Noha Oroszország-szerte voksoltak vasárnap – 85 régióban, több mint 47 ezer mandátum sorsa dőlt el, 16 régió vezetőjét, 13 regionális törvényhozás képviselőit, 22 adminisztratív központ önkormányzati képviselőit, 3 központ vezetőjét választották meg, illetve a szövetségi képviselőház 4 egyéni választókörzetében is pótválasztást rendeztek, minden figyelem a moszkvai önkormányzati választásra irányult. A mandátumokért több mint 118 500 jelölt versengett ugyan, közülük több mint 91 ezren pártok képviseletében, 27,4 ezren pedig egyéni jelöltként, de mivel júliusban a Központi Választási Bizottság állítólagos hamis támogatói aláírásokra valamint formai okokra hivatkozva kizárt mintegy 60 tényleges ellenzéki jelöltet Moszkvában, majd rendre hatósági erőszakkal verte szét a hétvégi, emiatt kirobbant tüntetéseket, több mint 2 ezer aktivistát véve őrizetbe néhány hét alatt, a fővárosi választást nemzetközi szinten is kiemelt figyelem kísérte.
Moszkvában végül 228 jelölt indult a 45 mandátumért, de a parlamenten kívüli ellenzék csupán egyetlen jelöltet tudott álltani. Noha a versenyből kizártak mindnyájan fellebbeztek a választási bizottság döntése ellen, a bíróság csupán egyetlen esetben hagyta jóvá a keresetet. Nem végleges eredmények szerint a kormányzó Egységes Oroszország párt a moszkvai képviselőtestületben így is elveszítette mandátumainak egyharmadát, a 45-ből 25-t sikerült elhódítania. Ez ugyan formálisan is még egyszerű többséget biztosít az elnöki pártnak, valójában pedig még ennél is nagyobb erőt képvisel a Kreml-párti tábor, hiszen az ellenzékinek nevezett képviselők is a parlamenti látszatellenzéki pártok soraiból kerültek ki – a Kommunista Párt 13, a Jabloko és az Igazságos Oroszország 3-3 jelöltet tudott bejuttatni a fővárosi képviselőtestületbe. Vlagyimir Putyin és pártja azonban így is érzékeny presztízs-vesztességet szenvedett. 2014-ben 28 helyet szerzett meg saját nevén az Egységes Oroszország, 10 függetlennek mondott jelölt pedig a kormánypárt támogatottja volt, ehhez képest most 13 mandátumot veszített az elnöki párt. Az orosz ellenzék legismertebb alakja, Alekszej Navalnij „okos, taktikus szavazásra” buzdította híveit, azt kérte, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltre voksoljanak, ennek köszönhető az úgynevezett ellenzéki pártok előretörése.
Az azonban, hogy a moszkvaiaknak csupán 17 százaléka vett részt a voksoláson, így tiltakozva a Putyin rezsim patyomkin-demokráciája, látszólag szabad választási rendszere ellen, intő jel lehet a Kreml számára. Mindezt úgy, hogy az Egységes Oroszország jelöltje, a hivatalban lévő főpolgármester, Szergej Szobjanyin a szavazás napján is részvételre és felelősségteljes voksolásra szólította fel a moszkvaiakat. „Fontos nap ez a városunk számára, folyik a városi parlamenti választás. A moszkvai duma nagyban meghatározza a jövőnket, ezért mindenki jöjjön el szavazni” – buzdított a Kreml kedvence.
Már az öt évvel ezelőtti moszkvai voksolás 21 százalékos részvételi aránya is ijesztően alacsony volt, a mostani viszont olyan mélypont, amely megkérdőjelezhetetlené teszi a negyedik mandátumát töltő elnök politikájával való lakossági elégedetlenséget. Vasárnap újságírói kérdésre válaszolta Putyin azzal próbálta jelentéktelenné tenni a szabad választási paródiává vált moszkvai voksoláson indulni hagyott jelöltek egyszínűségét, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Van épp elég jelölt Oroszországban, vélekedett Putyin. Igaz, hogy más országokban verseng 30, 50, akár 100 is, de a munkájuk színvonala olyan, hogy nem változik attól semmi. Itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít, nekünk pedig remek jelöltjeik vannak, fogalmazott taktikusan megkerülve a lényeget.
Országos szinten taroltak a Putyin-jelöltek, mind a 16 kormányzói tisztséget elhódították, de a nagyvárosok választói passzivitása illetve Putyin és az elnöki párt népszerűségének látványos csökkenése, mind olyan jelenség, amely hosszú távon veszélyes lehet a jelenlegi autoriter berendezkedésre nézve.
A részvételi arány csökkenése nem új. Már a 2016-os parlamenti választásokat rekord méretű távolmaradás jellemezte Oroszországban. Akkor az elemzők a történelmi mélypontnak számító 47,8 százalékos részvételt, ami 52 millió szavazót jelentett, az orosz társadalom kiábrándulásának, az orosz politika kiüresedésének jeleként, a rezsim és az elnök támogatottságának megroppanásaként értelmezték. A részvétel mértéke ezért is fontos Putyin számára. A 2016-os parlamenti választásból okulva a tavaly márciusi elnökválasztás már annak ellenére, hogy Putyin népszerűsége is csökkent, újra igen magas részvétel – 67,49 százalék – mellett zajlott. Az alacsony részvétel ugyanis a legitimitás kérdését veti fel.
A vasárnapi helyhatósági választás kockázatait emelte, hogy az Egységes Oroszország támogatottsága 13 éve nem mért mélyponton, 28 százalékon van a teljes lakosság körében, és ez is úgy, hogy az oroszországi közvélemény-kutatások megbízhatósága igen kétséges. A nagyvárosok, főképp Moszkva és Szentpétervár rendre csökkenő választási részvételi aránya, illetve az elnök és az Egységes Oroszország népszerűségének alacsony szintje az ifjabb választói generációk soraiban a Putyin-rezsim legsérülékenyebb pontjait jelentik, amire a vasárnapi voksolás még inkább ráerősített.
Már maga Putyin is függetlenként indult tavaly negyedik mandátumáért, a helyhatósági jelöltek jó része esetében is ugyanezt a taktikát alkalmazták, vélhetően épp a presztízs vesztesség mérséklése céljából. Ám ez sem bizonyult csodaszernek, sőt, óriási baklövést követett el a rezsim – az ellenzéki jelöltek kizárásával, a tüntetések szétverésével, az ellenzékiek meghurcolásával, bebörtönzésével egy politikailag súlytalan választást tettek jelentőssé.
