Hillary levelei: hegyet egy vakondtúrásból

Publikálás dátuma
2019.09.07. 12:00

Fotó: Gerda Studio / Francesco Urbano Ragazzi
Érdektelen, mindennapos irományok, amelyek mindannyiunk postaládájában ott vannak – vélekedik Kenneth Goldsmith a néhány éve botrányt kavaró Hillary Clinton e-mailjeiről. A művész a magánszerverről küldött hivatali leveleket egytől egyig kinyomtatta.
Attól a pillanattól kezdve, hogy értesültem róluk, ki akartam nyomtatni Hillary Clinton e-mailjeit. Nem is az érdekelt igazán, hogy mit tartalmaznak – azt már tudjuk, hogy nem történt törvénysértés, senkinek sem volt érdeke benne –, sokkal inkább, hogy összevessem a félretájékoztatást a valósággal. Úgy éreztem, ilyen súlyos dokumentumok esetében – talán ezek napjaink egyik legfontosabb politikai dokumentumai – az anyagtalanság, hozzáférhetetlenség elfogadhatatlan – mondta lapunknak Kenneth Goldsmith a HILLARY: The Hillary Clinton Emails projekt megalkotója.
 
A Velencében látható, a Francesco Urbano Ragazzi kurátori páros szervezésében megvalósuló, rendhagyó tárlaton bárki számára kézzelfoghatóvá és olvashatóvá válnak azok a levelek, amelyeket Hillary Clinton külügyminisztersége idején – 2009 és 2013 között – saját magán e-mail címéről, privát szerverről küldött. A történet politikai jelentősége a 2016-os elnökválasztás idején kapott még nagyobb hangsúlyt, amikor a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) újranyitotta a korábban már lezárt nyomozást, és Donald Trump – akkor még elnökjelöltként – különösen nagy médiafigyelmet szentelt a másik fél szempontjából szerencsétlen esetnek (amit a Watergate-botránynál is nagyobb ügynek nevezett, és börtönbüntetést követelt). Bár Hillary Clinton gondossága valóban megkérdőjelezhető, leveleiben nem szerepeltek kényes információk. Az ügy körül ugyanakkor mégis formálódott egy kitörölhetetlen aura, amely Kenneth Goldsmith amerikai költő, művész projektjének fókuszát képezi.
A kiállítás egyedülálló helyszínen látható, a korábban moziként funkcionáló Despar Teatro Italia épületében lévő szupermarket fölötti térben kapott helyet. Míg a földszinten vásárolhatunk, az emeleten a leveleket olvasgathatjuk az Ovális Iroda berendezését idéző térben. – Arra szerettem volna rávilágítani, hogy mások üzenetei sem különböznek nagymértékben Hillaryétől. Minden vásárló a boltban tud kapcsolódni a projekthez – hangsúlyozta a művész. Ám hogy is néz ki harmincezer e-mail? Ennek kapcsán felidézte Hillary Clinton szavait: „több, mint harmincezer levél soknak hangzik. Ám ezek négy év során íródtak, és nagy részük abból állt, hogy »köszönöm« vagy »kérlek, nyomtasd ki« – vagy egyáltalán nem volt rájuk válasz. A segítőim egyike egyszer kiszámolta az általa küldött és fogadott napi e-mailek átlagos számát. Négy év alatt százezres nagyságrendről volt szó. Ez segíthet kontextusba helyezni a számokat.”
A Hillary-levelek összesen 61947 oldalból állnak, együttesen csupán százhuszonnégy köteg papírból: ez elég kevés ahhoz, hogy kényelmesen leüljünk vele az Ovális Irodában található elnöki Resolute Desk kiállított, egy az egyhez arányú másolatához – vélekedett az alkotó. Ez egyben történelmi tabló is, egy rémes, bemocskolt kampány emléke, amely nem csupán történelmi aurát rajzolt a dokumentumok köré, hanem az Ovális Iroda hibáiként jelenítette meg őket – mutatott rá Kenneth Goldsmith, s megjegyezte, a berendezés azért is volt számára fontos, hiszen Trump világában minden a méretarányokról szól. – Amikor felismertem, hogy a levélhalom nem túlzottan figyelemre méltó, úgy gondoltam, ezt felhasználva megcáfolhatom a gesztust, amely hegyet kreált egy vakondtúrásból.
A kérdésre, vár-e bármilyen visszajelzést az amerikai kormányzat részéről, Kenneth Goldsmith elmondta: az eddigiekben szerencsére nem érkezett ilyesmi, s úgy véli, ez nem is igazán meglepő: a művészet az utolsó dolog, ami Trump fejében megfordul. Az amerikai elnök egyetlen művészt sem fogadott még a Fehér Házban, és ennél már nem is tudna kevesebb figyelmet fordítani a kultúrára – jegyezte meg.
És miből állnak tulajdonképpen a Hillary e-mailek? – vetette fel a kérdést Kenneth Goldsmith, majd rögtön hozzá is tette: nem sokból. A művész szerint a levelek egyszerűen érdektelenek. Ahogy felkerültek a kormányzati dokumentumokat kiszivárogtató Wikileaks portáljára, azonnal letöltötte őket, ám hamar elvesztette az érdeklődését, amikor szembe találta magát az üresen hagyott oldalakból és egyszerű üzenetekből álló pdf-ek százaival – mesélte lapunknak. – Csodálkoztam, mire a nagy hűhó. A postaláda nem tartalmazott bizalmasan kezelt államtitkokat, és árulásra utaló bizonyítékokkal sem volt tele. Talán a leginkább lenyűgöző dolog, hogy betekintést kínál abba, miként is néz ki egy külügyminiszter élete napi szinten: részben lenyűgöző, de leginkább fárasztó – vélekedett Kenneth Goldsmith.
A legtöbb e-mail egyirányú vagy gyors reakció volt: egy rakás levél találkozókról, telefonkapcsolatokról, vacsora megbeszélésekről, taxiszámlákról és repülőjegyekről – részletezte. – Legtöbbjük végtelen hosszúságú idézett szövegszálakból áll. Ha irodalmi szempontból akarnánk megnézni, olyan, mintha valamiféle kísérleti, nem narratív regény részei lennének. Kronologikusan szerveződnek – a bengázi incidens, Christopher Stevens nagykövet halála, Hillary egy nemzetközi TV műsorban, Hillary könyöktörése, az Arab Tavasz kibontakozása –, de amint elkezded kiemelni a drámákat és a személyeket, a szálak rejtélyesen eltűnnek és újak váltják fel őket. Akárcsak az irodalomban: egyenetlenek, összefüggéstelenek, és azt feltételezem, némileg szürreálisak is. Őszintén szólva, nem sokban különböznek bárki más postaládájától. Mégis, történelmi jelentőségük miatt mitikus státuszt kaptak. Terjedelmében homéroszi, intrikáiban shakespeare-i és lendületességét tekintve toynbee-i (a huszadik század egyik legjelentősebb brit történésze – a szerk.). Tekinthetünk úgy a Hillary Clinton e-mailekre, mint a XXI. század első epikus költeményére vagy csupán nagyon unalmas levelek tízezreire.  Infó: HILLARY: The Hillary Clinton Emails, látogatható november 24-ig a velencei Despar Teatro Italia épületében. Kurátorok: Francesco Urbano Ragazzi 

Az e-mail botrány

A The New York Times 2015 márciusában szellőztette meg, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején magánszerverről bonyolította a hivatalos levelezését. (Miként korábban George W. Bush republikánus elnök első külügyminisztere, Colin Powell is.) A botrány ellenére Hillary Clinton elsöprő győzelmet aratott a Demokrata Párt elnökjelölti előválasztásán, 2016 őszén viszont alulmaradt a republikánus Donald Trumppal szemben az elnökválasztáson.

Szerző
Frissítve: 2019.09.12. 10:45

Vérzivataros idők

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:30

I. Béla király „uruszágában” 1061-ben tört ki az utolsó pogánylázadás Vata fia János vezérletével. A kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján e korszakot idézi meg lapunk munkatársa, Batka Zoltán első regénye.
A magyar történelem „zivataros századaiba”, Béla király és Vata fia János küzdelmeinek idejébe visz bennünket a regény cselekménye. Két ellentétes világot tár elénk a szerző: keresztények és pogányok, feudális királyi udvar és nomadizáló harcosok tábora. Templomok az egyik oldalon, életfa a másikon. Papok, szerzetesek, pápai küldöttek, német lovagok, ispánok, gazdag birtokosok forgolódnak Béla környezetében, sámánok, táltosok, törzsi vezérek teszik a réges-régi hagyományok vezérelte dolgukat Vata szűkülő birodalmában. A két szféra – úgy tűnik – tökéletesen kizárja egymást.
Batka Zoltán Vata fia című regényének különösségét, valódi szellemi izgalmasságát azonban éppen az alkotja, hogy mindaz, ami látszólag élesen elkülönül, valójában roppant bizonytalan, képlékeny kontúrokkal rendelkezik. A keresztény világ felszíne alatt ott rejlenek a pogány hagyományok, a nappal oly buzgó hívek éjszakánként a sámándobok hangjára figyelnek, az új egyházi relikviákon ősi motívumok bukkannak fel. A mélyben elementárisan hat a régi, a körülmények parányi változásakor az új rend szövete pillanatok alatt foszlik szét.
A pogányok táborában pedig keresztények élnek, s a vezérek között pedig időről időre akad olyan, aki a megmaradás reményében hajlandó behódolni a feudális hierarchiának. A mű tehát jellegzetes átmeneti állapotot ragad meg, melyben történelmileg még semmi sem dőlt el, melyben az események menete még bármerre fordulhat. Miközben a nyugati határon idegen zsoldoshadak gyülekeznek…
De épp ez a bizonytalanság pecsételi meg Vata fia és harcosai sorsát. Béla tudja: a pogányokat emiatt kell – bármi áron – megsemmisíteni. Amíg van alternatíva, az inga ide-oda lenghet. A választási lehetőségnek nincs helye a rendszerben, itt bármiféle „békés egymás mellett élés” eleve lehetetlen.
A regénybeli Béla király mintha Machiavelli tanítványa lenne. Mindent tud, ami a hatalom megtartásához szükséges: cinikus, álnok és hazug. Bárkit kész szemrebbenés nélkül feláldozni, csapdákat állít, kíméletlenül gyilkol, szemernyit sem érdeklik népe szenvedései, pusztító nélkülözései. Nem túl megnyerő figura. Történelmileg azonban ez mégiscsak másodlagos: sokszor gyomorforgató módon ugyan, de ő képviseli a megmaradás egyetlen lehetséges útját. Marxot parafrazálva: nem tudja, de teszi.
Vele szemben Vata fia, noha számára sem ismeretlen a hatalom megőrzésének brutális eszköztára, az ősi értékekhez való önfeláldozó hűség példájává válik, elkerülhetetlen bukásában alakját ezért övezheti valami tragikus nagyság.
A két világ között a szerző jó dramaturgiai érzékkel (és a műfaj hagyományainak megfelelően) közvetítő szereplőt teremt. Ő Adelárdó, a fiatal spanyol pap, aki otthonosan mozog a királyi udvarban és Vata fia táborában. Mivel nem érdeklik a hatalom szempontjai, ő az, aki mindvégig erkölcsileg mérlegel, aki a békesség többnyire illuzórikus igényeit követheti a kiteljesedett kegyetlenség világában, így még tévedéseiben is folyamatosan megőrizheti az olvasó rokonszenvét. Értékrendjét igazolja, hogy néha tényleg sikerül megmentenie az ártatlanul üldözötteket. Szerepéből eredően egyedül ő tudja, hogy az ellenfelekben jóval több volt a közös, mint amit a véres események sejtettek.
Batka Zoltán lapunk munkatársa, aki korábban a Népszabadság újságírója volt. Történelmi regényében viszont sikeresen elkerülte a zsurnalisztikus megoldásokat. A mű minden gondolata saját teremtett világából fakad. A Vata fia valamennyi elemében szépirodalmi alkotás. Erős kezdés.
Infó Batka Zoltán: Vata fia Athenaeum Kiadó, 2019, 400 oldal 

Dedikálás

A Pozsonyi Pikniken ma délután négytől a Líra sátránál dedikálja Batka Zoltán a regényét, amely először itt lesz kapható. A Vata fiát október 4-én este fél héttől a Magvető Caféban is bemutatják, a szerzővel Filippov Gábor politológus, elemző beszélget.

BATKA ZOLTÁN - Politológus, újságíró. Korábban tíz évig a Népszabadság munkatársa volt
Fotó: ATHENAEUM KIADÓ

Szent István, a kabócák és a drónok

Publikálás dátuma
2019.09.07. 08:00
Együtt a színpadon Vigh Andrea, Snétberger F., Gyémánt Bálint, Balázs J., Miklósa E., Harcsa V., Sárközy Lajos, Pálfalvi T. és Devich Gergely
Fotó: MVM
A MVM Zrt. ingyenes, jótékonysággal összekapcsolt szabadtéri fúziós koncertje búcsúztatta a nyarat a Bazilika előtt világhírű előadóinkkal, sok érdeklődő örömére.
Ugyan a koncert csak este 8-kor kezdődött, pontosabban 8 óra után két perccel, megvárva a bazilika esti harangszavát, a környék már késő délután benépesült. A Szent István téri cukrászdák és az éttermek jó kilátást ígérő terasza után a köztéri padok teltek meg, később a virágtartók szélére is letelepedtek a szemfülesebbek. Akik 7 körül érkeztek, már nehezebben tudták bebiztosítani az ülőhelyüket, hiába hoztak magukkal otthonról széket, fogyott a szabad négyzetméter. Az MVM ZENERGIA úgynevezett fúziós koncert: stílusok és előadók, valamint a Bazilikát színesítő fényfestés találkozásából egyedi hangulatú produkció született. Ahogy Kóbor György elnök–vezérigazgató fogalmazott: ez a különleges, magas színvonalú és bő választékú kulturális esemény jól illeszkedik a mindennapjaink fúziós élményeihez, hiszen folyamatosan együtt élünk a jelen és a múlt művészi értékeivel. De szombat este nemcsak a klasszikus találkozott a könnyűzenével, hanem a kultúraközvetítés is a jótékonysággal. Az MVM Csoport és a nézők közös felajánlására volt ehhez szükség. A koncert idén is ingyenes volt, de a hivatalos ülőhelyekre támogatói jegyet lehetett vásárolni elővételben, egységesen 3000 forintért. 
Piaf La vie en rose dalát Harcsa Veronika énekelte, Rózsa nőtt a falakra. Piazzola: Oblivion, hatásos fényekkel
Az MVM Csoport, mint a legnagyobb nemzeti energetikai társaságcsoport, felelős üzleti magatartást tanúsítva elkötelezett abban, hogy gazdasági súlyának megfelelően szerepet vállaljon a magyar és európai értékek támogatása, segítése területén, ez egységes identitásként a vállalatvezetés és a munkavállalók közös értékrendjéből táplálkozó cégcsoporti magatartásként jelenik meg. Elsődleges szponzorációs területük a képzőművészet, a zeneművészet, az oktatás, a sport, a környezetvédelem és a karitáció. Ennek megfelelően választották ki azt a három alapítványt is, melyre az érdeklődők szavazatait várták szombat estig. A koncert limitált számú ülőhelyére támogatói jegyet lehetett vásárolni. A voksok döntötték el, hogy hová kerüljön az ezekből befolyt összeg. A támogatói jegy komoly érdeklődést váltott ki, az internetes jegyirodákban már az esemény előtt egy héttel elfogyott mind. A három, támogatásra javasolt szervezet tevékenysége kapcsolódik a zenéhez, a gyerekekhez, az oktatáshoz, érdemes a munkájukkal megismerkedni, az MVM ezzel is segíti a működésüket. A Zene mindenkié Egyesület 1997 óta foglalkozik értelmileg akadályozott gyerekek és fiatalok zenei nevelésével egy speciális „színes kotta” módszer segítségével. Parafónia és Paracitera zenekaraikkal bejárták már hazánk és Európa nagy részét.

Jótékony célok

A jegyeladásból befolyt összeg jótékony célú felhasználásáról az mvmzenergia.hu weboldalán augusztus 31-ig lehetett szavazni. Az alapítványok munkáját ott bővebben is meg lehet ismerni. A támogatói ülőhelyek bevétele idén a Mozgásjavító Általános Iskolát támogatja. 

Az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ 1992 óta segíti a III. kerületi rászorulókat, hogy hozzájussanak a megfelelő segítséghez. A Mozgássegítő Általános Iskolában több mint 200 mozgáskorlátozott gyermek oktatása, nevelése, mozgásfejlesztése és gondozása, sérülésspecifikus ellátása, önállóságra nevelése zajlik. Mivel a szavazás szinte a rendezvény kezdetéig, szombat délután négyig zajlott, így Bősze Ádám műsorvezető életszerű izgalmak közepette a színpadon jelenthette be, hogy a leadott kétezer voksból több mint ezret a – teljes nevén – Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium kapta, vagyis őket támogatja a befolyt összeg. Az intézményt Locsmándi Alajos igazgató képviselte a helyszínen, ő vette át Kóbor György kezéből a plakettet. Ahogy fogalmazott: az ország egész területéről fogadnak mozgásukban korlátozott gyerekeket. „Azáltal, hogy ezeknek a gyereknek néha lábai, máskor eszközei kell hogy legyünk, hogy a tanulásban segíthessük őket, a támogatási összeget eszközvásárlásra fogjuk fordítani.”
A koncert minden tekintetben világszínvonalú kulturális része ezek után kezdődött Bősze Ádám értő műsorvezetésében, a tőle megszokott magas színvonalú, mégis könnyed zenei ismeretterjesztéssel összekötve. Bősze bevezetője közben meglepő hangerővel szóltak a Belvárosban is honos kabócák, de a Zenergia ötletgazdája és fő motorja, Balázs János zongoraművész lejátszotta őket Liszt 2. magyar rapszódiájával, majd csatlakozott hozzá Gyémánt Bálint gitáron és Sárközi Lajos a zenekarával, hogy a Queen együttes Bohém rapszódiájával illusztrálják, mit is jelent számukra a fúziós kifejezés. Az akusztikait vizuális hatásokkal kísérték, a zeneszámok hangulatát idéző fényfestmények borították a Szent István Bazilika homlokzatát. A kilencvenes években fiatal, elkötelezett zenészek, köztük Vigh Andrea hárfaművész létrehozták a Forrás Kamarazenekari Egyesületet. Talán az akkori hevület miatt választotta erre az estre Vigh – aki mára a Zeneakadémia rektora – Hasselmanns Forrás című művét. A tér felett röptetett drónok nyilván azt is rögzítették, hogy a fellépők remek csapatjátékosok, és milyen önfeledten élvezték a számukra szokatlan feladatokat. Harcsa Veronika könnyedén énekelt Pálfalvi Tamás trombitája vagy Snétberger Ferenc gitárja mellett, Miklósa Erika örömmel énekelte a számára világsikert hozó Éj királynőjét – ezúttal Szakcsi Lakatos Béla átiratában Sárközi Lajosékkal. Ez lehetett volna az est fő attrakciója, ha Balázs János nem találta volna ki a mindent vivő zárlatot. Queennel kezdtek, és – ha csak áttételesen is – Queennel zártak. Magyarországon nem először szólalt meg koncertkörnyezetben a Tavaszi szél vizet áraszt. Legszebb virágénekünket ezelőtt 33 évvel Freddie Mercury énekelte egy stadionnyi ember előtt, majd elénekeltette a közönséggel is. Most Miklósa Erika és Harcsa Veronika tették ugyanezt, hasonló érzelmi töltéssel, azonos színvonalon.

Paganinitől Piafig

Az esten felhangzott művek szerzői: Liszt, Queen, Hasselmans, Arlen, Durand, J. Strauss, Margaret Island, Gershwin, Piazzola, Saint-Saens, Paganini, Piaf, Snétberger, Mozart – Szakcsi.  

Junior Prima Díj

Az MVM vállalatcsoport komolyan veszi a kiemelkedő tehetségek és teljesítmények támogatását, ezért 2008 óta a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategóriájának társalapítója. A mostani koncerten a díjazottak közül fellépett Sárközy Lajos és zenekara, Devich Gergely és Pálfalvi Tamás. 

Szerző
Témák
koncert