Kampánykulisszák mögött

Valami bűzlik. A Fidesz főnöksége mintha csak félszívvel kampányolna, valami másra, vagy másra is koncentrál. Azért elővették a régi kottákat is, végigjátsszák az ismert kampánydisznóságokat, az már rutinból megy, a helyi vezérek és az 500 orgánumból álló médiaholding behunyt szemmel is lezongorázzák. De komolyan gondolja valaki, hogy ha a legjobb erőket ide összpontosítanák, akkor Kósa Lajosra bíznák a kampányfőnöki teendőket, úgy, hogy Finkelstein és Birnbaum sincs már?

Szó sincs arról, mintha nem akarnának nyerni. De már két forgatókönyvvel számolnak. Az egyik a kényelmes: megőrizni az önkormányzati hátországot. Ám a városokban a meccs gyakran kétesélyes. Lehet, hogy végképp felbomlik a centrális erőtér? Viszont az is igaz, hogy polgármestert váltani nehezebb, mint parlamenti képviselőt. Az erős indulatok általában nem ellenük irányulnak. A konfliktusforrás iskola, kórház már nem hozzájuk tartozik. Az engedelmeseknek csurran-cseppen az uniós fejlesztésekből. A helyi korrupció otthonos formákat öltött: már kiismerik magukat az érdekeltek, tudják, kinek mennyit kell tejelni. Nagy botrány csak abból van, ha az elöljáró az egész városházát hazaviszi. Ha nem sikerül a rendszerszintű változás vágyát felkelteni, a városvezetők nehezen mozdíthatók. Persze sikerülhet, ha az ellenzék, amely eddig az együttműködés kereteit szögelte össze, most meg is tölti azokat. Ha nemcsak a mennyiségek adódnak elvben össze, hanem új minőség is születik.

A rezsim urai ezért készülnek a kevésbé kedvező eredményre is. Ezt szolgálja a második forgatókönyv: a központi hatalom további koncentrálása arra az esetre, ha az önkormányzati támaszték már kevésbé szilárd. A kulisszák előtt, a színpadon az első forgatókönyv szerint zajlik a kampány, szokásosan mézzel és mocsokkal. 9 ezer ft a nyugdíjasoknak, bár a hozzájutást sokak számára akadályfutássá nehezítették, a borítékban majd ott lesz a miniszterelnöki levél. Ha Dávid Ferencnek igaza van, valódi pénz nélkül, egyszerűen a szolgáltató cégekre ráterhelve. De ennek még örülhetünk is: legalább ezt nem lophatták el.

Vagy nem az egészet. Jönnek a közvéleménykutatásnak álcázott lejárató telefonok („Akkor is szavazna rá, ha megtudná, hogy veri a családját, lopja az ezüstkanalakat és büdös a lába?”). Ocsmány karaktergyilkosságok, a macsó hatalom részéről külön kéjjel a politikába merészkedő nők, pl. Donáth Anna ellen. Ahol sikerül valakit sértettség, hiúság vagy szimplán pénz segítségével felbiztatni, ott váratlan jelöltekkel teszik zavarossá a mezőnyt – ha másra nem jó, hát a választás komédiává alacsonyítására biztosan. Van, aki jóhiszemű, van, akinél méteres lóláb lóg ki. Az ingyen osztogatott kormányszolga lap váratlanul Berki Krisztián rendezvényét híreli, akinek a fellépő Fásy Ádám a következőképpen kampányol: „Természetesen Tarlós István az, akit szívesen látnék továbbra is a főpolgármesteri székben,… de számításba kell venni Berki Krisztiánt is. Nincs más komolyan vehető jelölt.” Nahát, micsoda véres párbaj Tarlóssal, a körmöm rágom izgalmamban!

A kampánykulisszák mögött közben folyik a lázas átépítés, a második, biztonsági forgatókönyv értelmében. Ha baj lesz az önkormányzatokban, Orbán központi hatalmát annál inkább meg kell erősíteni. A rendszer eddig is egyfajta „államfeudalizmusként” működött, hűbéri láncolatra, kegyurak adományaira építette a modern gazdaságot is. Eddig azonban itt-ott fellelhetők voltak benne az egykori rendi monarchiák hatalommegosztó elemei: az uralkodó osztály egyes csoportjai valamelyes saját hatalommal is rendelkeztek – gondoljunk csak Simicskára vagy más szempontból Lázárra, az önjáró Kövérre, vagy egy-egy megye fideszes urára, amilyen eddig Simonka is volt. Az ő sorsa is példázza: a rendi monarchiából átlépünk az abszolút monarchiába.

Ennek részeként zajlik a lopakodó kormányátalakítás. Palkovics csúcsminisztériumában egy kézbe kerül a döntés, kiket vihet előre a gazdasági fejlődés fő sodra. Itt van az uniós támogatás, a nagy beruházások, az innováció és szükséges kellékei: a kutatások, a felsőoktatás, a szakképzés, az egészségügynek csak a csúcsa, vagyis az egyetemi klinikák – a plebs rohadó egészségügye és közoktatása marad a széteső Kásler-tárcánál, kit érdekel! Stikában éppen egész gazdasági ágazatokat foglal el a hatalom: a turizmus, az építőipar után most jön a bankszektor és az energiaszolgáltatás. Gigabankot hoznak létre a takarékszövetkezeteket felzabáló Takarékbankból: tulajdonosi körében csendben többséget szerez Mészáros Lőrinc két embere. Az EON eladja az áramellátás jelentős részét: vevő vagy Mészáros Lőrincék, vagy a kegyencek másik zűrös cége, a MET, esetleg maga az állam. Az uralkodó abszolút hatalma már nem csak a politikára: a gazdaságra is kiterjed.

Most, hogy az ellenzéket már nem a helyi megállapodások verejtékes munkája köti le, világítsanak be a kulisszák mögé! Krekó Péter fogalmazott így: lássák a helyi fáktól az országos erdőt is! A közös erdőnk maradványát éppen felégetik, kisajátítják. Aztán majd erre is azt mondják: semmi, ez csak a bozót.

A szerző volt országgyűlési képviselő