„Az állam a rendszerváltás óta alig telepített új erdőt”

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:00
Gálhidy László
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Ma az ország területének egyötödén nőnek fák, a természetes állapot viszont a négyötöd lenne – állítja Gálhidy László, a WWF erdővédelmi programjának vezetője.
Nemrég egy cikkében azt írta, hogy a tölgyfák akár ezer évig is elélhetnek. Ilyen hosszú idő alatt biztosan változik a klíma, ami azt feltételezi, hogy a fák rendelkeznek valamilyen alkalmazkodási képességgel. Kell félteni a klímaváltozástól az erdőket?  A hazai fafajok közül a tölgy vagy a tiszafa valóban elérheti a sok száz, esetleg az ezer éves életkort, de Amerikában egyes fenyőfélék akár több ezer évig is élhetnek. A nyír és a nyár esetében inkább 70-80 év a várható életkor, ami nyilván más életstratégiát feltételez. Alkalmazkodniuk mindenképpen kell: szélviharokhoz, tüzekhez, az ónos eső miatti jégterheléshez, az ártéri vízdinamikához. Aggodalomra akkor van ok, ha a változás tempója vagy mértéke nagyobb, mint amihez az adott fa vagy erdő korábban hozzászokhatott. Például az aszályos napok számának gyors növekedése vagy a villámárvizek jelentkezése olyan stressz, ami valószínűleg meghaladja az alkalmazkodóképesség mértékét. Meghaladná már egy természetes állapotú erdő esetében is, ám a helyzetet súlyosbítja, hogy mára az európai erdőtakaró – a magyarországi pedig azon belül is különösen - nagymértékben átalakult, a mezőgazdaság miatt szabdalttá vált, a kisebb erdőfoltok nehezebben birkóznak meg a szélsőséges időjárás kihívásaival. Az intenzív erdőgazdálkodás következtében az erdők fajkészlete megváltozott, néhol teljesen lecserélődött, a vegyes erdők helyét a fajok és a korosztályok szempontjából is homogén erdőségek vették át. A vágásos üzemmód, ami köznapi nyelven leginkább a tarvágást jelenti, azzal jár, hogy nagy területen egyszerre vágják és egyszerre ültetik el az azonos fajú, azonos évjáratú fákat. Az ilyen, hagyományos módon kezelt erdő sokkal sérülékenyebb, mint a természetes: néhány esős nap után az egyirányú szélvihar dominóként döntheti föl a sűrűn tartott, fejletlen gyökérzetű és koronájú, nagy magasságú szálfákat. A klímaváltozás erősebb szeleket hoz, meg melegebb nyarakat, amikor egymás után a kártevő rovarok több generációja tud kifejlődni, az egynemű erdőkben, faültetvényekben sokkal nagyobb kárt okozva. Az ültetvényerdőkben kevesebb az odú, az ágcsonk, nem találnak búvóhelyet a kártevők ragadozói, ez is növeli a sérülékenységet. A válaszából az következik, hogy ha változik a klíma, akkor a növénytakaró is átalakul. El fognak tűnni az erdők?  Egyes vidékekről valószínűleg eltűnnek, de az ide vezető folyamat már régóta tart. Az Alföld legszárazabb, legforróbb területein soha nem volt valódi erdőklíma, a folyók áradása biztosított nedvességet a fák életben maradásához. Amikor a több mint száz éve megkezdett folyószabályozások a vízutánpótlást elvágták, megindult a szárazodás. Egy ideig fönn lehet tartani fás kultúrát, de ha tovább emelkedik a hőmérséklet és csökken a csapadék, akkor ez lehetetlenné válik. Lehet próbálkozni tájidegen, szárazságtűrő fajokkal, fajtákkal, de valószínűbb, hogy a mesterségesen életben tartott erdők helyén fátlan élőhelyek alakulnak ki. Több reménnyel kecsegtet, ha olyan helyeken ellensúlyozzuk az erdőpusztulást, ahol alkalmasabb az éghajlat. A Dunántúlon vagy az Északi középhegységben ma is hatalmas – általában mezőgazdaságilag gyenge adottságú – területek lennének alkalmasak az erdősítésre. Mekkora ma az ország erdőterülete, és szükséges-e növelni?  Magyarországon az utolsó nagy erdőirtások 1848 után, a jobbágyfelszabadítás időszakában történtek, a 20. századba alig 11 százalékos erdősültséggel léptünk át. A két világháború idején, a hadigazdálkodás körülményei között is sok erdőt letermeltek, a szocialista időkben viszont már érezhetően nőtt az erdőterület, főleg feketefenyő-, erdeifenyő-, nyár- és akácültetvények révén. Szokták mondani, hogy a rendszerváltás után a privatizált erdőkből is rengeteg fát kivágtak, de ez a valóságban nem jelentett nagy volument. Inkább az a probléma, hogy 1990 óta új állami erdőtelepítés alig volt, inkább a magánerdők területe gyarapodott. Az államnak ma már kevés erdősítésre alkalmas területe van, az is jórészt nemzeti parkokban. A magántulajdonos viszont akkor erdősít, ha kap hozzá támogatást. Ami persze lehetőség is a beavatkozásra, hiszen ezen az úton koordináltan, megfelelő fajösszetétellel, szakmai koncepciók alapján lehetne növelni az erdőterületet az alkalmi öntevékeny magánakciók helyett. Most mintegy 2 millió hektáron található erdő, ami az ország területének bő egyötöde. A történelem előtti időkben viszont az arány éppen fordított volt, vagyis az ország 80-85 százalékát borították erdők. Ez azt jelenti, hogy az országterület négyötödén megfelelő a talaj és a klíma az erdősítéshez – ha a szárazodás miatt egyes régiók esetleg kiesnek, akkor is hatalmas bővülésre lenne lehetőség. A nagyobb léptékű erdősítést már csak az is indokolná, hogy Európában – az orosz területeket nem számítva – jóval 30 százalék fölött van az erdők aránya, vagyis mi a legkisebb erdőborítással rendelkező országok közé tartozunk. Említette, hogy a változó klíma veszélyes lehet az erdőkre. Erdőtelepítésekkel lehet fékezni a felmelegedés hatásait?  A felmelegedés egyik valószínűsíthető oka az üvegházhatás, amiért a legnagyobb mértékben a légkörbe kerülő szén-dioxid felelős. A fák viszont kivonják a levegőből a szén-dioxidot, és hosszú időre megkötik a növényi szövetekben. Minél több szén van megkötve, annál kevesebb marad a légkörben – ezen az alapon nagyon is érdemes lenne erdősítéssel, akár az erdőállomány megduplázásával küzdeni a klímaváltozás ellen. De nem csak a globális, hanem a lokális összefüggések is ebbe az irányba mutatnak. Az erdők javítják a tájszintű klímát, az erdőtakaróval borított terület páradússá válik, az erdő kedvez az esőképződésnek, vagy akár a rekreációt, a legforróbb napok átvészelését is segítheti.

Gálhidy László

1999-ben szerzett biológus diplomát az ELTE-n. Tudományos pályája során Sopronban, a NyME Környezettudományi Intézetében bekapcsolódott az erdők és a klíma kapcsolatának modellezésébe, miközben tanított növényrendszertant, ökológiát és evolúcióbiológiát is. 2009-ben szerzett PhD-fokozatot az ELTE-n, disszertációját a bükkösök fakitermelés illetve széldöntések utáni regenerálódásának kérdéseiről írta. 2006 óta vezeti a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szervezetében az erdővédelmi programot. Tagja az Országos Erdő Tanácsnak, a Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Bizottságnak és a Pro Silva Hungaria-nak.

Hosszú ideig az volt a szakmai konszenzus és a természetvédelem álláspontja is, hogy a telepítésnél az őshonos fafajoknak kell elsőbbséget adni. Az utóbbi években viszont egyre gyakrabban hallani, hogy a klíma változását már csak importált fajokkal, fajtákkal lehet lekövetni.  A védett területeken eleve csak őshonos fafajok ültethetők, ott az erdőnek a rét vagy a legelő lehet az alternatívája, ha megváltozik a klíma. A nagyon száraz éghajlat még az akácnak sem kedvez. Próbálkoznak új fajokkal - mint az ázsiai eredetű, gyorsan növő császárfa -, de ezek szabadföldi termesztésben nem igazán terjedtek el, és nem is biztos, hogy jó megoldást jelentenének. A klíma szempontjából nem a gyors növekedés a fontos, hanem az, hogy egy faj egy hektárra vetítve mennyi szenet köt meg hosszú távon – könnyen lehet, hogy ebből a szempontból még mindig a tölgy a leghatékonyabb. Mennyire „klímatudatos” a magyar erdőgazdálkodás? Figyelembe veszik a változó éghajlat következményeit, akik a döntéseket hozzák?   Az mindenképpen látszik, hogy szakma ébredezik, de az eddigi gazdálkodási gyakorlatból adódóan az erdők klimatikus szemszögből rossz állapotban vannak, a természetességük foka alacsony. Pedig a tudományos eredmények egyértelműen jelzik, hogy a fajok és a korosztályok alapján elegyesebb, a vágásos üzemmód helyett ún. örökerdő-gazdálkodással művelt erdők sokkal ellenállóbbak a változó klíma hatásaival szemben. A soproni egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia régóta együttműködik, a klímamodellekből levont következtetéseket igyekeznek a gyakorlatba is átültetni, a reformszemlélet azonban egyelőre inkább csak a fafajcserékre vonatkozik, a természetközeli erdőgazdálkodási módszereket még csak elvétve alkalmazzák. Léteznek progresszív mintaterületek a Pilisi Parkerdőgazdaságban Budapest környékén, a Pilisben, a Visegrádi hegységben, ám ezek a próbálkozások még nem országos léptékűek. Egy másik követendő irány lehetne a védett területeken az erdők kivonása a gazdálkodásból. A nemrég egy kisvasút-építési terv miatt a hírekbe került, évtizedek óta háborítatlan Csarna-völgy példája meggyőzően mutatja, hogy ha az erdők fejlődését a természetre bízzák, akkor az erdőterületek önmaguktól, beavatkozás nélkül visszaszerzik az ellenállóképességüket. Úgy is mondhatnánk, hogy a természetes állapotú erdők immunrendszere nagyságrendekkel erősebb, mint a faültetvényeké, és ezt a tényt a klímaváltozásra történő felkészüléskor nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Frissítve: 2019.09.08. 18:22

Láncfűrésszel Budapest ellen

Publikálás dátuma
2019.09.07. 10:00

Fotó: Népszava
Kilenc év alatt ezres nagyságrendben tűntek el fák a főváros közterületeiről. Immár a kormánypárt is érzi, hogy nem ez a jó irány.
Legkésőbb akkor, amikor az egykori Budapest helyén már csak a szél labdázik majd a száraz porban ide-oda guruló ördögszekerekkel, mindenképpen érdemes lesz egy emléktáblát állítani a Kosztyu Anikó nevű állami hivatalnoknak, nélküle ugyanis biztosan nem történhetett volna meg 2010 óta a főváros közterületi faállományának egész Európában példa nélkül álló pusztítása. A tömeges fairtás még a meglévő, a növényzet védelmét – ha erőtlen eszközökkel is – előíró jogszabályokat is sérti. Ahhoz, hogy a tarolás „átmenjen”, szükség volt a hatóságok kreatív jogértelmezésére, és egy fontos poszton lévő emberre, aki minden esetben a kormányzati akaratot követve járt el, akár a jog előírásaival szemben is. Nemhogy az államigazgatás és a helyi lakosság közötti harcban elesett fákat, lassan már az érintett területeket is nehéz összeszámolni. Városliget, Orczy-kert, Budai Vár, Etele út, Múzeumkert, Nádorkert (Kopaszi gát), Kossuth tér, József Nádor tér, a Dagály strand, a Duna part a Dráva utca és az Árpád híd között – ezekben a körzetekben már legalább részben megtörtént az eltervezett fairtás, és készenlétben áll a Csörsz park, a Normafa, a Csepel-sziget északi része, a Római (és még sorolhatnánk). A jellemzően kiemelt kormányzati beruházások miatt kivágott fák száma immár ezres nagyságrendű – egészen bizonyos, hogy az elmúlt évtizedben az EU egyetlen más tagállamának fővárosában sem került sor hasonló pusztításra. A legtöbben nem is kerülhetne: a közeli Bécsben például minden egyes fa, azaz 1 méternél magasabb vagy 40 centiméternél nagyobb törzsátmérőjű növény kivágásához egy független hatóság engedélye kell, szigorú pótlási kötelezettség mellett (ha pedig a favágó az újraültetés helyett esetleg pénzbeli megváltáson gondolkodik, minden ültetendő fa helyett 1090 eurót, azaz több mint 360 ezer forintot kell a fásítási kasszába befizetnie). Magyarország, illetve konkrétan Budapest esetében éppen a független hatóság hiányzik: az említett beruházások többségénél az engedélyezést Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalára, vagyis egy közvetlenül a kormány felügyelete alatt álló szervezeti egységre bízták. A jogilag is problémás, utóbb több esetben jogsértőnek bizonyult engedélyező határozatokon a hivatali ranglétrán mindeközben egyre följebb kapaszkodó, jelenleg már a hatósági főosztályt vezető Kosztyu Anikó írta alá – esete hasonló ahhoz, amikor a hírhamisító szerkesztőből vezérigazgató lesz a közmédiánál: mindkét ügy jelzi, hogy a magyar kormány a feltétlen engedelmességet és a kormánypárt politikai érdekeinek kiszolgálását sokkal többre értékeli a törvények betartásánál. Két emblematikus terület, a Kossuth tér és a Városliget át- illetve beépítése világosan jelzi, milyen korszerűtlen elképzelésekkel rendelkezik a kormányzat a városi terek szervezéséről, illetve mennyire tarthatatlan ez a hozzáállás a változó klíma körülményei között. A Kossuth térről több mint 200 egészséges fát vágtak ki mondvacsinált indokokkal, a lakosság tájékoztatását és a fellebbezési lehetőségeket elmismásolva, majd a tér nagy részét sötétszürke, a napfény melegét összegyűjtő és visszaverő kőlapokkal fedték le – a két beavatkozás eredőjeként legalább 5 Celsius fokkal nőtt meg a levegő hőmérséklete a Parlament és az egykori Néprajzi Múzeum közötti kőkatlanban. (Ide tartozó tudományos eredmény, hogy a lobkorona párologtató-hűtő hatása miatt egyetlen fa nagyjából két lakossági klímaberendezés kapacitásával hűti a levegőt; ha így számolunk, a Kossuth térről most legalább 400 klíma hiányzik.) Ami pedig a Városligetet illeti, ott a belvároshoz közeli városrész egyetlen nagy kiterjedésű közparkjából csinálnak – jelentős fairtás árán – múzeumi-vigalmi negyedet annak ellenére, hogy a főváros hosszú távú fejlesztési stratégiája szerint új fejlesztéseket létrehozni csak a barnamezős övezetekben lehet. Nálunk ehelyett a közeli ipari területből (Rákosrendező) készülnek valamiféle parkot csinálni, a meglévő, beállt növényzetű és már jelenleg is túlhasznált 200 éves parkot viszont beépítik. Amúgy a fideszes városvezetés is tisztában van vele, hogy ez így nincs rendben, és hogy a főváros polgárai nem ezt akarják. A veszélyérzetet nem csak a városszerte hirtelen megszaporodott faültetések jelzik, hanem a favágások átmeneti jegelése, illetve Tarlós István látványosnak szánt zöldfordulata is. Kérdés, hogy kilenc évi dúlás után hihető-e még a kampányra időzített változás.

Tűzszünet a Tabánban

Alighanem a választás közelsége miatt, de mindenképpen üdvös módon a Tabánban körbekordonozott építési területről a napokban levonultak a munkagépek, és már csak a korlátok, illetve a meghagyni tervezett fák köré húzott fakerítések jelzik, hogy valami készül. Az érintett kerületekben elemi felháborodást váltott ki, hogy egy újabb közparkot készülnek felújítás ürügyén lepusztítani. Most arról szólnak a hírek, hogy az egész programot felülvizsgálják, az eddig mellőzött lakossági és civil csoportokat pedig bevonják a tervezésbe. Az eredeti, titokban készült tervek 43 fa kivágásával és hatalmas területű – sok városban a rákkeltő hatás miatt tilalom vagy korlátozás alá eső – gumiszőnyeg leterítésével számoltak. A projekt ellen egy hete aláírásgyűjtés indult, a petíciót több mint 1300-an írták alá, és legalább 3000 tiltakozó levelet küldtek az ügy miatt az I. kerület fideszes polgármesterének, illetve a Főkert Zrt. vezetőjének. Mint tudjuk, a ciklus közepén ennél nagyobb ellenállás sem térítette jobb belátásra a Városliget beépítőit, most azonban voksolás jön, minden politikus fölfedezte magában a zöldet és a demokratát. A Tabán tehát – legalábbis időlegesen – megmenekül.

Frissítve: 2019.09.07. 10:18

Orbán gratulált Conténak abból az alkalomból, hogy harcostársának nem sikerült őt megbuktatnia

Publikálás dátuma
2019.09.07. 09:56

Fotó: RICCARDO DE LUCA / Anadolu Agency
A miniszterelnök biztosította olasz kollégáját, hogy a magyar kormány készen áll a közös munka folytatására.
Levélben gratulált Orbán Viktor Giuseppe Conte olasz kormányfő ismételt miniszterelnöki megbízatásához - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár. "Az Ön személyében olyan vezetőt köszönthetek Olaszország miniszterelnökeként, akiről az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy elkötelezett az országaink közötti kapcsolatok fejlesztése iránt. Bízom abban, hogy az eddigi közös erőfeszítéseinkhez hasonlóan a jövőben is számíthatunk Önre a magyar-olasz együttműködés további gazdagításában és az erős nemzetekből álló, versenyképes Európa megteremtésében" - írta Orbán Viktor. Biztosította olasz kollégáját, hogy a magyar kormány készen áll a közös munka folytatására. Olaszországban csütörtökön tette le hivatali esküjét az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) közös kormánya Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével. Conte 2018 júniusa óta vezette előző kormányát, amely az M5S és a jobboldali Liga koalícióján alapult. A két párt szövetsége azt követően bomlott fel, hogy a Ligát vezető Matteo Salvini az előrehozott választások és a kormányfői tisztség elnyerésének reményében felmondta a kormányzati együttműködést. Csakhogy eltaktikázta magát, az M5S és a PD megállapodásának köszönhetően nem volt szükség előrehozott választásra. Orbán igazi barátja persze Salvini, neki az egykori belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes bukása után, még augusztus 29-én írt. Abban a levélben köszönetet mondott neki "azért a munkáért, melyet az elmúlt időszakban Olaszországért és egész Európáért, benne Magyarországért végzett", meg biztosította róla, hogy "harcostársként" tekintenek rá.