért nem merült fel egy lehajtó ág kialakítása, ahogyan az például a Margit-szigetnél is látható. 
Szerző