Orbán: aki törvénnyel korlátozná az abortuszt, az "nem ember, szörnyeteg"

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:23

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Kövér pedig kijelentette, ugyanolyan hiba kormányzati útra terelni az abortusz-vitát, mint az állami iskolákban bevezetni a hittant. Sajnos ez még '90-ben történt.
Nagyokat mondtak a Fidesz eslő emberei a héten megrendezett III. Budapesti Demográfiai Csúcs nevű sajátos rendezvényen. Ugyan a világ legcsaládbarátabb kormányának 10 éves regnálása alatt soha nem látott mélységekbe zuhant a népszaporulat, ez mégsem akadályozta meg Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót, hogy sértődötten ecseteljék, nem szülnek elég keresztény magyar gyereket a nők.
Talán nincsenek már sokan, akiknek még meglepetést okoz felfedezni, hogy a mostani fideszesekben milyen kevés közös van korábbi önmagukkal, ám ritka, hogy ennyire nyilvánvalóan lepleződjön le, hogy rendre az éppen divatos áramlatokhoz igazítják mondanivalójukat. Mert a demográfiai kérdésekben és a nők ostorozásában éppen ez történik, mint az a Reform magazin 1990. július 13-án megjelent számát kézbe véve kiderül. Az index.hu szemlézi a 29 éves lapszámot, melynek érdekessége, hogy
az akkor 31 éves Kövér a 27 éves Orbánnal együtt interjút adott a lapnak, melyben előkerült az abortusz témája is.

Az ekkor még liberális szerepben ténykedő Orbán Viktor kijelentette, hogy akik az abortuszszámot törvényi eszközökkel akarják leszorítani, azok "nem emberek, szörnyetegek". A fiatal Orbán szerint népszavazást kell kiírni a kérdésről.
Kövér László ezt azzal folytatta, hogy a lányok, asszonyok "nem hobbiból járnak abortuszra". Aztán arról beszélt, hogy "nem jogi, hanem szociális, népjóléti oldalról lenne kívánatos" a kormányzati megközelítés. A folytatás még erősebb: "az abortuszvitát kormányzati útra terelni meggyőződésünk szerint ugyanolyan hiba lenne, mint az állami iskolákban a hitoktatást kományintézkedéssel bevezetni. S nem csupán azért, mert szociális vonatkozásai miatt a lakosságot még megosztottabbá tenné, hanem azért is, mert erős indulatokat korbácsolna fel" – mondta.
A 2010-es kormányalakítás óta már a Fideszt annyira nem zavarja a téma kormányzati útra terelése, hogy az Alaptörvénybe is társadalmi egyeztetés nélkül írták bele az egyelőre csak szimbolikus jelentőségű részt, mely szerint "a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg". De legalább abban van következetesség, hogy a hitoktatást is bevezették kormányrendelkezéssel az állami iskolákban.
Szerző
Frissítve: 2019.09.07. 14:23

„Az állam a rendszerváltás óta alig telepített új erdőt”

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:00
Gálhidy László
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Ma az ország területének egyötödén nőnek fák, a természetes állapot viszont a négyötöd lenne – állítja Gálhidy László, a WWF erdővédelmi programjának vezetője.
Nemrég egy cikkében azt írta, hogy a tölgyfák akár ezer évig is elélhetnek. Ilyen hosszú idő alatt biztosan változik a klíma, ami azt feltételezi, hogy a fák rendelkeznek valamilyen alkalmazkodási képességgel. Kell félteni a klímaváltozástól az erdőket?  A hazai fafajok közül a tölgy vagy a tiszafa valóban elérheti a sok száz, esetleg az ezer éves életkort, de Amerikában egyes fenyőfélék akár több ezer évig is élhetnek. A nyír és a nyár esetében inkább 70-80 év a várható életkor, ami nyilván más életstratégiát feltételez. Alkalmazkodniuk mindenképpen kell: szélviharokhoz, tüzekhez, az ónos eső miatti jégterheléshez, az ártéri vízdinamikához. Aggodalomra akkor van ok, ha a változás tempója vagy mértéke nagyobb, mint amihez az adott fa vagy erdő korábban hozzászokhatott. Például az aszályos napok számának gyors növekedése vagy a villámárvizek jelentkezése olyan stressz, ami valószínűleg meghaladja az alkalmazkodóképesség mértékét. Meghaladná már egy természetes állapotú erdő esetében is, ám a helyzetet súlyosbítja, hogy mára az európai erdőtakaró – a magyarországi pedig azon belül is különösen - nagymértékben átalakult, a mezőgazdaság miatt szabdalttá vált, a kisebb erdőfoltok nehezebben birkóznak meg a szélsőséges időjárás kihívásaival. Az intenzív erdőgazdálkodás következtében az erdők fajkészlete megváltozott, néhol teljesen lecserélődött, a vegyes erdők helyét a fajok és a korosztályok szempontjából is homogén erdőségek vették át. A vágásos üzemmód, ami köznapi nyelven leginkább a tarvágást jelenti, azzal jár, hogy nagy területen egyszerre vágják és egyszerre ültetik el az azonos fajú, azonos évjáratú fákat. Az ilyen, hagyományos módon kezelt erdő sokkal sérülékenyebb, mint a természetes: néhány esős nap után az egyirányú szélvihar dominóként döntheti föl a sűrűn tartott, fejletlen gyökérzetű és koronájú, nagy magasságú szálfákat. A klímaváltozás erősebb szeleket hoz, meg melegebb nyarakat, amikor egymás után a kártevő rovarok több generációja tud kifejlődni, az egynemű erdőkben, faültetvényekben sokkal nagyobb kárt okozva. Az ültetvényerdőkben kevesebb az odú, az ágcsonk, nem találnak búvóhelyet a kártevők ragadozói, ez is növeli a sérülékenységet. A válaszából az következik, hogy ha változik a klíma, akkor a növénytakaró is átalakul. El fognak tűnni az erdők?  Egyes vidékekről valószínűleg eltűnnek, de az ide vezető folyamat már régóta tart. Az Alföld legszárazabb, legforróbb területein soha nem volt valódi erdőklíma, a folyók áradása biztosított nedvességet a fák életben maradásához. Amikor a több mint száz éve megkezdett folyószabályozások a vízutánpótlást elvágták, megindult a szárazodás. Egy ideig fönn lehet tartani fás kultúrát, de ha tovább emelkedik a hőmérséklet és csökken a csapadék, akkor ez lehetetlenné válik. Lehet próbálkozni tájidegen, szárazságtűrő fajokkal, fajtákkal, de valószínűbb, hogy a mesterségesen életben tartott erdők helyén fátlan élőhelyek alakulnak ki. Több reménnyel kecsegtet, ha olyan helyeken ellensúlyozzuk az erdőpusztulást, ahol alkalmasabb az éghajlat. A Dunántúlon vagy az Északi középhegységben ma is hatalmas – általában mezőgazdaságilag gyenge adottságú – területek lennének alkalmasak az erdősítésre. Mekkora ma az ország erdőterülete, és szükséges-e növelni?  Magyarországon az utolsó nagy erdőirtások 1848 után, a jobbágyfelszabadítás időszakában történtek, a 20. századba alig 11 százalékos erdősültséggel léptünk át. A két világháború idején, a hadigazdálkodás körülményei között is sok erdőt letermeltek, a szocialista időkben viszont már érezhetően nőtt az erdőterület, főleg feketefenyő-, erdeifenyő-, nyár- és akácültetvények révén. Szokták mondani, hogy a rendszerváltás után a privatizált erdőkből is rengeteg fát kivágtak, de ez a valóságban nem jelentett nagy volument. Inkább az a probléma, hogy 1990 óta új állami erdőtelepítés alig volt, inkább a magánerdők területe gyarapodott. Az államnak ma már kevés erdősítésre alkalmas területe van, az is jórészt nemzeti parkokban. A magántulajdonos viszont akkor erdősít, ha kap hozzá támogatást. Ami persze lehetőség is a beavatkozásra, hiszen ezen az úton koordináltan, megfelelő fajösszetétellel, szakmai koncepciók alapján lehetne növelni az erdőterületet az alkalmi öntevékeny magánakciók helyett. Most mintegy 2 millió hektáron található erdő, ami az ország területének bő egyötöde. A történelem előtti időkben viszont az arány éppen fordított volt, vagyis az ország 80-85 százalékát borították erdők. Ez azt jelenti, hogy az országterület négyötödén megfelelő a talaj és a klíma az erdősítéshez – ha a szárazodás miatt egyes régiók esetleg kiesnek, akkor is hatalmas bővülésre lenne lehetőség. A nagyobb léptékű erdősítést már csak az is indokolná, hogy Európában – az orosz területeket nem számítva – jóval 30 százalék fölött van az erdők aránya, vagyis mi a legkisebb erdőborítással rendelkező országok közé tartozunk. Említette, hogy a változó klíma veszélyes lehet az erdőkre. Erdőtelepítésekkel lehet fékezni a felmelegedés hatásait?  A felmelegedés egyik valószínűsíthető oka az üvegházhatás, amiért a legnagyobb mértékben a légkörbe kerülő szén-dioxid felelős. A fák viszont kivonják a levegőből a szén-dioxidot, és hosszú időre megkötik a növényi szövetekben. Minél több szén van megkötve, annál kevesebb marad a légkörben – ezen az alapon nagyon is érdemes lenne erdősítéssel, akár az erdőállomány megduplázásával küzdeni a klímaváltozás ellen. De nem csak a globális, hanem a lokális összefüggések is ebbe az irányba mutatnak. Az erdők javítják a tájszintű klímát, az erdőtakaróval borított terület páradússá válik, az erdő kedvez az esőképződésnek, vagy akár a rekreációt, a legforróbb napok átvészelését is segítheti.

Gálhidy László

1999-ben szerzett biológus diplomát az ELTE-n. Tudományos pályája során Sopronban, a NyME Környezettudományi Intézetében bekapcsolódott az erdők és a klíma kapcsolatának modellezésébe, miközben tanított növényrendszertant, ökológiát és evolúcióbiológiát is. 2009-ben szerzett PhD-fokozatot az ELTE-n, disszertációját a bükkösök fakitermelés illetve széldöntések utáni regenerálódásának kérdéseiről írta. 2006 óta vezeti a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szervezetében az erdővédelmi programot. Tagja az Országos Erdő Tanácsnak, a Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Bizottságnak és a Pro Silva Hungaria-nak.

Hosszú ideig az volt a szakmai konszenzus és a természetvédelem álláspontja is, hogy a telepítésnél az őshonos fafajoknak kell elsőbbséget adni. Az utóbbi években viszont egyre gyakrabban hallani, hogy a klíma változását már csak importált fajokkal, fajtákkal lehet lekövetni.  A védett területeken eleve csak őshonos fafajok ültethetők, ott az erdőnek a rét vagy a legelő lehet az alternatívája, ha megváltozik a klíma. A nagyon száraz éghajlat még az akácnak sem kedvez. Próbálkoznak új fajokkal - mint az ázsiai eredetű, gyorsan növő császárfa -, de ezek szabadföldi termesztésben nem igazán terjedtek el, és nem is biztos, hogy jó megoldást jelentenének. A klíma szempontjából nem a gyors növekedés a fontos, hanem az, hogy egy faj egy hektárra vetítve mennyi szenet köt meg hosszú távon – könnyen lehet, hogy ebből a szempontból még mindig a tölgy a leghatékonyabb. Mennyire „klímatudatos” a magyar erdőgazdálkodás? Figyelembe veszik a változó éghajlat következményeit, akik a döntéseket hozzák?   Az mindenképpen látszik, hogy szakma ébredezik, de az eddigi gazdálkodási gyakorlatból adódóan az erdők klimatikus szemszögből rossz állapotban vannak, a természetességük foka alacsony. Pedig a tudományos eredmények egyértelműen jelzik, hogy a fajok és a korosztályok alapján elegyesebb, a vágásos üzemmód helyett ún. örökerdő-gazdálkodással művelt erdők sokkal ellenállóbbak a változó klíma hatásaival szemben. A soproni egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia régóta együttműködik, a klímamodellekből levont következtetéseket igyekeznek a gyakorlatba is átültetni, a reformszemlélet azonban egyelőre inkább csak a fafajcserékre vonatkozik, a természetközeli erdőgazdálkodási módszereket még csak elvétve alkalmazzák. Léteznek progresszív mintaterületek a Pilisi Parkerdőgazdaságban Budapest környékén, a Pilisben, a Visegrádi hegységben, ám ezek a próbálkozások még nem országos léptékűek. Egy másik követendő irány lehetne a védett területeken az erdők kivonása a gazdálkodásból. A nemrég egy kisvasút-építési terv miatt a hírekbe került, évtizedek óta háborítatlan Csarna-völgy példája meggyőzően mutatja, hogy ha az erdők fejlődését a természetre bízzák, akkor az erdőterületek önmaguktól, beavatkozás nélkül visszaszerzik az ellenállóképességüket. Úgy is mondhatnánk, hogy a természetes állapotú erdők immunrendszere nagyságrendekkel erősebb, mint a faültetvényeké, és ezt a tényt a klímaváltozásra történő felkészüléskor nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Frissítve: 2019.09.08. 18:22

Láncfűrésszel Budapest ellen

Publikálás dátuma
2019.09.07. 10:00

Fotó: Népszava
Kilenc év alatt ezres nagyságrendben tűntek el fák a főváros közterületeiről. Immár a kormánypárt is érzi, hogy nem ez a jó irány.
Legkésőbb akkor, amikor az egykori Budapest helyén már csak a szél labdázik majd a száraz porban ide-oda guruló ördögszekerekkel, mindenképpen érdemes lesz egy emléktáblát állítani a Kosztyu Anikó nevű állami hivatalnoknak, nélküle ugyanis biztosan nem történhetett volna meg 2010 óta a főváros közterületi faállományának egész Európában példa nélkül álló pusztítása. A tömeges fairtás még a meglévő, a növényzet védelmét – ha erőtlen eszközökkel is – előíró jogszabályokat is sérti. Ahhoz, hogy a tarolás „átmenjen”, szükség volt a hatóságok kreatív jogértelmezésére, és egy fontos poszton lévő emberre, aki minden esetben a kormányzati akaratot követve járt el, akár a jog előírásaival szemben is. Nemhogy az államigazgatás és a helyi lakosság közötti harcban elesett fákat, lassan már az érintett területeket is nehéz összeszámolni. Városliget, Orczy-kert, Budai Vár, Etele út, Múzeumkert, Nádorkert (Kopaszi gát), Kossuth tér, József Nádor tér, a Dagály strand, a Duna part a Dráva utca és az Árpád híd között – ezekben a körzetekben már legalább részben megtörtént az eltervezett fairtás, és készenlétben áll a Csörsz park, a Normafa, a Csepel-sziget északi része, a Római (és még sorolhatnánk). A jellemzően kiemelt kormányzati beruházások miatt kivágott fák száma immár ezres nagyságrendű – egészen bizonyos, hogy az elmúlt évtizedben az EU egyetlen más tagállamának fővárosában sem került sor hasonló pusztításra. A legtöbben nem is kerülhetne: a közeli Bécsben például minden egyes fa, azaz 1 méternél magasabb vagy 40 centiméternél nagyobb törzsátmérőjű növény kivágásához egy független hatóság engedélye kell, szigorú pótlási kötelezettség mellett (ha pedig a favágó az újraültetés helyett esetleg pénzbeli megváltáson gondolkodik, minden ültetendő fa helyett 1090 eurót, azaz több mint 360 ezer forintot kell a fásítási kasszába befizetnie). Magyarország, illetve konkrétan Budapest esetében éppen a független hatóság hiányzik: az említett beruházások többségénél az engedélyezést Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalára, vagyis egy közvetlenül a kormány felügyelete alatt álló szervezeti egységre bízták. A jogilag is problémás, utóbb több esetben jogsértőnek bizonyult engedélyező határozatokon a hivatali ranglétrán mindeközben egyre följebb kapaszkodó, jelenleg már a hatósági főosztályt vezető Kosztyu Anikó írta alá – esete hasonló ahhoz, amikor a hírhamisító szerkesztőből vezérigazgató lesz a közmédiánál: mindkét ügy jelzi, hogy a magyar kormány a feltétlen engedelmességet és a kormánypárt politikai érdekeinek kiszolgálását sokkal többre értékeli a törvények betartásánál. Két emblematikus terület, a Kossuth tér és a Városliget át- illetve beépítése világosan jelzi, milyen korszerűtlen elképzelésekkel rendelkezik a kormányzat a városi terek szervezéséről, illetve mennyire tarthatatlan ez a hozzáállás a változó klíma körülményei között. A Kossuth térről több mint 200 egészséges fát vágtak ki mondvacsinált indokokkal, a lakosság tájékoztatását és a fellebbezési lehetőségeket elmismásolva, majd a tér nagy részét sötétszürke, a napfény melegét összegyűjtő és visszaverő kőlapokkal fedték le – a két beavatkozás eredőjeként legalább 5 Celsius fokkal nőtt meg a levegő hőmérséklete a Parlament és az egykori Néprajzi Múzeum közötti kőkatlanban. (Ide tartozó tudományos eredmény, hogy a lobkorona párologtató-hűtő hatása miatt egyetlen fa nagyjából két lakossági klímaberendezés kapacitásával hűti a levegőt; ha így számolunk, a Kossuth térről most legalább 400 klíma hiányzik.) Ami pedig a Városligetet illeti, ott a belvároshoz közeli városrész egyetlen nagy kiterjedésű közparkjából csinálnak – jelentős fairtás árán – múzeumi-vigalmi negyedet annak ellenére, hogy a főváros hosszú távú fejlesztési stratégiája szerint új fejlesztéseket létrehozni csak a barnamezős övezetekben lehet. Nálunk ehelyett a közeli ipari területből (Rákosrendező) készülnek valamiféle parkot csinálni, a meglévő, beállt növényzetű és már jelenleg is túlhasznált 200 éves parkot viszont beépítik. Amúgy a fideszes városvezetés is tisztában van vele, hogy ez így nincs rendben, és hogy a főváros polgárai nem ezt akarják. A veszélyérzetet nem csak a városszerte hirtelen megszaporodott faültetések jelzik, hanem a favágások átmeneti jegelése, illetve Tarlós István látványosnak szánt zöldfordulata is. Kérdés, hogy kilenc évi dúlás után hihető-e még a kampányra időzített változás.

Tűzszünet a Tabánban

Alighanem a választás közelsége miatt, de mindenképpen üdvös módon a Tabánban körbekordonozott építési területről a napokban levonultak a munkagépek, és már csak a korlátok, illetve a meghagyni tervezett fák köré húzott fakerítések jelzik, hogy valami készül. Az érintett kerületekben elemi felháborodást váltott ki, hogy egy újabb közparkot készülnek felújítás ürügyén lepusztítani. Most arról szólnak a hírek, hogy az egész programot felülvizsgálják, az eddig mellőzött lakossági és civil csoportokat pedig bevonják a tervezésbe. Az eredeti, titokban készült tervek 43 fa kivágásával és hatalmas területű – sok városban a rákkeltő hatás miatt tilalom vagy korlátozás alá eső – gumiszőnyeg leterítésével számoltak. A projekt ellen egy hete aláírásgyűjtés indult, a petíciót több mint 1300-an írták alá, és legalább 3000 tiltakozó levelet küldtek az ügy miatt az I. kerület fideszes polgármesterének, illetve a Főkert Zrt. vezetőjének. Mint tudjuk, a ciklus közepén ennél nagyobb ellenállás sem térítette jobb belátásra a Városliget beépítőit, most azonban voksolás jön, minden politikus fölfedezte magában a zöldet és a demokratát. A Tabán tehát – legalábbis időlegesen – megmenekül.

Frissítve: 2019.09.07. 10:18