A népesedés hete

Azt állította Orbán Viktor (egy budapesti demográfiai fórumon), hogy „a népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik (…) de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy, illetve két nyugati polgárháborúról van szó.”

Ezzel szemben a tény az, hogy polgárháborúnak (egy-két történész kivételével) közmegegyezéssel az egy államon, egy társadalmon belül kirobbant fegyveres konfliktusokat nevezik, nem pedig két vagy több állam egymás elleni háborúját. Még kevésbé lehet nyugati polgárháborúnak képzelni a Szovjetunió lerohanását, Pearl Harbort, Hirosimát vagy az észak-afrikai hadjáratot. Csak nem ez lesz az új Nemzeti Alaptantervben?

Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „a két világháborúban körülbelül 50 millió embert vesztettünk el. És az a meggyőződésem, hogy ebből az emberveszteségből máig sem tudtunk talpra állni.”

Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem! 1900-ban Európa népessége 408 millió volt, 1950-ben pedig a háborúk ellenére 550 millió, és egészen 1970-ig az európai lakosság nagyobb ütemben növekedett, mint bármikor korábban. De hogy Orbán a talpra állt Európát fejre akarja állítani, az biztos.

Azt állította továbbá a kormányfő (szintén a demográfiai konferencián), hogy „tekintsük egész egyszerűen esztelenségnek” azt, hogy a Föld jobban járna, ha kevesebb gyerek születne. „Annyit mondjunk mindösszesen, hogy a teremtés rendje szerint az ökoszisztémának, amit meg akarnak védeni a gyerekekkel szemben, az ember is része; nem az ellenfele, hanem a része.”

Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a része, hanem sajnos az ellenfele is. Létszámának rohamos növekedése és megélhetési szükségletei miatt egyre erőteljesebben veri szét az ökoszisztémát, annyira, hogy már nemcsak állat- és növényfajok, hanem előbb-utóbb akár a saját kipusztulását is okozhatja. Ha valami esztelenség, akkor ez az.

Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanezen a fórumon), hogy „itt van velünk Csehország miniszterelnöke, aki nemcsak tehet, hanem már tett is csodát, méghozzá gazdasági és pénzügyi csodát Csehországban. (…) Csehország erejét mutatja, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy ahelyett, hogy megkoronázná eredményei okán megérdemelten a miniszterelnököt, inkább támadni szokták, pedig ő Európa legjobb gazdaságpolitikusa.”

Ezzel szemben a tény az, hogy az Európa legjobb gazdaságpolitikusa címet nem szokták kiosztani, de Babisnak nincsenek is olyan különleges eredményei, amelyekért ez járna neki. A 2013-ban kezdődött nagy európai konjunktúrából nem emelkedett ki különösebben a cseh gazdaság. Jobban állnak ugyan az államadósságban, a foglalkoztatottságban, mint mi, a növekedésük sem volt rosszabb, de például a lengyelek mögött elmaradtak. Koronát azonban azért sem ajánlottak neki, mert azzal gyanúsítják, hogy jogtalanul jutott uniós támogatásokhoz. Tudom, ez nálunk bocsánatos bűn, sőt lassan már érdem, de Csehország más. Talán.