Sikertorzítók

Az elmúlt hetek híradásaiban gyakran hallhattunk, olvashattunk arról, hogy a hazai szakképzési rendszer egyre sikeresebb. Parragh László, az Iparkamara elnöke először azzal büszkélkedett: idén többen választották a szakgimnáziumokat, mint az általános gimnáziumokat. Néhány nappal később újabb sikerjelentés következett: az M1 híradója közölte, a magyar csapat 12 érmet szerzett a szakmák világversenyén, a WorldSkills-en.  
Utóbbi még szép is lenne, ha igaz lenne, de sajnos nem teljesen az: a valóságban a magyar csapat egy érmet szerzett (ami viszont arany!), a többi 11 pedig kiválósági emlékplakett, amit azok a résztvevők kaptak, akik az átlagnál jobban teljesítettek ugyan, de dobogós helyezést nem sikerült elérniük. Persze büszkének kell lennünk rájuk is – nem úgy a valóságot elferdítő propagandistákra.  
Nem igaz az sem, hogy idén több diák kezdi meg tanulmányait szakgimnáziumban, mint “normál” gimnáziumban: a Parragh által ismertetett számok nem teljes adatok, az Iparkamara elnöke ráadásul azt sem vette figyelembe, hogy a gimnazisták mintegy ötöde nem 9. évfolyamban, tehát nem 4 vagy 5 osztályos, hanem 6 vagy 8 osztályos gimnáziumban folytatja tanulmányait. A valóság az, hogy a gimnazisták-szakgimnazisták aránya alig változott tavalyhoz képest – továbbra is az előbbiek vannak többen.  
Nem véletlen, hogy az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) úgy alakítják át, hogy a legfontosabb alapszakmákat jövőre csak az iskolarendszerben lehessen elsajátítani. Így több diák lesz az állami szakképző iskolákban, kevesebb az iskolarendszeren kívüli OKJ-s tanfolyamokon. Ahogy már megszokhattuk, erről szinte senkivel nem egyeztettek, az elemzések (ha vannak) nem nyilvánosak, az átszervezést rohamtempóban, egy év alatt letudják. Minden bizonnyal már a következő sikerjelentés is elkészült.
Szerző
Juhász Dániel

Orbán nem gazdag

Orbán Viktor nem gazdag. Ezt tőle magától tudjuk: néha úgy fogalmaz, hogy nincsenek üzleti ügyei, máskor meg úgy, hogy nem tehetős. A vagyonbevallása szerint a magyar nagycsaládosok többségéhez hasonlóan tisztes szegénységben vegetál. Ez van a papírokban - a saját szemünkkel látott/látható, a médiában rendre bemutatott valóságban viszont a magyar miniszterelnök nem egyszerűen gazdag, hanem a leggazdagabbak az egyike az országban: olyan az életvitele, olyan allűröket és fogyasztási szintet engedhet meg magának, amire csak az elit legfelső köreiben van példa. 
Már a háza is, amiből az említett vagyonbevallásban csak a címe meg a mérete látszik, ténylegesen egy palota a főváros legdrágább kerületének egyik legdrágább telkén. Az utcáról alig látható, de például a Google Maps-en nagyon is: százmilliós érték, és a nyolcjegyű számsor nem egyessel kezdődik. Aztán a ház előtt parkoló, a kormányfői családot kiszolgáló, semmilyen nyilvántartásban nem szereplő autóflotta: nem az övé, nem is a törvényekben szereplő állami járandóság, de ha a saját fizetéséből kellene fenntartania, akkor semmi másra nem jutna neki. 
Látjuk őt a legfontosabb nemzetközi labdarúgó mérkőzések luxuspáholyaiban. (Ajándék? Miért nincs a vagyonbevallásban? Vagy ő állja? Miből?) Vannak magánrepülőgépek, amelyek mindig akkor és oda repülnek, ahova ő is tart. (Egy másik gazdag ember szerint ő fizeti a számlát – csak éppen nincs rá pénze.) Elmegy nyaralni egy szigetre, amit évi 260 millió forintért bérel egy vállalkozó, hogy kiadhassa azoknak, akik a világ elől elbújva akarnak pihenni – van sejtésünk róla, mibe kerülhet ott egy vakáció, a helikopteres transzferrel együtt? Vagy mi az ára egy hétnek a yachton, amivel előtte a horvát szigetvilágban barangolt? 
Egyszóval lehetséges, hogy tényleg nem gazdag, de akkor valaki más pénzén él nagy lábon, ami az ő posztján súlyosan törvénytelen. Vagy pedig mégis gazdag – tehát évek óta hazudik az anyagi helyzetéről. Van (lehetséges) harmadik magyarázat? És ha nincs, akkor melyik a rosszabb a kettő közül?

A népesedés hete

Azt állította Orbán Viktor (egy budapesti demográfiai fórumon), hogy „a népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik (…) de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy, illetve két nyugati polgárháborúról van szó.”
Ezzel szemben a tény az, hogy polgárháborúnak (egy-két történész kivételével) közmegegyezéssel az egy államon, egy társadalmon belül kirobbant fegyveres konfliktusokat nevezik, nem pedig két vagy több állam egymás elleni háborúját. Még kevésbé lehet nyugati polgárháborúnak képzelni a Szovjetunió lerohanását, Pearl Harbort, Hirosimát vagy az észak-afrikai hadjáratot. Csak nem ez lesz az új Nemzeti Alaptantervben? 
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a két világháborúban körülbelül 50 millió embert vesztettünk el. És az a meggyőződésem, hogy ebből az emberveszteségből máig sem tudtunk talpra állni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem! 1900-ban Európa népessége 408 millió volt, 1950-ben pedig a háborúk ellenére 550 millió, és egészen 1970-ig az európai lakosság nagyobb ütemben növekedett, mint bármikor korábban. De hogy Orbán a talpra állt Európát fejre akarja állítani, az biztos. 
Azt állította továbbá a kormányfő (szintén a demográfiai konferencián), hogy „tekintsük egész egyszerűen esztelenségnek” azt, hogy a Föld jobban járna, ha kevesebb gyerek születne. „Annyit mondjunk mindösszesen, hogy a teremtés rendje szerint az ökoszisztémának, amit meg akarnak védeni a gyerekekkel szemben, az ember is része; nem az ellenfele, hanem a része.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a része, hanem sajnos az ellenfele is. Létszámának rohamos növekedése és megélhetési szükségletei miatt egyre erőteljesebben veri szét az ökoszisztémát, annyira, hogy már nemcsak állat- és növényfajok, hanem előbb-utóbb akár a saját kipusztulását is okozhatja. Ha valami esztelenség, akkor ez az. 
Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanezen a fórumon), hogy „itt van velünk Csehország miniszterelnöke, aki nemcsak tehet, hanem már tett is csodát, méghozzá gazdasági és pénzügyi csodát Csehországban. (…) Csehország erejét mutatja, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy ahelyett, hogy megkoronázná eredményei okán megérdemelten a miniszterelnököt, inkább támadni szokták, pedig ő Európa legjobb gazdaságpolitikusa.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európa legjobb gazdaságpolitikusa címet nem szokták kiosztani, de Babisnak nincsenek is olyan különleges eredményei, amelyekért ez járna neki. A 2013-ban kezdődött nagy európai konjunktúrából nem emelkedett ki különösebben a cseh gazdaság. Jobban állnak ugyan az államadósságban, a foglalkoztatottságban, mint mi, a növekedésük sem volt rosszabb, de például a lengyelek mögött elmaradtak. Koronát azonban azért sem ajánlottak neki, mert azzal gyanúsítják, hogy jogtalanul jutott uniós támogatásokhoz. Tudom, ez nálunk bocsánatos bűn, sőt lassan már érdem, de Csehország más. Talán.
Szerző
Bolgár György