„Engem még az apám se vert. Egyetlen férfi sem teheti meg, hogy kezet emel egy nőre, akkor pedig főleg nem, ha a férfi rendőri elöljáró” – mondja visszafojtott indulattal az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) ezredese, egy középkorú nő. Arcát és nevét nem szeretné vállalni. Azt viszont nagyon is szeretné, ha maga az ügy minél szélesebb nyilvánosságot kapna: „Ez nem maradhat így, ennek következménye kell, hogy legyen”.
Az ezredesnek „magánéleti kapcsolata volt” munkahelyi felettesével, aki vezérőrnagyi rangban a rendőrség csúcsvezetéséhez tartozik. A nő állítja, hogy a kapcsolatot a férfi kezdeményezte. Házassági ígéretet tett, de szavát nem tartotta be. Az ezredes részletekbe nem akar belemenni. A lényeg az, hogy egy idő után elege lett a szeretői státuszból, és bejelentette a szakítást. Elmondása szerint a férfi nem volt hajlandó elfogadni, hogy véget ért a kapcsolatuk. Hónapokon keresztül zaklatta, fenyegette. „K...a anyád!”, „Szétb...om az agyad, te szemét!” – sorolja az ezredes, milyen trágárságokat vágott a fejéhez a vezérőrnagy.
Kisebb fizikai inzultusok korábban is előfordultak, de július 30-án már fájdalmas és látható nyomai maradtak a tettlegességnek. A délutáni órákban az „irodájában először verbálisan, majd testileg bántalmazott, megütött, a karomat szorította, lökdösött”. Aztán a férfi utána ment a folyosóra, ütötte és rángatta a nyakát, a lábára taposott.
„Ezt már nem tudtam tolerálni, bármennyire is lojális és elkötelezett vagyok a szervezet iránt” – indokolja az ezredes, miért vetetett fel látleletet a testén látható kék-zöld foltokról, „nyolc napon belül gyógyuló” sérüléseiről. A látlelet szerint a fejen és a nyakon, a bal alkaron és karon, a jobb lábon és a bal lábszáron volt zúzódás.
Az ezredes próbálta házon belül rendezni az ügyet. Az esetet augusztus 6-án, a szolgálati út betartásával jelentette Balogh János vezérőrnagynak, az országos rendőrfőkapitánynak. Beszámolt arról is, a történtek fizikailag és pszichésen annyira kimerítették, hogy „állapotomra tekintettel jelenleg orvosi felmentéssel mentesítve vagyok a szolgálati feladatvégzés alól”. Kérte a főkapitányt, hogy elöljárói hatalommal való visszaélés és tettleg bántalmazás (könnyű testi sértés) miatt tegye meg a szükséges intézkedéseket.
Az országos rendőrfőkapitány gyorsan lépett – de nem úgy, ahogyan azt az ezredes remélte. A bántalmazott nő arra számított, hogy írásos bejelentése nyomán az esetet kivizsgálják, eljárást indítanak a bántalmazóval szemben. Eljárás indítása helyett azonban őt, a bántalmazás elszenvedőjét mozdították el: augusztus 7-étől ideiglenes jelleggel „átrendelték” más szervezeti egységhez.
Az átrendelés nem egyenértékű az áthelyezéssel – hangsúlyozza az ezredes. Új szolgálati helyén megbízása határozott időre, az év végéig szól, utána akár az állását is elveszítheti. Helyzete bizonytalanná vált.
Mivel a várt intézkedés és vizsgálat elmaradt, az ezredes – Szikinger István személyében – ügyvédet fogadott, majd augusztus 26-án feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen.
Kérdésünkre, hogy rendőrtársai mit szóltak a vele történtekhez, az ezredes közölte: „Nem panaszkodtam senkinek. Egyetlen kollégámnak meséltem el, mit éltem át, de megígértettem vele, hogy kettőnk között marad a dolog.”
Magától értetődő módon kíváncsiak voltunk a másik fél álláspontjára is. Igyekeztünk megtudni az ORFK-tól, miért maradt el a főkapitányi vizsgálat, valamint azt, milyen megalapozottsággal nevezhető helyénvalónak az a metódus, hogy a bántalmazottat „átrendelik” másik szolgálati helyre, miközben a feljelentésben megnevezett bántalmazót a jelek szerint nem éri retorzió. Kértük az ORFK-t, hozza tudomásunkra, ha van olyan releváns körülmény, ami nem szerepel az ezredes által ismertetett verzióban.
Reagálásában az ORFK Kommunikációs Szolgálata kijelentette, hogy a kérdések és az állítások „jelentős része minden valóságalapot nélkülöz”. Az ORFK úgy ítélte meg, hogy „jól érzékelhető módon egyoldalú és eltorzított információk jutottak a szerkesztőség birtokába”. A lapunknak adott rendőrségi válasz a „leghatározottabban visszautasította”, hogy az országos főkapitány elmulasztotta volna a jogszabályokban előírt intézkedési kötelezettségét, ugyanakkor javasolta: „a pártatlan és a senkit sem sértő tájékoztatás érdekében” forduljunk a Központi Nyomozó Főügyészséghez.
Nem minden tekintetben találtuk kielégítőnek a tájékoztatást, ezért kiegészítő kérdéseket tettünk fel. Második körben azt kértük az ORFK-tól, konkretizálja, hogy a rendőrség szerint melyek azok az állítások, amelyek „minden valóságalapot nélkülöznek”, és térjen ki rá, hogy ezzel szemben mi felel meg a valóságnak. Felvilágosítást kértünk arról is, hogy az országos rendőrfőkapitány – ha egyszer nem mulasztotta el jogszabályi kötelezettségét – milyen intézkedéseket tett a bejelentés kivizsgálása érdekében, ezek milyen eredménnyel jártak, továbbá mi lehet az oka annak, hogy a bántalmazásról bejelentést tevő ezredesnek nincs tudomása ilyen vizsgálat lefolytatásáról.
Erre már csak egyetlen mondat érkezett: az ORFK megismételte javaslatát, hogy kérdéseinkkel szíveskedjünk a Központi Nyomozó Főügyészséghez fordulni.
Így tettünk. A válasz: „Megkeresésére tájékoztatom, hogy az ügyben alárendelt megsértésének vétsége és más bűncselekmény miatt a Központi Nyomozó Főügyészségen nyomozás van folyamatban. Az ügyben gyanúsítotti kihallgatás nem történt."
