Joker - egy szerzői képregényfilm

Az év talán eddigi legjobb mozija, Todd Philips Jokere nem véletlenül került a figyelem középpontjába. Társadalomkritika és thriller, amely az örök kérdéseket veti fel.

Nagyon beszédes a világ filmművészetének idei állapotával kapcsolatosan, hogy a legtöbb figyelmet Todd Philips Joker című filmje kapta Velencében. Igen, lehet mondani, hogy Hollywood, sőt azt is, hogy szuperhős mozi. Bár a képlet nem olyan egyszerű. A Joker ugyanis nem hordoz magában semmilyen „közös” jellemzőt korunk képregényfilmjeivel. Nincsenek benne látványos csatajelenetek, földöntúli képességek, csupán a nagyon sötét és depresszív Gotham City – ami sokkal baljósabban néz ki, mint az Christopher Nolan Batman-trilógiájában volt. Rendkívül alapos karaktertanulmányt kapunk, illetve rideg és kegyetlen drámát egy mentálisan sérült férfiról, aki a sors iróniája folytán az alvilág első emberévé válik. Ez a figura Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) egyedül él ágyhoz kötött beteg édesanyjával. Ő maga gyógyszeres kezelés alatt áll, amit állami támogatással kap. Vannak ambíciói, bohóc és stand up komikus karrierre vágyik, csakhogy ebben az a mentális zavara akadályozza, hogy olykor kényszeres nevetési roham tör ki rajta. Emiatt sokszor bántják, például mihaszna suhancok és persze tisztességes emberek is, akik a munka utáni iszogatás után kötnek bele a metrón.

Már ebben is egészen merész Todd Phillips, hiszen megmutat egy sérült, ám tisztességes embert, akit az úgynevezett jófiúk szégyenítenek meg. Később még egy neves tévés személyiség, Murray Franklin (Robert De Niro) is megalázza. Mindemellett összeomlik a szociális háló, közlik Arthurral, hogy nincs több támogatott gyógyszer – ez is elég kemény kritika, hiszen az Egyesült Államokban valóban megszűnt a bentlakásos mentálhigiéniés intézmények zöme (legalábbis, az állami támogatásúak). A Joker tehát bivalyerős társadalomkritika, miközben thrillerként is makulátlan, a karakterváltozás elsőosztályú ábrázolásáról nem is beszélve – mert, ugye Arthur a sok megaláztatás és bántalmazás után másik személyiségbe menekül: kifesti magát bohócnak (ez egyfajta maszk is) és megteremti Jokert. Akinek aztán nincsenek semmiféle etikai és lelkiismereti korlátai, amikor megbüntetni a vele aljasul bánó embereket. És itt tényleg nincsenek tabuk – csak elvi megfontolások. Joker színre lépése pedig kihatással van a „rothadó” városra is.

Joker mellett nem tud senki sem elmenni szó nélkül. A kritikusi és nézői reakciók tökéletes filmet, euforikus hatást emlegetnek. Meghökkentő, hogy azok, akik „nevetségesnek” tartják, szintén pont a mű hatásosságát hozzák fel érvként. Eljutottunk az örök kérdéshez: vajon mennyire lehet bátor és belemenős egy-egy műalkotás? Van-e ennek köze ahhoz, hogy milyen borzalmak történnek nap mint nap? A polémiának alapot adott az is, hogy a Joker világpremierje után újabb lövöldöző ámokfutó szedett áldozatokat az Egyesült Államokban. Ez nem von le Todd Phillips alkotásának értékéből, hiszen zsánerteremtő művel van dolgunk: voltak már különleges vagy rendhagyó képregény karakterekkel készült mozik, de a Joker az első, amit a szerzői kategóriába lehet sorolni. Az év talán eddigi legjobb filmjével kapcsolatban pedig afelől senkinek se legyenek kétségei, hogy Joaquin Phoenix ott van a jövő évi legjobb férfi alakításért járó Oscar-díj esélyesei között.