A thaiföldiek gumifából építkeztek, a románok báránygyapjúval szigeteltek és panelblokkok tetejére telepítettek hőszigetelésként is működő lakásbővítő tetőmodulokat, a magyar BME koeb csapata pedig a régi Kádár-kockákat fejlesztette tovább élő flórával és naptérrel, meg ásványgyapot hőszigeteléssel. És persze minden ház tele van pakolva mindenféle energiatakarékos, újrahasznosított és környezettudatos ötlettel, kütyüvel.
Idén jelent meg egy tekintélyes album - Jelek a térben címmel, szerzője lapunk munkatársa, N. Kósa Judit - a kortárs magyar építészet egyik jelentős mesteréről, a 78 éves Lázár Antalról és épületeiről. Ebben szerepel egy budajenői passzívház, amin szinte semmi nem úgy néz ki, ahogy megszoktuk. Cédruszsindelyes nyeregteteje szinte a földig ér, mert termikus blokkot képez, rajta természetesen napelemek, a passzívház igényhez pedig olyan gépészeti technológia kapcsolódik, ami hőszivattyús mennyezethűtést és –fűtést, hővisszanyerős légcserélést, automata árnyékoló rendszert (is) tartalmaz. Saját áramtermelés, hővisszanyerés, hőszivattyúk… emésszük meg ezeket a fogalmakat. Miközben két szigorúan szerkesztett kissé alpesi – tehát meredekebb esésű - sátortetős házrészt látunk egy üvegátjáróval összekötve, a belekerülő technológia szinte teljesen átalakítja az általunk ismert hagyományos házformát is.
A következő mondatok remélem, bebizonyítják, egy mai, energiatudatos ház mennyire nem esztétikai kérdés már. A Solar Decathlon tulajdonképpen versenynek számít az építészetet oktató egyetemek között, és eredetileg Amerikában indította el a kormány energiabizottsága. Aztán gyorsan beindult Európában is: 2010-ben és 2012-ben Madridban, 2014-ben Versailles-ban rendezték meg, a 2019-es rendezvény helyszínéül pedig Szentendre szolgál remek háttérrel.
Szentendre déli határában vagyunk. A Duna felőli oldalon az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs (ÉMI) Nonprofit Kft. telepe – itt állnak a nemzetközi mezőny tervei alapján július végén elkészült házak. (Az ÉMI Szentendre városával és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel partnerségben rendezte meg az idei világversenyt.)
Tény, hogy elsőre kissé lilán hangzik, mitől olyan különleges ez a Solar. Egyrészt attól, hogy nemcsak ábrándozás, papírra rótt terv, virtuális képorgiába átvitt világjobbító óhaj, hanem valóság, hiszen megépült házakat látunk. És érdekes azért is, mert velük ismerkedve megtanulhatunk merészebben elszakadni a bevett, szokásos sémáktól, továbbá a jövő családi házai nem futurista űrhajók, hanem csupa praktikus és többnyire újítással telepakolt lakóterek. A soláros skanzenséta közben egyébként számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem csak egyetemista építészhallgatókkal sétáltam házról-házra, hanem a verseny épületei között nézelődő civilek láthatóan a megvalósítható ötleteket gyűjtik a tervezett házukba.
Az idei Solar Decathlon Europe alapvető célja is az, hogy a csapatok ne tervekkel és jól mutató látványrajzokkal, hanem kész házakkal bizonyítsák be, hogyan lehet a legújabb innovációk alkalmazásával a jelenleginél találékonyabban és hatékonyabban felhasználni a zöld építéstechnológiákat.
Na, de lássuk, mivel versenyeztek nemzetközi egyetemista csapatok! A thaiföldiek például PIR hőszigeteléses szendvicsfalakból húzták fel az amúgy hagyományos thai elosztású lakóházukat az ott költséghatékony gumifa felhasználásával, műfa burkolattal és zöldfallal, télikerttel.
Az észak-francia Lille-ből érkezett franciák olyan százéves munkás-sorházak megújításával próbálkoztak, amilyeneket egyébként Nagy-Britanniából vagy Belgiumból is ismerhetünk: a harmincas évekből megmaradt kétszintes sorházak rehabilitálását és korszerűsítését bővítéssel és az energiafelhasználás radikális ésszerűsítésével képzelték el. Az eredeti épületet a hátsó udvar felé egy üvegbővítmény hozzáépítésével tágították ki, ami nemcsak további négyzetmétereket jelentett az emeleten, de hozzájárul a természetes fűtéshez, szellőzéshez és energiatermeléshez is. (A tetőre szerelt napelem panelek energiatermelése körülbelül kétszerese az eredeti ház eredeti elektromos fogyasztásának.)
A pécsi és miskolci egyetemisták Magyar Fészek+ projektje már több díjat is nyert. Ez az egyik legnépszerűbb látogató célpont: nem látható passzív légcseréjével és újrahasznosított anyagokból készült okos bútoraival és a nagyon is tetszetős mobil naptér teraszával a déli oldalon, meg a polikarbonát tolófallal, ami télen szoláris burokként láthatja el energiával az épületet sokak érdeklődését felkeltette.
A genti egyetem belga csapata is egy modullal operál, és a 40-50 évvel ezelőtt épített lakótelepi blokkok felújításához, átalakításhoz kínáltak megoldást – a teraszos, faszerkezetű Moddle gyorsan összeszerelhető és akár átmeneti otthont is jelenthet, amíg folyik az elavult lakótér 21. századnak megfelelő technológiai átalakítása. Szintén fából készült, a katalán - barcelonai - csapat könnyed háza, ami a mindennapi rutin és szociális interakciók újragondolásával igyekszik újrarendezni a lakóteret: ebbe ugyanúgy beletartozik a fűszernövény nevelés és a használt víz újrahasznosítása, mint a belső rugalmas átrendezhetősége vagy úgy általában a hulladékok erőforrásként való felhasználása. A déli tornác itt könnyen megfér a ház megkettőzött falával, amibe a gépészetet is elhelyezték.
A hollandok régi irodaház terek átalakításával próbálkoztak többcélú épületekké – a modularitás itt is uralkodó vezényszó, a valenciai egyetem csapata mintaprojektje viszont a gyümölcsöskertet és a vidék jellegzetes házát, a “Barraca” falusi házát igyekszik a mába illeszteni. A sevillaiak Aura projektje sokkal merészebb: lakótelepi blokkokra fecskefészekszerűen fémszerkezetes lakórész kiegészítéseket aggatnak rá egyszerre javítva a komfortfokozatukat és a komfortérzést.
A bukaresti csapat projektjénél is látszik, hogy akkut problémához nyúltak: a lakótelepi blokkok helyszűkéhez. A többszintes panelházak tetejére telepített árnyékoló teraszok értékesítését már meg is kezdték.
A Solar … döntőjébe jutott egyetemi csapatok egyébként valóban tízpróbáztak Szentendrén (decathlon = tízpróba), mert munkájukat tíz szempont szerint értékelték. A pontozásban az energiamérleg éppúgy szerepel, mint a városi illeszkedés, vagy az innováció és a kivitelezés.
