Szabad szemmel: sok baja lesz még von der Leyennek Trócsányival és Trócsányi miatt

Publikálás dátuma
2019.09.10. 06:50

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 10.
Die Welt A nyugati sajtóban eléggé egyöntetű a vélemény, hogy Ursula von der Leyennek lesz még baja, amiért bevette csapatába Trócsányi Lászlót, sőt a politikus is kemény fogadtatásra készülhet Strasbourgban, hiszen miniszterként nagy szerepet játszott az igazságügy átalakításában. A bírálók azt vetik a szemére, hogy nem akadályozta meg a jogállami normák meggyengítését. Ami a fő kérdéseket illeti, a lap úgy véli, hogy a klímavédelem kapcsán a magyar jelölt semleges álláspontot képvisel. Annál keményebb viszont a migráció ügyében. Azaz véleménye szerint menedéket kell adni a politikai üldözötteknek, viszont a bevándorlás nem módosíthatja a társadalom szerkezetét. Ezzel szemben meglehetősen toleránsan látja a jogállamiság kérdését. Azt vallja, hogy a kormányok teljesítményét csakis jogászok értékelhetik, nem pedig gyanús politikusok.
Financial Times Az utóbbi években nekilódult az erőskezű politika, nem csak a tekintélyelvű Oroszországban és Kínában: az amerikai elnök, valamint magyar és brazil kollégája bizonyította, hogy még a demokráciákban is lehet olyanokat megválasztani, akik dagonyáznak a személyi kultuszban és élvezik, hogy lábban tapodnak a politikai és jogi normákon. Ám Boris Johnsonnal az egész világon vizsgázik az erőskezű politika, és ha Nagy-Britannia képes ellenállni a vírusnak, az mindenütt nagy szolgálatot tesz a demokráciának, ideértve Trump, Bolsonaro, Duterte, Erdogan és Orbán országát. Így látja a helyzetet az elemzés, bár hozzáteszi, hogy talán első pillantásra meglepő, mit keres a brit miniszterelnök ilyen csirkefogók társaságában. De nagyon is megvan az oka. Az erőskezű politika forgatókönyve alapján a lényeg az, hogy a vezér hajlandó legyen megszegni a törvényt. Rúgja ki a köztisztviselőket, ha azok nem tanúsítanak hűséget. Továbbá szórakoztassa a támogatóit politikailag inkorrekt kijelentésekkel. Az ilyen vezérek azzal igazolják megvetésüket a liberális apróságok iránt, hogy kijelentik: az embereket képviselik a korrupt és a valóságtól elszakadt politikai osztállyal szemben. A brit elitből még mindig sokan azt hiszik, hogy az efféle taktika beválhat Brazíliában, Magyarországon, de még az USÁ-ban is, csupán a szigetországban nem. Csakhogy a legutóbbi felmérés szerint a britek 54 %-a szerint az Egyesült Királyságban erős vezetőre van szükség, aki hajlandó megszegni a szabályokat. És Johnson mostanában bizonyította, hogy ő bizony, erre kapható. A jó hír az, hogy a brit intézmények erőteljesebbek, a politikusok bátrabbak, Johnson maga viszont alkalmatlanabb, mint ahogy az akár még egy héttel ezelőtt látszott. Ám figyelembe véve a kormányfő és főtanácsadója, Dominic Cummings elszántságát és kíméletlenségét, még korai ünnepelni az erőskezű politika bukását brit földön. Mert a páros meg fogja sérteni a törvényeket. Egy rendkívüli választás előtt azzal kampányolnak majd, amivel a hasonszőrűek: hogy törvényre és rendre van szükség, a fő téma pedig a bevándorlás és a kulturális harc lesz. Johnson már most is erős embernek igyekszik láttatni magát. Egykor Bismarck, aki megvetette a parlamentáris rendszert, azt hirdette, hogy a nagy kérdések vérrel és vassal oldódnak meg. És mostanság a világ az ilyen erős vezetésre vágyik, amire még Nagy-Britannia is rámehet.
New York Times Paul Krugman arra emlékeztet, hogy az erősödő tekintélyelvűség korában a demokráciák már nem úgy omlanak össze, hogy egy szép nap harckocsik jelennek meg az elnöki palota előtt. Az autoritarianizmus csendesen, fokozatosan nyomul, ezért nehéz bármely államban kijelenteni, hogy, na, ennél a pontnál ért véget a demokrácia. A Nobel-díjas közgazdász idézi Levitsky és Ziblatt tavaly megjelent könyvéből, a „Miként halnak meg a demokráciák”-ból, hogy a folyamat Oroszországban, Törökországban és Magyarországban lépésről lépésre ment végbe, a kormánypárt módszeresen számolta fel a jogállamot, ahogyan a köz szolgálatára hivatott intézmények a kormánypárt eszközévé váltak. A hatalom fegyverként használta fel azokat, hogy büntesse és megfélemlítse az ellenzéket. Papíron ezek az országok még demokráciák, a gyakorlatban azonban már egypártrendszerek. Ám a jelek arra utalnak, hogy ugyanez megtörténhet az USÁ-ban is. A szerző két esetet is említ, amikor eléggé egyértelmű, hogy Trump az ellenfelek visszaszorítására igyekezett bevetni a kormányzati jogkört, ideértve az Amazont, amelynek tulajdonosa, Jeff Bezos a Washington Post tulajdonosa, márpedig az elnök ellenségének tekinti a lapot. De a lényeg éppen az, hogy így nyomul az autokrácia. Napjaink tényleges diktátorai általában nem gyilkoltatják le azokat, akik szemben állnak velük. Ehelyett kiaknázzák a rendelkezésükre álló kormányzati gépezetet, hogy megnehezítsék mindazok életét, akikről úgy gondolják, hogy nem állnak be a sorba, és ez azután odavezet, hogy lassanként elsorvad a tényleges ellenállás. És jelenleg pontosan ez történik az Egyesült Államokban. Ezért ha valaki nem aggódik az amerikai demokrácia miatt, az nem figyel oda.
Financial Times A brüsszeli kommentár arra figyelmeztet, hogy Salvini egyik pillanatról a másikra kivált az olasz kormányból, ami nagy lehetőséget kínál az EU-nak a menedékpolitika megújítására, miután az már szinte reménytelennek tűnt a belső feszültségek évei után, de nem szabad totojázni. Hogy cselekszik-e a közösség, az egyben feltárja majd, hogy az új Bizottság – a tagállamokkal együtt – mennyire hajlandó foglalkozni a nagyrészt figyelmen kívül hagyott, ám egyre akutabb humanitárius válsággal a Földközi-tengeren. A szélsőjobbos olasz belügyminiszter távozása azért fontos, mert ő volt az európai megoldás legfőbb kerékkötője. Az idén több mint 900-an haltak meg vagy tűntek el átkelés közben, másokat az unió által kiképzett líbiai parti őrség visszakényszerített zárt táborokba egy olyan országban, amelyben mindennapos az emberi jogok megsértése. Ám változtatás nagy akadályai továbbra is fennállnak. Magyarország és Lengyelország jó ideje elutasítja a menedékkérők átvételét, ami azt jelenti, hogy Párizs és a hasonlóképpen gondolkodó államok arra kényszerülnek, hogy az ellentáborból létrehozzák a „hajlandók szövetségét”. Az EU-nak azonban meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy egyről kettőre jusson a migráció ügyében, annál is inkább, mert Salvini egy szép napon visszatérhet.
Szerző

Másodszorra sem fogadta el az előrehozott választásokat a brit parlament

Publikálás dátuma
2019.09.10. 06:33

Fotó: HO / AFP or licensors
Most már nem is lesz, mert Boris Johnson október 15-én szeretett volna választást, de legközelebb október 14-én ülnek össze.
Másodszorra sem sikerült elfogadtatni a londoni alsóházban az előrehozott parlamenti választásokról beterjesztett miniszterelnöki kezdeményezést, mivel a kedd hajnali szavazáson nem gyűlt össze az indítvány jóváhagyásához előírt kétharmados többség. A hétfőn kezdődött, kedd hajnalba nyúló vitanappal véget ért a brit parlament jelenlegi ülésszaka, és október 14-én, az új kormányprogramot ismertető királynői beszéddel kezdődik a következő törvényhozási évad. A parlament mandátumának hosszát öt évben rögzítő, 2011-ben kelt brit törvény értelmében a következő választás 2022-ben esedékes, és az ennél előbbi parlamenti választás kiírásához kétharmados támogatásra - a jelenlegi létszám alapján 434 voksra - lett volna szükség az alsóházban. A múlt héten azonban csak 298-an, a kedd hajnalban megtartott újabb szavazáson 293-an voksoltak a kormányfő indítványára. Boris Johnson miniszterelnök először múlt szerdán jelentette be, hogy előrehozott választások kiírását kezdeményezi október 15-ére, miután az alsóház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely elvben megtiltja a konzervatív párti brit kormánynak Nagy-Britannia megállapodás nélküli kiléptetését október végén az Európai Unióból. A törvény lényege az, hogy ha október 19-ig a parlament nem járul hozzá egy új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál az október 31-én esedékes kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig. A törvény még azt is előre meghatározza, hogy Johnsonnak milyen szövegezésű levélben kell kérnie a Brexit halasztását az uniós állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács elnökétől. A kilépés további, immár harmadik halasztásának jóváhagyásához az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges. Boris Johnson az utóbbi hetekben azonban többször is határozottan leszögezte, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó kezdeményezni az Európai Uniónál a kilépés elhalasztását, és az Egyesült Királyság október 31-én mindenképpen távozik az EU-ból, akár lesz addig új Brexit-megállapodás, akár nem. A brit kormányfő ezt az álláspontját a kedd hajnali szavazás után is megerősítette, jóllehet az elmúlt napokban több vezető jogi szakértő is úgy nyilatkozott, hogy Johnson akár börtönbe is kerülhet, ha nem hajlandó betartani a rendezetlen Brexitet tiltó, az uralkodó formális jóváhagyásával hétfőn életbe lépett törvényt. Johnson szerint azért lett volna fontos az október közepi választási időpont, mert így fel lehetett volna oldani a jelenlegi parlamenti patthelyzetet a Brexit szempontjából döntő fontosságú, október 17-én kezdődő EU-csúcs előtt. Az ellenzék egységesen és következetesen hangoztatott álláspontja szerint azonban nem elfogadható az előrehozott választások kiírása mindaddig, amíg a rendezetlen Brexit lehetősége - amelyet Boris Johnson nem hajlandó kizárni - végleg le nem kerül a napirendről. Az ellenzéki pártok elsősorban attól tartanak, hogy ha októberre választást írnak ki, és azt a Konzervatív Párt - amelynek jelenleg nincs többsége az alsóházban - megnyeri, Johnson visszavonatná az új parlamenttel a rendezetlen Brexit tilalmáról szóló törvényt. Elhangzott az ellenzéki érvek között az is, hogy ha az alsóház megszavazza a Johnson által október 15-ére javasolt választások kiírását, a kormányfő - a választási törvény biztosította jogánál fogva - a parlament feloszlatása után önhatalmúlag átteheti a választás időpontját például novemberre, vagyis a jelenleg érvényes október 31-i Brexit-határidőn túlra, így érve el az október végi brit kilépést a parlament beleszólási lehetősége nélkül, függetlenül attól, hogy létrejön-e addig új Brexit-megállapodás vagy sem. A kedd hajnali szavazás után lezárult az eddigi parlamenti ülésszak, és az új törvényhozási évad október 14-én, alig két héttel a Brexit jelenleg érvényes határideje előtt kezdődik az új kormányprogram meghirdetésével. Johnsont az ellenzék részéről és a Konzervatív Párton belül is sokan azzal vádolják, hogy e lépéssel az október végi Brexit-határidőig hátralévő parlamenti ülésnapok számát akarja korlátozni, igyekezve szűkíteni a megállapodás nélküli Brexitet ellenző képviselők mozgásterét. A kormányfő azonban rendre cáfolja ezeket a vádakat, mondván: a lépésnek nincs köze a Brexithez, a cél egy teljesen új kormányprogram meghirdetése, olyan központi célkitűzésekkel, mint az állami egészségügyi szolgálat (NHS) és az infrastruktúra fejlesztése. A parlamenti ülésszak lezárása nem azonos a parlament feloszlatásával. Az új parlamenti évad október 14-i kezdetén az alsóház a jelenlegivel azonos összetételben folytatja munkáját.
Szerző

Észak-Korea az ünnep alkalmából rakétázott egyet

Publikálás dátuma
2019.09.10. 06:17

Fotó: JUNG YEON-JE / AFP
Ez már a nyolcadik kilövés volt a Trump-Kim Dzsong Un találkozó óta, amikor Trump szerint Kim megígérte neki, hogy nem lesz több rakétakísérlet.
Észak-Korea két újabb rakétát lőtt ki az ország nyugati részéből keleti irányba - jelentette kedd reggel a Yonhap dél-koreai hírügynökség. A dél-koreai hadsereg vezérkarának tájékoztatása szerint két kilövést észleltek a kommunista ország nyugati részén található Dél-Phjongan tartományban, és mindkét rakétát a Japán-tenger irányába lőtték ki. A szöuli hadvezetés a rakéták lehetséges típusáról, hatótávolságáról és repülési magasságáról nem közölt részleteket. A kommunista ország előző nap ünnepelte megalapításának évfordulóját, pár órával a kilövések előtt pedig közölték, hogy szeptember végén kész folytatni a leszerelési tárgyalásokat az Egyesült Államokkal. A keddi immár a nyolcadik rakétakilövés amióta Kim Dzsong Un észak-korai diktátor és Donald Trump amerikai elnök júniusban a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetben találkozott egymással. Akkor abban állapodtak meg, hogy folytatódnak a tárgyalások, miután a két vezető februári, hanoi csúcstalálkozója megállapodás nélkül szakadt félbe. Akkor ugyan semmilyen megállapodást nem írtak alá, de Trump elégedettem nyilatkozott; arról is beszélt, hogy a csúcstalálkozó nem volt minden előrelépés nélküli, mert Kim ígéretet tett arra, hogy folytatják az atom- és rakétakísérletek felfüggesztését.