Attól a pillanattól kezdve, hogy értesültem róluk, ki akartam nyomtatni Hillary Clinton e-mailjeit. Nem is az érdekelt igazán, hogy mit tartalmaznak – azt már tudjuk, hogy nem történt törvénysértés, senkinek sem volt érdeke benne –, sokkal inkább, hogy összevessem a félretájékoztatást a valósággal. Úgy éreztem, ilyen súlyos dokumentumok esetében – talán ezek napjaink egyik legfontosabb politikai dokumentumai – az anyagtalanság, hozzáférhetetlenség elfogadhatatlan – mondta lapunknak Kenneth Goldsmith a HILLARY: The Hillary Clinton Emails projekt megalkotója.
A Velencében látható, a Francesco Urbano Ragazzi kurátori páros szervezésében megvalósuló, rendhagyó tárlaton bárki számára kézzelfoghatóvá és olvashatóvá válnak azok a levelek, amelyeket Hillary Clinton külügyminisztersége idején – 2009 és 2013 között – saját magán e-mail címéről, privát szerverről küldött. A történet politikai jelentősége a 2016-os elnökválasztás idején kapott még nagyobb hangsúlyt, amikor a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) újranyitotta a korábban már lezárt nyomozást, és Donald Trump – akkor még elnökjelöltként – különösen nagy médiafigyelmet szentelt a másik fél szempontjából szerencsétlen esetnek (amit a Watergate-botránynál is nagyobb ügynek nevezett, és börtönbüntetést követelt). Bár Hillary Clinton gondossága valóban megkérdőjelezhető, leveleiben nem szerepeltek kényes információk. Az ügy körül ugyanakkor mégis formálódott egy kitörölhetetlen aura, amely Kenneth Goldsmith amerikai költő, művész projektjének fókuszát képezi.
A kiállítás egyedülálló helyszínen látható, a korábban moziként funkcionáló Despar Teatro Italia épületében lévő szupermarket fölötti térben kapott helyet. Míg a földszinten vásárolhatunk, az emeleten a leveleket olvasgathatjuk az Ovális Iroda berendezését idéző térben. – Arra szerettem volna rávilágítani, hogy mások üzenetei sem különböznek nagymértékben Hillaryétől. Minden vásárló a boltban tud kapcsolódni a projekthez – hangsúlyozta a művész. Ám hogy is néz ki harmincezer e-mail? Ennek kapcsán felidézte Hillary Clinton szavait: „több, mint harmincezer levél soknak hangzik. Ám ezek négy év során íródtak, és nagy részük abból állt, hogy »köszönöm« vagy »kérlek, nyomtasd ki« – vagy egyáltalán nem volt rájuk válasz. A segítőim egyike egyszer kiszámolta az általa küldött és fogadott napi e-mailek átlagos számát. Négy év alatt százezres nagyságrendről volt szó. Ez segíthet kontextusba helyezni a számokat.”
A Hillary-levelek összesen 61947 oldalból állnak, együttesen csupán százhuszonnégy köteg papírból: ez elég kevés ahhoz, hogy kényelmesen leüljünk vele az Ovális Irodában található elnöki Resolute Desk kiállított, egy az egyhez arányú másolatához – vélekedett az alkotó. Ez egyben történelmi tabló is, egy rémes, bemocskolt kampány emléke, amely nem csupán történelmi aurát rajzolt a dokumentumok köré, hanem az Ovális Iroda hibáiként jelenítette meg őket – mutatott rá Kenneth Goldsmith, s megjegyezte, a berendezés azért is volt számára fontos, hiszen Trump világában minden a méretarányokról szól. – Amikor felismertem, hogy a levélhalom nem túlzottan figyelemre méltó, úgy gondoltam, ezt felhasználva megcáfolhatom a gesztust, amely hegyet kreált egy vakondtúrásból.
A kérdésre, vár-e bármilyen visszajelzést az amerikai kormányzat részéről, Kenneth Goldsmith elmondta: az eddigiekben szerencsére nem érkezett ilyesmi, s úgy véli, ez nem is igazán meglepő: a művészet az utolsó dolog, ami Trump fejében megfordul. Az amerikai elnök egyetlen művészt sem fogadott még a Fehér Házban, és ennél már nem is tudna kevesebb figyelmet fordítani a kultúrára – jegyezte meg.
És miből állnak tulajdonképpen a Hillary e-mailek? – vetette fel a kérdést Kenneth Goldsmith, majd rögtön hozzá is tette: nem sokból. A művész szerint a levelek egyszerűen érdektelenek. Ahogy felkerültek a kormányzati dokumentumokat kiszivárogtató Wikileaks portáljára, azonnal letöltötte őket, ám hamar elvesztette az érdeklődését, amikor szembe találta magát az üresen hagyott oldalakból és egyszerű üzenetekből álló pdf-ek százaival – mesélte lapunknak. – Csodálkoztam, mire a nagy hűhó. A postaláda nem tartalmazott bizalmasan kezelt államtitkokat, és árulásra utaló bizonyítékokkal sem volt tele. Talán a leginkább lenyűgöző dolog, hogy betekintést kínál abba, miként is néz ki egy külügyminiszter élete napi szinten: részben lenyűgöző, de leginkább fárasztó – vélekedett Kenneth Goldsmith.
A legtöbb e-mail egyirányú vagy gyors reakció volt: egy rakás levél találkozókról, telefonkapcsolatokról, vacsora megbeszélésekről, taxiszámlákról és repülőjegyekről – részletezte. – Legtöbbjük végtelen hosszúságú idézett szövegszálakból áll. Ha irodalmi szempontból akarnánk megnézni, olyan, mintha valamiféle kísérleti, nem narratív regény részei lennének. Kronologikusan szerveződnek – a bengázi incidens, Christopher Stevens nagykövet halála, Hillary egy nemzetközi TV műsorban, Hillary könyöktörése, az Arab Tavasz kibontakozása –, de amint elkezded kiemelni a drámákat és a személyeket, a szálak rejtélyesen eltűnnek és újak váltják fel őket. Akárcsak az irodalomban: egyenetlenek, összefüggéstelenek, és azt feltételezem, némileg szürreálisak is. Őszintén szólva, nem sokban különböznek bárki más postaládájától. Mégis, történelmi jelentőségük miatt mitikus státuszt kaptak. Terjedelmében homéroszi, intrikáiban shakespeare-i és lendületességét tekintve toynbee-i (a huszadik század egyik legjelentősebb brit történésze – a szerk.). Tekinthetünk úgy a Hillary Clinton e-mailekre, mint a XXI. század első epikus költeményére vagy csupán nagyon unalmas levelek tízezreire.
Infó:
HILLARY: The Hillary Clinton Emails,
látogatható november 24-ig a velencei Despar Teatro Italia épületében.
Kurátorok: Francesco Urbano Ragazzi
