Otthon mossák véres munkaruháikat a mentődolgozók

Publikálás dátuma
2019.08.30. 19:00

Fotó: Országos Mentőszolgálat
Az egyébként télen-nyáron ugyanolyan viseletet ráadásul maguknak kellett átalakítaniuk, hogy hordható legyen – tudta meg a Népszava a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségétől. Kiderült az is: sokan olyan rosszul keresnek, hogy sírásóként vállalnak másodállást ahhoz, hogy megéljenek.
A család szennyesével együtt kénytelenek kimosni munkaruháikat a mentődolgozók, mivel azok tisztítása másképp nem biztosított. Ráadásul mindössze két váltófelszerelésük van, így muszáj folyamatosan tisztítani azokat – erről Kiss György, a mentődolgozók szövetségének Hajdú-Bihar megyei vezetője beszélt. A szövetség honlapján megjelent nyilatkozatban kifejti azt is, hogy a felszerelés anyaga gyakorlatilag elasztikus műanyag, ami nem szellőzik, százból nyolcvanat pedig át is kellett alakítani. Az alsó száruk a bokánál ugyanis majdnem olyan széles, mint deréktájban, így alig tudtak mozogni benne. Kiss György kilenc év után kapott új ruhát, ami lehet, hogy jól néz ki, de szerinte alkalmatlan a normális munkavégzésre. „Hiába kaptak úgy egy éve új munkaruhákat a mentődolgozók, azok nyáron szinte elviselhetetlenül melegek, télen pedig fázunk bennük” – mondja a megyei vezető, aki már 11 éve dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ). Tavaly óta mentőtechnikusként, ami azt jelenti, hogy gépkocsivezető és ápoló is egyszerre.

Nem védőruha

„Mindaddig, míg a munkáltató munkaruhaként és nem védőruhaként kezeli a mentődolgozók ruháját, addig nem az ő feladata a holmik tisztítása, karbantartása. Akkor sem, ha ezek vérrel, vagy egyéb anyagokkal is szennyezettek. Így a fehérneműt, vagy a gyerekruhát egy olyan mosógépben kell kimosni, amiben előtte egy ilyen lehányt, vagy bármilyen más testváladékkal érintkezett munkaruhát mostak. De hiába hangsúlyozzuk ezt, falakba ütközünk, a munkáltató elzárkózik. Még külön téli és nyári munkaruha sincs, sokkra szinte ráégnek a szellőzésmentes nadrágok” – erről Kusper Zsolt, a mentődolgozók szövetségének elnöke beszélt a Népszavának. Tőle tudtuk meg azt is: a korábbi ruhák tájékoztatójában az szerepelt, hogy mindössze 9 alkalommal lehet kimosni, utána újat kell kapni, de sokan ezeket is évek óta használják. Az ügyben kerestük az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ) is, szerettük volna megtudni, hogy miért nem biztosítanak több ruhát a dolgozóknak, illetve miért nem segítik azok tisztítását, de erre a kérdésre a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz. Győrfi Pál, a mentőszolgálat szóvivője annyit közölt lapunkkal: 
"sajnálatos volna, ha egy mentőkről szóló, egyoldalú, a közvélemény objektív tájékoztatását lehetetlenné tevő írás megjelenését éppen a Városligeti Mentőnap, az életmentés hivatását gyakorló bajtársaink áldozatos és sikeres munkáját bemutató rendezvény előestéjére időzítenék. A részletes válasz összeállításáig türelmét kérjük."

Képtelen elvárások

Az OMSZ-t arról is faggattuk, mit gondolnak arról, hogy a kormány elvette a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét a mentődolgozóktól, de erre sem reagáltak. Korábban, ha valaki tíz évet az Országos Mentőszolgálatnál dolgozott, ötévenként egy évvel közelebb hozták a nyugdíjba lépés határidejét. Ezt azonban eltörölték, hiába végeznek veszélyes fizikai munkát. 
„61 éves múltam, 47 éves munkaviszonnyal. Mire nyugdíjba mehetek, ez a szám 51-re nő. Ez nem normális dolog. Miként várhatja el tőlem bárki, hogy a tizedik emeletről, fél órás újraélesztés után lehozzak egy 80 kilós embert egy húsz kilós hordágyon?”

– teszi fel a költői kérdést a Kiss György.

Szerinte egész egyszerűen azt a 60. évét betöltött embert, aki elérte a 40 éves munkaviszonyt, nyugdíjba kellene engedni. Nem csak a munkaruha és a komoly fizikai terhelés okoz napi problémát a mentősöknek. Kiss György arról is beszél: felháborító, hogy eltörölték a kockázati pótlékot. „Olyan körülmények között dolgozunk, ami miatt ez mindenképpen megilletne mindenkit: számolni kell többek között a fertőzésveszéllyel, a verbális és gyakran a fizikai támadással is” – sorolja a gondokat a szakszervezeti vezető, akit egyébként fél éve támadta meg egy ittas férfi: 20 centis hústűt akart belé döfni, miközben ő segített akart rajta. Az alacsony bérek miatt pedig sok mentősnek több helyen kell dolgozni ahhoz, hogy megéljen. Kiss Györgynek például két másodállást kellett vállalnia De van, aki sírásással egészíti ki a keresetét. Mások ápolnak, betegszállítóként vagy éppen vendéglátásban dolgoznak. Korábban a Népszava már megírta azt is, hogy a beígért béremelés is csak játék volt a számokkal, és hiába várták, valójában sokan egyáltalán nem vihetnek haza többet az emelés után sem.
Szerző

Két ünnepség Fejtő Ferenc emlékére

Publikálás dátuma
2019.08.30. 18:22

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Fejtő Ferenc születésének 110. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést a Népszava szerkesztősége péntek délelőtt a budapesti Szent István parkban, a kiváló újságíró és politológus – és nem utolsó sorban a Népszava örökös tiszteletbeli főszerkesztője – mellszobránál.
A megjelenteket Horváth Gábor, a lap főszerkesztője köszöntötte.
– Tíz éve, hogy nincs közöttünk Fejtő Ferenc. Mondom itt ennél a szobornál, amelyet éppen azért állítottunk, hogy mindig tudjuk, ő itt van velünk, figyelnünk kell rá, olvasnunk kell őt, és úgy emlékezni, hogy az embert lássuk. Ne idolt építsünk, hanem azt, aki valójában volt. Ahogy Göncz Árpád fogalmazott vele kapcsolatban: mindig tárgyilagos, távolságtartó és izzóan személyes volt – mondta Németh Péter, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője. Agárdi Péter irodalomtörténészt idézve hozzátette: Fejtő úgy volt európai, hogy közben megőrizte magyarságát.
– Fejtő Ferenc legalább olyan fontos volt Franciaországnak, mint Magyarországnak – erről Julie Fort, Franciaország budapesti nagykövetségének első titkára szólt magyar nyelven elmondott beszédében. Felidézte: Fejtő 1938-ban szállt vonatra Franciaország felé, ahol élete legnagyobb részét töltötte. A második világháború alatt csatlakozott a francia ellenálláshoz, később politikai menekült státuszt, majd állampolgárságot kapott. 1949-től három évtizedig az AFP hírügynökségnél dolgozott, szélesebb körű ismertségre 1952-ben megjelent A népi demokráciák története című művével tett szert. 1975-ben megkapta a Francia Nemzetgyűlés Nagy Irodalmi díját, 1988-ban a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja lett. – Sosem fogjuk elfelejteni Fejtő Ferenc kiváló munkásságát – zárta beszédét Julie Fort.
A megemlékezésen felszólalt Nikicser László, Magyarország volt párizsi nagykövete is. Az ünnepségen többek között Kocsis András Sándor, a Fejtő-szobor alkotója, Kunhalmi Ágnes, Gurmai Zita, Harangozó Tamás szocialista politikus, Borszéki Gyula, a XIII. kerület alpolgármestere, Derdák András, a párizsi Magyar Intézet volt igazgatója és Farkasházy Tivadar humorista is részt vett. Fejtő szobra mellett Horváth Gábor és Németh Péter koszorút helyezett el a Népszava örökös publicisztikai rovatvezetője, Andrassew Iván emlékpadjánál is. Péntek délután Zuglóban avatott emléktáblát Fejtő Ferenc tiszteletére Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt, a kerület jelenlegi vezetője. Az eseményen beszédet mondott Földes Anita újságíró és Hargitai Miklós, a Népszava szerkesztője, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke.
Szerző

És ön jó szomszéd? - a magyarok leginkább barátságos modorért adják a kitüntető címet

Publikálás dátuma
2019.08.30. 17:41

Fotó: Népszava
Kutatás készült a magyar szomszédsági viszonyokról, elvárásokról és állapotokról.
A magyar lakosság döntő többségé (70 százalék) úgy véli, jó a kapcsolata a szomszédaival – legalábbis ez derült ki a Miutcánk lokális közösségfejlesztő alkalmazás legfrissebb, 600 fős kutatásából. Meg az is kiderült, hogy a barátságosságot tartják egy szomszéd legfontosabb tulajdonságának az emberek: tíz emberből heten így gondolják. A másik két legértékesebb jellemvonás közé a megbízhatóságot (65 százalék) és a csendességet (45 százalék) sorolták a válaszadók.
A szomszédok rossz tulajdonságai közül a hangoskodás egyértelműen az első helyre került.

Tíz emberből közel hétnek ez borzolja leginkább az idegeit. A kutatásban résztvevők közel fele (48 százalék) nehezményezi, ha a közelében élő barátságtalan, és mintegy negyven százalékuk (42 százalék) azt sem viseli jól, ha megbízhatatlan. A szomszédok közötti kapcsolatot vizsgálva kiderül, hogy kevesen élnek olyan lakókörnyezetben, ahol általánosnak mondható, ha az utcába vagy a társasházba költöző új lakók bemutatkoznak a régebb óta ott élőknek. A válaszadók alig több mint 4 százaléka számolt be ilyen, már-már családiasnak mondható közösségről. A leginkább az a jellemző, hogy ez alkalmanként történik meg. A válaszadók közel fele (46 százalék) ugyanis azt jelezte: volt már abban része, hogy új szomszédjuk átjött bemutatkozni, de általánosnak ez nem mondható a környékükön.
Falun más a szomszédok viszonya
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A megkérdezettek harmadának (37 százalék) soha nem volt még része újszomszédi bemutatkozásban.

Ennek ellenére a magyarok kifejezetten várják az újonnan érkezőktől a bemutatkozást. Összesen 92 százalék, vagyis szinte mindenki igényelné, hogy lakóközösségük új tagja megtegye ezt a gesztust. Az ismerkedést elvárók közel fele szerint, ha ez az utcán, összefutva történik meg, az is megfelelő, ám csaknem minden tizedik ember ezt nem tartja elegendőnek. Szerintük az lenne az ideális, ha a közelükbe költöző eljönne és mesélne magáról, sőt, elmondaná azt is miért ezt a környéket választotta.
Szerző