Az erőskezű populizmus, a kisebbségekkel szemben tanúsított intolerancia, valamint az alkotmányos normák felrúgására mutatott készség már véget vetett a demokráciának a többi közt Magyarországon és Törökországban. Ám most újabb államok kerülnek veszélybe, így a Lengyelországban, a Fülöp-szigeteken és Indiában. Ezt emeli ki cikkében Larry Diamond, a mai demokrácia egyik legnevesebb tengerentúli kutatója. A Stanford Egyetem politológia professzora, egyben a konzervatív Hoover Intézet munkatársa, akit Kovács Zoltán a minap egy másik folyóiratban olvasói levélben utasított rendre a magyar állapotok miatt kifejtett aggályai kapcsán. Rámutat, hogy világszerte bizonytalanná vált a jogállam jövője. És ha Amerika hallgat, az hozzájárul az autokraták győzelméhez, mert az USA támogatása nélkül mindenütt elhervadnak a demokráciapárti erők, miközben teret nyer a tekintélyelvűség.
A szabadság és a demokrácia már egy évtizede gyengül és a folyamat most felgyorsulhat, aminek az lehet az eredménye, hogy az erőviszonyok határozottan a tekintélyelvűség javára tolódnak el, miközben az igencsak aktívan igyekszik a maga képére formálni saját közvetlen térségét, illetve a világot. Itt olyan cinikus és nagyratörő diktatúrákról van szó, mint Oroszország, Kína, Irán és Szaúd-Arábia. Ezzel szemben a tömegek békés mozgósításával, illetve a demokrácia híveinek okos megszervezésével újjászülethet a szabadság. Sokat segíthet nekik az Egyesült Államok a jogok védelmében, az intézmények megerősítésében. Mert ha elrettentik az elnyomást, az a demokrácia javára billentheti el a mérleget az önkényuralommal szemben. Már pedig ezt el lehet érni fegyverek nélkül is.
A világ most fordulóponthoz érkezett és az USA-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá ad-e diplomáciai és anyagi támogatást a szabadság érdekében, vagy netán visszahúzódik és azt mondja: semmi közöm az egészhez. Azaz inkább a szűk nemzeti érdekeket részesíti előnyben, bármennyire is gusztustalan lehet ez a fajta hozzáállás. Amerika azonban nem engedheti meg magának, hogy ne nyissa ki a száját, hiszen a világban keményen csatáznak egymással a nézetek és normák, illetve Nyugaton a demokrácia kapcsán erősödnek a kételyek és a fenyegetések. A jogállam nem húzhatja a rövidebbet ebben a küzdelemben. Annál is kevésbé, mert a tekintélyelvű rezsimek mind nagyobb veszélyt jelentenek a szuverenitás és a jogállam szemszögéből még a bejáratott demokráciákban is. Vagyis Washingtonnak meg kell szólalnia, már ha meg akarja őrizni ezeket az értékeket odahaza.
Új világban élünk, és az ellenzéki pártok rájöttek, hogy fel kell tételezniük minden rosszat a Trump- vagy Orbán-féle politikai bűnözőkről és ennek megfelelően kell cselekedniük. Erre hívja fel a figyelmet a kommentár, kiemelve, hogy Nagy-Britanniában elszabadult a mostani a miniszterelnök, ám a jelek szerint a politikának nincs megfelelő eszköz a kezében, hogy kezelje. Persze Kevin Spacey már 1995-ben arról beszélt Oscar-díjas filmjében, a Közönséges bűnözőkben, hogy egy csapat magyar felismerte: szüksége van a saját csőcselékre. És hogy a hatalomhoz nem kell fegyver vagy pénz. Elég az, ha megteszed azt, amit mások nem csinálnának. A brit ellenzéki pártoknak sem szabad bízniuk abban, hogy Johnson a helyzetnek megfelelően jár el. Ki kell fundálniuk, miként állíthatják meg, és amint ez megvan, kellő elszántsággal hozzá kell látniuk a megbuktatásához.
Ha bűnbandának tekintjük a Johnson-kormányt, akkor az is világossá válik, hogy miért nincs más választás. Alkotmányjogászok és ellenzéki képviselők szerint a miniszterelnök nem tudja szétverni a jogállamot, hiába próbálja megkerülni a parlamentet az ellenőrizetlen Brexithez. Még akkor is bíróság elé lehet állítani, ha erre idáig nincs precedens. A bírák bizalmatlansági indítványt várnának a törvényhozás részéről, ám feleslegesen, ha az nem ülésezik öt héten át. Az ellenzéknek ki kell bekkelnie, hogy Johnson ne tudjon bevetni semmiféle trükköt, ami azt jelenti, hogy választást legkorábban november 21-én lehet tartani. Nem szabad hinni a politikusnak, és itt megint bejön a képbe a Közönséges bűnözők, amelyben a zsaru azt üvölti a gyanúsítottnak: „Nem fogod megúszni, te, mocsok!”
Bár Salvini egyelőre letűnt a színről, az EU-nak gyorsan cselekednie kell, nehogy a politikus visszatérjen, mert az új koalíció aligha tartja magát sokáig. Erre mutat rá az Európai Reformközpont nevű elemző intézet egyik kutatója, hozzátéve, hogy nem szabad fellélegezni, mert az olasz válságot csupán átmenetileg sikerült elhárítani. Luigi Scazzieri kedvezőnek tartja az eddigi fejleményeket Európa részére, több okból is. Új választások esetén ugyanis bizonyosan a Liga vette volna át az ország irányítását és ez növelte volna a kockázatát, hogy az olaszok kilépnek az euroövezetből. Azon kívül szorosabbra fűzte volna a kapcsolatokat Trumppal és Putyinnal. Odahaza lassanként lerombolta volna a jogállami normákat.
Ehhez képest az új kormány előreláthatólag sokkal kevésbé lesz ellenséges az unióval szemben. Gazdaságpolitikája az eddigieknél konzervatívabbnak ígérkezik. Valószínűleg humánusabbnak bizonyul a migráció kérdésében is: a mentőhajók befuthatnak az olasz kikötőkbe. Ily módon kevesebb lesz a súrlódás más tagállamokkal. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az 5 Csillag és a Demokrata Párt az elmúlt öt évben nem győzte pocskondiázni egymást, és politikai, illetve személyi ügyekben ezután is igencsak számítani kell összecsapásokra köztük. A gazdaság törékeny állapotban van, közeleg a globális válság. Úgy hogy Salvini bőven tud majd támadni és meglovagolja az érkező migránsok miatti elégedetlenséget. Kirohanásai csak még vadabbak lesznek – ellenzékből.
Ám ha Brüsszel nem ad mozgáslehetőséget Olaszországnak a költségvetés kapcsán, hogy megelőzze a visszaesést, és nem segít kezelni a bevándorlást, akkor félő, hogy az olaszok még inkább elfordulnak az uniótól. Akkor pedig a szélsőjobbos, nacionalista Liga visszatér a hatalomba egy euroszkeptikus párt élén.
