Orbán nem gazdag

Orbán Viktor nem gazdag. Ezt tőle magától tudjuk: néha úgy fogalmaz, hogy nincsenek üzleti ügyei, máskor meg úgy, hogy nem tehetős. A vagyonbevallása szerint a magyar nagycsaládosok többségéhez hasonlóan tisztes szegénységben vegetál. Ez van a papírokban - a saját szemünkkel látott/látható, a médiában rendre bemutatott valóságban viszont a magyar miniszterelnök nem egyszerűen gazdag, hanem a leggazdagabbak az egyike az országban: olyan az életvitele, olyan allűröket és fogyasztási szintet engedhet meg magának, amire csak az elit legfelső köreiben van példa. 
Már a háza is, amiből az említett vagyonbevallásban csak a címe meg a mérete látszik, ténylegesen egy palota a főváros legdrágább kerületének egyik legdrágább telkén. Az utcáról alig látható, de például a Google Maps-en nagyon is: százmilliós érték, és a nyolcjegyű számsor nem egyessel kezdődik. Aztán a ház előtt parkoló, a kormányfői családot kiszolgáló, semmilyen nyilvántartásban nem szereplő autóflotta: nem az övé, nem is a törvényekben szereplő állami járandóság, de ha a saját fizetéséből kellene fenntartania, akkor semmi másra nem jutna neki. 
Látjuk őt a legfontosabb nemzetközi labdarúgó mérkőzések luxuspáholyaiban. (Ajándék? Miért nincs a vagyonbevallásban? Vagy ő állja? Miből?) Vannak magánrepülőgépek, amelyek mindig akkor és oda repülnek, ahova ő is tart. (Egy másik gazdag ember szerint ő fizeti a számlát – csak éppen nincs rá pénze.) Elmegy nyaralni egy szigetre, amit évi 260 millió forintért bérel egy vállalkozó, hogy kiadhassa azoknak, akik a világ elől elbújva akarnak pihenni – van sejtésünk róla, mibe kerülhet ott egy vakáció, a helikopteres transzferrel együtt? Vagy mi az ára egy hétnek a yachton, amivel előtte a horvát szigetvilágban barangolt? 
Egyszóval lehetséges, hogy tényleg nem gazdag, de akkor valaki más pénzén él nagy lábon, ami az ő posztján súlyosan törvénytelen. Vagy pedig mégis gazdag – tehát évek óta hazudik az anyagi helyzetéről. Van (lehetséges) harmadik magyarázat? És ha nincs, akkor melyik a rosszabb a kettő közül?

A népesedés hete

Azt állította Orbán Viktor (egy budapesti demográfiai fórumon), hogy „a népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik (…) de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy, illetve két nyugati polgárháborúról van szó.”
Ezzel szemben a tény az, hogy polgárháborúnak (egy-két történész kivételével) közmegegyezéssel az egy államon, egy társadalmon belül kirobbant fegyveres konfliktusokat nevezik, nem pedig két vagy több állam egymás elleni háborúját. Még kevésbé lehet nyugati polgárháborúnak képzelni a Szovjetunió lerohanását, Pearl Harbort, Hirosimát vagy az észak-afrikai hadjáratot. Csak nem ez lesz az új Nemzeti Alaptantervben? 
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a két világháborúban körülbelül 50 millió embert vesztettünk el. És az a meggyőződésem, hogy ebből az emberveszteségből máig sem tudtunk talpra állni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem! 1900-ban Európa népessége 408 millió volt, 1950-ben pedig a háborúk ellenére 550 millió, és egészen 1970-ig az európai lakosság nagyobb ütemben növekedett, mint bármikor korábban. De hogy Orbán a talpra állt Európát fejre akarja állítani, az biztos. 
Azt állította továbbá a kormányfő (szintén a demográfiai konferencián), hogy „tekintsük egész egyszerűen esztelenségnek” azt, hogy a Föld jobban járna, ha kevesebb gyerek születne. „Annyit mondjunk mindösszesen, hogy a teremtés rendje szerint az ökoszisztémának, amit meg akarnak védeni a gyerekekkel szemben, az ember is része; nem az ellenfele, hanem a része.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a része, hanem sajnos az ellenfele is. Létszámának rohamos növekedése és megélhetési szükségletei miatt egyre erőteljesebben veri szét az ökoszisztémát, annyira, hogy már nemcsak állat- és növényfajok, hanem előbb-utóbb akár a saját kipusztulását is okozhatja. Ha valami esztelenség, akkor ez az. 
Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanezen a fórumon), hogy „itt van velünk Csehország miniszterelnöke, aki nemcsak tehet, hanem már tett is csodát, méghozzá gazdasági és pénzügyi csodát Csehországban. (…) Csehország erejét mutatja, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy ahelyett, hogy megkoronázná eredményei okán megérdemelten a miniszterelnököt, inkább támadni szokták, pedig ő Európa legjobb gazdaságpolitikusa.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európa legjobb gazdaságpolitikusa címet nem szokták kiosztani, de Babisnak nincsenek is olyan különleges eredményei, amelyekért ez járna neki. A 2013-ban kezdődött nagy európai konjunktúrából nem emelkedett ki különösebben a cseh gazdaság. Jobban állnak ugyan az államadósságban, a foglalkoztatottságban, mint mi, a növekedésük sem volt rosszabb, de például a lengyelek mögött elmaradtak. Koronát azonban azért sem ajánlottak neki, mert azzal gyanúsítják, hogy jogtalanul jutott uniós támogatásokhoz. Tudom, ez nálunk bocsánatos bűn, sőt lassan már érdem, de Csehország más. Talán.
Szerző
Bolgár György

Életvonal

A Népszava ma és ezentúl egy közös, a napi politikánál elmondhatatlanul fontosabb ügyet kíván képviselni: az élet ügyét.
Képzeletben vörös zöld vonalat húzunk, ahonnan nem hátrálunk tovább. Már eddig is túl sokat engedtünk. A bolygót összeroncsoló folyamatok visszafordíthatatlanok, az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás meg fogja keseríteni nemcsak gyermekeink, unokáink életét, de már a miénket is. Szinte biztos, hogy a XXI. század első két évtizedéről nem az marad majd fönn, hogy ki volt az államfő és a miniszterelnök, melyik párt milyen eredményt ért el a választásokon. Az marad fenn, hogy az volt a felelőtlenség kora, akkor ment el végleg a hajó, az akkor élők mulasztották el megtenni, amit még megtehettek volna.
Nem akarunk így, a tétlenség, a tehetetlenség nemzedékeként bekerülni a történelemkönyvekbe. Nem akarunk csak hallgatni, amikor majd öreg korunkban azt kérdezik tőlünk, mi az ördögöt tettünk, hogy elkerüljük az egyre nyilvánvalóbban fenyegető katasztrófát. Legalább annyit mondhassunk, hogy amikor tényekkel találtuk magunkat szembe, megkezdtük a károk enyhítését, elkezdtük átalakítani a gondolkodásunkat, figyelni cselekedeteink környezeti és társadalmi következményeire. 
Elkezdtünk figyelni magunkra és egymásra.
A Népszava ma és ezentúl nemcsak a témába vágó cikkeket akar közölni, hanem egy közös, a napi politikánál elmondhatatlanul fontosabb ügyet kíván képviselni: az élet ügyét. Abban bízunk, hogy lassan elhalkulnak a még berzenkedő hangok, tökfej politikusok nem fogják kívül zöld, belül vörös dinnyéhez hasonlítani a környezettudatosság képviseletét. Elvégre az ő gyerekeiknek, az ő unokáiknak sem lesz hűvösebb a nyár, szelídebb a vihar, termőbb a talaj. 
Különben pedig lassan a belélegzett oxigén is politikai kérdés. A lapban ezentúl gyakran fognak találkozni a Zöldtérítő logóval - erről is meg lehet majd ismerni a világon a legfontosabb ügyhöz kapcsolódó írásokat. 
Elsőként az erdők szerepéről, pusztulásáról és újraültetésük lehetőségeiről közlünk összeállítást. Kéthetente visszatérően pedig  a környezet és az ember egészségének szenteljük szombati számunk nyitó anyagát. Mert fontos, hogy mi történt tegnap, de még fontosabb, hogy mi lesz velünk holnap.
Frissítve: 2019.09.07. 10:16