Képzeletben vörös zöld vonalat húzunk, ahonnan nem hátrálunk tovább. Már eddig is túl sokat engedtünk. A bolygót összeroncsoló folyamatok visszafordíthatatlanok, az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás meg fogja keseríteni nemcsak gyermekeink, unokáink életét, de már a miénket is. Szinte biztos, hogy a XXI. század első két évtizedéről nem az marad majd fönn, hogy ki volt az államfő és a miniszterelnök, melyik párt milyen eredményt ért el a választásokon. Az marad fenn, hogy az volt a felelőtlenség kora, akkor ment el végleg a hajó, az akkor élők mulasztották el megtenni, amit még megtehettek volna.
Nem akarunk így, a tétlenség, a tehetetlenség nemzedékeként bekerülni a történelemkönyvekbe. Nem akarunk csak hallgatni, amikor majd öreg korunkban azt kérdezik tőlünk, mi az ördögöt tettünk, hogy elkerüljük az egyre nyilvánvalóbban fenyegető katasztrófát. Legalább annyit mondhassunk, hogy amikor tényekkel találtuk magunkat szembe, megkezdtük a károk enyhítését, elkezdtük átalakítani a gondolkodásunkat, figyelni cselekedeteink környezeti és társadalmi következményeire.
Elkezdtünk figyelni magunkra és egymásra.
A Népszava ma és ezentúl nemcsak a témába vágó cikkeket akar közölni, hanem egy közös, a napi politikánál elmondhatatlanul fontosabb ügyet kíván képviselni: az élet ügyét. Abban bízunk, hogy lassan elhalkulnak a még berzenkedő hangok, tökfej politikusok nem fogják kívül zöld, belül vörös dinnyéhez hasonlítani a környezettudatosság képviseletét. Elvégre az ő gyerekeiknek, az ő unokáiknak sem lesz hűvösebb a nyár, szelídebb a vihar, termőbb a talaj.
Különben pedig lassan a belélegzett oxigén is politikai kérdés. A lapban ezentúl gyakran fognak találkozni a Zöldtérítő logóval - erről is meg lehet majd ismerni a világon a legfontosabb ügyhöz kapcsolódó írásokat.
Elsőként az erdők szerepéről, pusztulásáról és újraültetésük lehetőségeiről közlünk összeállítást. Kéthetente visszatérően pedig a környezet és az ember egészségének szenteljük szombati számunk nyitó anyagát. Mert fontos, hogy mi történt tegnap, de még fontosabb, hogy mi lesz velünk holnap.