Előfizetés

Joker - egy szerzői képregényfilm

Csákvári Géza, Velence
Publikálás dátuma
2019.09.03. 09:00

Az év talán eddigi legjobb mozija, Todd Philips Jokere nem véletlenül került a figyelem középpontjába. Társadalomkritika és thriller, amely az örök kérdéseket veti fel.
Nagyon beszédes a világ filmművészetének idei állapotával kapcsolatosan, hogy a legtöbb figyelmet Todd Philips Joker című filmje kapta Velencében. Igen, lehet mondani, hogy Hollywood, sőt azt is, hogy szuperhős mozi. Bár a képlet nem olyan egyszerű. A Joker ugyanis nem hordoz magában semmilyen „közös” jellemzőt korunk képregényfilmjeivel. Nincsenek benne látványos csatajelenetek, földöntúli képességek, csupán a nagyon sötét és depresszív Gotham City – ami sokkal baljósabban néz ki, mint az Christopher Nolan Batman-trilógiájában volt. Rendkívül alapos karaktertanulmányt kapunk, illetve rideg és kegyetlen drámát egy mentálisan sérült férfiról, aki a sors iróniája folytán az alvilág első emberévé válik. Ez a figura Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) egyedül él ágyhoz kötött beteg édesanyjával. Ő maga gyógyszeres kezelés alatt áll, amit állami támogatással kap. Vannak ambíciói, bohóc és stand up komikus karrierre vágyik, csakhogy ebben az a mentális zavara akadályozza, hogy olykor kényszeres nevetési roham tör ki rajta. Emiatt sokszor bántják, például mihaszna suhancok és persze tisztességes emberek is, akik a munka utáni iszogatás után kötnek bele a metrón. Már ebben is egészen merész Todd Phillips, hiszen megmutat egy sérült, ám tisztességes embert, akit az úgynevezett jófiúk szégyenítenek meg. Később még egy neves tévés személyiség, Murray Franklin (Robert De Niro) is megalázza. Mindemellett összeomlik a szociális háló, közlik Arthurral, hogy nincs több támogatott gyógyszer – ez is elég kemény kritika, hiszen az Egyesült Államokban valóban megszűnt a bentlakásos mentálhigiéniés intézmények zöme (legalábbis, az állami támogatásúak). A Joker tehát bivalyerős társadalomkritika, miközben thrillerként is makulátlan, a karakterváltozás elsőosztályú ábrázolásáról nem is beszélve – mert, ugye Arthur a sok megaláztatás és bántalmazás után másik személyiségbe menekül: kifesti magát bohócnak (ez egyfajta maszk is) és megteremti Jokert. Akinek aztán nincsenek semmiféle etikai és lelkiismereti korlátai, amikor megbüntetni a vele aljasul bánó embereket. És itt tényleg nincsenek tabuk – csak elvi megfontolások. Joker színre lépése pedig kihatással van a „rothadó” városra is.    Joker mellett nem tud senki sem elmenni szó nélkül. A kritikusi és nézői reakciók tökéletes filmet, euforikus hatást emlegetnek. Meghökkentő, hogy azok, akik „nevetségesnek” tartják, szintén pont a mű hatásosságát hozzák fel érvként. Eljutottunk az örök kérdéshez: vajon mennyire lehet bátor és belemenős egy-egy műalkotás? Van-e ennek köze ahhoz, hogy milyen borzalmak történnek nap mint nap? A polémiának alapot adott az is, hogy a Joker világpremierje után újabb lövöldöző ámokfutó szedett áldozatokat az Egyesült Államokban. Ez nem von le Todd Phillips alkotásának értékéből, hiszen zsánerteremtő művel van dolgunk: voltak már különleges vagy rendhagyó képregény karakterekkel készült mozik, de a Joker az első, amit a szerzői kategóriába lehet sorolni. Az év talán eddigi legjobb filmjével kapcsolatban pedig afelől senkinek se legyenek kétségei, hogy Joaquin Phoenix ott van a jövő évi legjobb férfi alakításért járó Oscar-díj esélyesei között. 

Netflix botlások

Bár a verseny egyik díjra esélyes alkotása, a Noah Baumbach rendezte Marriage Story Netflix gyártás, a streamingóriás másik két  produkciója nem ért el akkora sikert Velencében. Pedig Steven Soderbergh rendezte a The Laundromat című szatírát, amely a kölcsönök és az offshore cégek világát mutatja be nekünk csípős humorral fűszerezett történeten keresztül. Jól hangzik, nem? Egyetlen szépséghibája, hogy Adam McKay már elkészítette ugyanezt a filmet A nagy dobás címmel, amely a legjobb forgatókönyv kategóriában még Oscart is kapott 2016-ban. Erre miért is volt szükség, Mr. Soderbergh?   Nem ájultunk el a részben Magyarországon forgatott The King című kosztümös filmtől sem, amely V. Henrik angol király trónra jutását és uralkodóvá válását mutatja be. A film technikai szempontból profin kivitelezett, így elmondhatjuk, hogy a magyar technikai stáb jól dolgozott. Ami viszont kevésbé hihető, az maga a főszereplő, a vékony testalkatú, kifejezetten törékeny Timothée Chalamet páncélba beöltözve félkézzel roppant el nyakakat egy-egy csatában. Üde színfolt volt viszont a francia király fiát alakító Robert Pattinson, aki komédiára vette az egészet és szándékosan eltúlzott francia akcentusán akkurátusan hahotázott a fesztiválközönség.

Gumifa és újragondolt Kádár-kocka

Torma Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.09.02. 11:30

Fotó: Mohai Balázs / MTI
Innovatív építészhallgatók versenyének döntős házait mutatja be a Solar Decathlon Szentendrén.
A thaiföldiek gumifából építkeztek, a románok báránygyapjúval szigeteltek és panelblokkok tetejére telepítettek hőszigetelésként is működő lakásbővítő tetőmodulokat, a magyar BME koeb csapata pedig a régi Kádár-kockákat fejlesztette tovább élő flórával és naptérrel, meg ásványgyapot hőszigeteléssel. És persze minden ház tele van pakolva mindenféle energiatakarékos, újrahasznosított és környezettudatos ötlettel, kütyüvel. Idén jelent meg egy tekintélyes album - Jelek a térben címmel, szerzője lapunk munkatársa, N. Kósa Judit - a kortárs magyar építészet egyik jelentős mesteréről, a 78 éves Lázár Antalról és épületeiről. Ebben szerepel egy budajenői passzívház, amin szinte semmi nem úgy néz ki, ahogy megszoktuk. Cédruszsindelyes nyeregteteje szinte a földig ér, mert termikus blokkot képez, rajta természetesen napelemek, a passzívház igényhez pedig olyan gépészeti technológia kapcsolódik, ami hőszivattyús mennyezethűtést és –fűtést, hővisszanyerős légcserélést, automata árnyékoló rendszert (is) tartalmaz. Saját áramtermelés, hővisszanyerés, hőszivattyúk… emésszük meg ezeket a fogalmakat. Miközben két szigorúan szerkesztett kissé alpesi – tehát meredekebb esésű - sátortetős házrészt látunk egy üvegátjáróval összekötve, a belekerülő technológia szinte teljesen átalakítja az általunk ismert hagyományos házformát is. A következő mondatok remélem, bebizonyítják, egy mai, energiatudatos ház mennyire nem esztétikai kérdés már. A Solar Decathlon tulajdonképpen versenynek számít az építészetet oktató egyetemek között, és eredetileg Amerikában indította el a kormány energiabizottsága. Aztán gyorsan beindult Európában is: 2010-ben és 2012-ben Madridban, 2014-ben Versailles-ban rendezték meg, a 2019-es rendezvény helyszínéül pedig Szentendre szolgál remek háttérrel.  Szentendre déli határában vagyunk. A Duna felőli oldalon az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs (ÉMI) Nonprofit Kft. telepe – itt állnak a nemzetközi mezőny tervei alapján július végén elkészült házak. (Az ÉMI Szentendre városával és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel partnerségben rendezte meg az idei világversenyt.) Tény, hogy elsőre kissé lilán hangzik, mitől olyan különleges ez a Solar. Egyrészt attól, hogy nemcsak ábrándozás, papírra rótt terv, virtuális képorgiába átvitt világjobbító óhaj, hanem valóság, hiszen megépült házakat látunk. És érdekes azért is, mert velük ismerkedve megtanulhatunk merészebben elszakadni a bevett, szokásos sémáktól, továbbá a jövő családi házai nem futurista űrhajók, hanem csupa praktikus és többnyire újítással telepakolt lakóterek. A soláros skanzenséta közben egyébként számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem csak egyetemista építészhallgatókkal sétáltam házról-házra, hanem a verseny épületei között nézelődő civilek láthatóan a megvalósítható ötleteket gyűjtik a tervezett házukba. Az idei Solar Decathlon Europe alapvető célja is az, hogy a csapatok ne tervekkel és jól mutató látványrajzokkal, hanem kész házakkal bizonyítsák be, hogyan lehet a legújabb innovációk alkalmazásával a jelenleginél találékonyabban és hatékonyabban felhasználni a zöld építéstechnológiákat. Na, de lássuk, mivel versenyeztek nemzetközi egyetemista csapatok! A thaiföldiek például PIR hőszigeteléses szendvicsfalakból húzták fel az amúgy hagyományos thai elosztású lakóházukat az ott költséghatékony gumifa felhasználásával, műfa burkolattal és zöldfallal, télikerttel. Az észak-francia Lille-ből érkezett franciák olyan százéves munkás-sorházak megújításával próbálkoztak, amilyeneket egyébként Nagy-Britanniából vagy Belgiumból is ismerhetünk: a harmincas évekből megmaradt kétszintes sorházak rehabilitálását és korszerűsítését bővítéssel és az energiafelhasználás radikális ésszerűsítésével képzelték el. Az eredeti épületet a hátsó udvar felé egy üvegbővítmény hozzáépítésével tágították ki, ami nemcsak további négyzetmétereket jelentett az emeleten, de hozzájárul a természetes fűtéshez, szellőzéshez és energiatermeléshez is. (A tetőre szerelt napelem panelek energiatermelése körülbelül kétszerese az eredeti ház eredeti elektromos fogyasztásának.)      A pécsi és miskolci egyetemisták Magyar Fészek+ projektje már több díjat is nyert. Ez az egyik legnépszerűbb látogató célpont: nem látható passzív légcseréjével és újrahasznosított anyagokból készült okos bútoraival és a nagyon is tetszetős mobil naptér teraszával a déli oldalon, meg a polikarbonát tolófallal, ami télen szoláris burokként láthatja el energiával az épületet sokak érdeklődését felkeltette. A genti egyetem belga csapata is egy modullal operál, és a 40-50 évvel ezelőtt épített lakótelepi blokkok felújításához, átalakításhoz kínáltak megoldást – a teraszos, faszerkezetű Moddle gyorsan összeszerelhető és akár átmeneti otthont is jelenthet, amíg folyik az elavult lakótér 21. századnak megfelelő technológiai átalakítása. Szintén fából készült, a katalán - barcelonai - csapat könnyed háza, ami a mindennapi rutin és szociális interakciók újragondolásával igyekszik újrarendezni a lakóteret: ebbe ugyanúgy beletartozik a fűszernövény nevelés és a használt víz újrahasznosítása, mint a belső rugalmas átrendezhetősége vagy úgy általában a hulladékok erőforrásként való felhasználása. A déli tornác itt könnyen megfér a ház megkettőzött falával, amibe a gépészetet is elhelyezték. A hollandok régi irodaház terek átalakításával próbálkoztak többcélú épületekké – a modularitás itt is uralkodó vezényszó, a valenciai egyetem csapata mintaprojektje viszont a gyümölcsöskertet és a vidék jellegzetes házát, a “Barraca” falusi házát igyekszik a mába illeszteni. A sevillaiak Aura projektje sokkal merészebb: lakótelepi blokkokra fecskefészekszerűen fémszerkezetes lakórész kiegészítéseket aggatnak rá egyszerre javítva a komfortfokozatukat és a komfortérzést. A bukaresti csapat projektjénél is látszik, hogy akkut problémához nyúltak: a lakótelepi blokkok helyszűkéhez. A többszintes panelházak tetejére telepített árnyékoló teraszok értékesítését már meg is kezdték. A Solar … döntőjébe jutott egyetemi csapatok egyébként valóban tízpróbáztak Szentendrén (decathlon = tízpróba), mert munkájukat tíz szempont szerint értékelték. A pontozásban az energiamérleg éppúgy szerepel, mint a városi illeszkedés, vagy az innováció és a kivitelezés. 

Önfenntartó magyar kockaház

A BME koeb csapata egy kockaházakhoz csatlakoztatható Koeb- (ejtsd köb-) modult készít acélvázzal, ami a máig leggyakoribb falusi háztípus, az ún. Kádár-kocka hatásfokát igyekszik rendszerszerűen növelni. A Koeb leginkább az IKEA bútorok modulos rendszeréhez hasonlítható. Az építmény teteje háromrétegű, a teraszon és a naptérben elhelyezett élőflóra adja a ház önfenntartó oxigénbázisát. A rendszerbe szervezett ötletek egyszerre energiatakarékosak és könnyen beépíthetőek, ugyanúgy alkalmasak az egyszerű térbővítésre - például fürdőszoba-bővítésre, ha egy gépészettel kiegészített modult választunk -, más modulok a hőszivattyús hűtést/fűtést oldják meg az épületben vagy a napenergia hasznosítását és az energia tárolását, esetleg a háztartásban keletkező szürkevíz újrahasznosítását. 

INFÓ

Solar Decathlon Szentendre Nyitva szeptember 29-ig.

Boban és Félix a kedvencek

Az egész magyar világzenei szcéna rendkívüli sikere, hogy két hazai kiadvány vezette a World Music Charts Europe toplistáját.
Az úgynevezett világzene – mint gyűjtőfogalom – nem csupán az 1990-es évek elején-közepén, producerek által kitalált divathullám. Éppen ezért a World Music Charts Europe (WMCE) zsűrijét alkotó, 27 országot reprezentáló 50 rádiós szakembernek mind gazdagabb, színpompás kínálattal és egyre élesebb versennyel kell szembenéznie. A két listavezető kiadvány (Boban Marković Orkestar: Mrak, Lajkó Félix & Vołosi) többszöri meghallgatásával, a művészek korábbi produkcióinak ismeretében igyekeztem választ találni: miért éppen ez a két CD ért révbe, s miért most? Ellentmondást vélek felfedezni: a szerb trombitás profi, de tökéletesen kiszámítható (bár most elektronikus effektek használatával felturbózott) balkáni bulizenét játszik, a lobbanékony Lajkó Félixtől viszont sohasem tudhatjuk, hogy éppen mire számíthatunk. Az egyetlen – igaz, kulcsfontosságú – közös pont a közép-kelet-európaiság étosza, amit Claudio Magristól Konrád Györgyig és Emir Kusturicától Jancsó Miklósig oly sokan ragadtak már meg. A konkrét lemezekre térve: a fáradhatatlan Boban Marković 2018-as, igen sűrű koncertszezonjában, az egyes fellépések közötti várakozás unalmas óráiban alkotta meg a Mrak című lemez anyagát. Az esküvői és temetési zenék több évszázados hagyományából táplálkozó – ezért hangulatilag folyamatosan és szélsőségesen ingadozó – műsor leginkább a világzene hőskorába, a kilencvenes elejére repít vissza minket.    A délvidéki hegedűs (és olykor citerás), Lajkó Félix sokféle formációban játszott már, de a lengyel Vołosi tagjaival alkotott szextettje eddigi pályájának talán legszerencsésebb kooperációja. Alig két éve ismerkedtek meg: a 2017 őszi Budapest Ritmo fesztiválon játszottak először együtt, majd a varsói Cross Culture következett. 2018-ban már rendszeressé vált az együttműködés, így logikus, hogy előbb-utóbb közös lemeznek is születnie kellett. A 2010-ben alapított Vołosi igen sikeres: a BBC és több német közszolgálati csatorna is közvetítette koncertjeiket, 2017-ben ők nyitották meg a műfaj legfontosabb eseményét, a Womexet. A kilenc kompozíció közül hatot Félix, hármat a lengyel barátok (Stanislaw Lason és Jan Kaczmarzyk) jegyeznek. A lemez kiadásában a Fonó partnere – a lengyel-magyar kulturális barátság jegyében – a Wacław Felczak Alapítvány volt.  

INFÓ

1. Boban Marković Orkestar: Mrak. Fonó, FA 424-2 2. Lajkó Félix & Vołosi. Fonó, FA 425-2