A világhírű tenor Plácido Domingo nevével még ma is stadionokat lehet megtölteni, na azért nem teljesen, hiszen a szegedi stadionavatón a nyolcezres komplexumban lehettek úgy ötezren. A nemrégiben Amerikában zaklatással gyanúba hozott tenor magyarországi producere a koncert előtt újságíróknak elmondta, Európa nem Amerika. Itt ezt másként kezelik, fogalmazott, mint ismert Amerikában több fellépését lemondták. Hozzánk Salzburgból érkezett és a hírek szerint ott nagy ovációval fogadták. Domingo többször hangoztatta már korábban, hogy szereti a focit, tehát abszolút nem idegen számára a stadion légköre. Egy szabadtéri koncertet egy ekkora térbe betenni azonban jókora kockázattal jár. Ráadásul ez volt az első nyilvános rendezvény a Szeged-Csanádi Egyházmegye új büszkeségében. Kiss Rigó László püspök meg is köszönte rögtön a magyar kormánynak, hogy támogatta a beruházást.
Manapság egyébként már annyi stadion épül, hogy szinte alig lehet követni. Mindenesetre szerda este úgy tűnt, hogy finoman szólva még nincs bejáratva a Szent Gellértről elnevezett intézmény, nem kis időt vett igénybe a közönség beléptetése, a sajtót aztán a cserepadra terelték, onnan lehetett követni a koncertet. Domingónak érezhetően óriási rutinja van az ilyen koncertszerű előadásokban. A program, ami még az utolsó pillanatokban is változott, az első részben főként Verdi műveinek ismertebb áriáiból állt. Hallhattunk részletet A Traviatából, az Otellóból, a Simon Boccanegrából és A trubadúrból. Végig azt lehetett érezni, mintha a tenor takarékoskodna a hangjával, hogy bírja végig az előadást. Nem volt erőtlen, inkább visszafogottnak lehetne mondani. A jellegzetes gesztusai, a jelenléte viszont nagyon is hatott, még egy ekkora térben is. Persze csodát ő sem tud tenni, pláne hetvennyolc évesen, de igyekezett vigyázni rá, hogy ne kerüljön szakmailag kínos helyzetbe. Elég nagy szerep jutott a szoprán partnerének Ana Maria Martíneznek, aki mindent meg is tett, hogy erővel és szenvedéllyel megszólaljanak a művek. Ketten együtt leginkább a Simon Boccanegra részletében tudtak kellő drámai hatást felvillantani.
Aztán jött a műfajilag is könnyedebb második rész, amikor már operettekből, slágeresebb dalokból állt a program. A legnagyobb ovációt az alapvetően olaszul, de magyar szavakkal vegyítve előadott a Bánk bán Hazám hazám című áriája aratta. Domingo profin csinálta, ahogy felerősítette a magyar nyelven tolmácsolt szavakat, a nézők pedig ennek nagyon örültek, hiszen mégis csak egy világsztártól hallhatták a saját anyanyelvükön még ha nem is tisztán, például a „magyar hazám” kifejezést.
Érdemes még szót ejteni a második rész kezdetéről is, hiszen a Virtuózok című tehetségkutatóban feltűnt fiatal szegedi zongorista Balázs-Piri Soma Grieg egyik művét adta elő, a koncertet kísérő MÁV Szimfonikus Zenekart pedig Domingo vezényelte. Volt balettrészlet is, a Győri Balett három fiatal táncosa a Hattyúk tava fináléjára koreografált produkciót adott elő. És hogy a szentimentalizmust egyébként sem nélkülöző est még könnyfakasztóbb legyen, Domingo felkonferálta a fiát, ifjabb Plácidót, aki egy slágeres kompozíciót adott elő, tényleg valódi bájjal – amikor feljött a színpadra, egy puszi is elcsattant apa és fia között. Később együtt is énekeltek a közönség nem is volt hálátlan a gesztusért.
A ráadásokat aztán a Domingo által szívesen énekelt Besame mucho zárta. Ebbe már beszállt mindenki. A stadion tehát felavatódott, mégis csak egy világsztárral. Igaz, egy olyan művésszel, aki épp gyanúba keveredett. Úgy tudni, az intézmény több megnyitót is tervez, hamarosan lesz egy közösségi, családi nap és egy kiemelt futballmérkőzés is. Azért szép a szervezőktől, hogy a kultúrát vették előre, még akkor is, ha ennek a fő oka minden bizonnyal a tenor naptára.
Infó:
Plácido Domingo koncert
Szent Gellért Fórum
2019. augusztus 28.
