Egyre furcsább a Líbiában megsebesült magyar fotós ügye, aki igazából jogász

Publikálás dátuma
2019.09.10. 08:22
A kép szeptember 7-én, egy összecsapás során készült Tripoliban.
Fotó: MAHMUD TURKIA / AFP
Ellentmondásos hírek jelentek meg arról, hogy mi történt, de a minisztérium szerint nem elrabolták, hanem a légicsapás miatt sérült meg az újságíró. Aki nem is újságíró, hanem társasági joggal foglalkozó jogász.
Sebesülést szenvedett egy dróntámadásban és kórházba került egy magyar fotóriporter Líbiában. Korábban azt írta az olasz Rai nyomán a hvg.hu, hogy a férfit fegyveresek hurcolták el, de a Külügyminisztérium cáfolta ezt. A Rai azt is tudni véli, hogy Szabó Gergely Hoang Vietről van szó, akiről több kép is megjelent a líbiai közösségi médiában.
Ami igazán különös: 
a képről beazonosítható fiatalember valójában jogász, jelenleg is az Ernst and Young munkatársa, társasági joggal foglalkozik.

A cég rövid közleményt is kiadott, ebben azt írják: „Értesültünk a dr. Szabó Gergely munkatársunkat érintő hírekről. Folyamatosan együttműködünk a hatóságokkal, annak érdekében, hogy Gergely mihamarabb hazatérjen.” 
A Lybia Observer nevű angol nyelvű oldal Twitter-oldalán az elsők között jelent meg az emberrablásnak ellentmondó értesülés. Eszerint - a portál szerint - az RTL-nek dolgozó újságíró egy Khalifa Haftar tábornok erői által intézett dróntámadásban sebesült meg Dél-Tripoliban hétfőn éjjel. Érdeklődtünk az RTL-nél, egyelőre nem kaptunk választ, a televízió honlapjáról viszont kiderült: 2016 őszén Szabó Gergely szabadúszó újságíróként kapott akkreditációt az ukrán honvédelmi minisztériumtól, hogy kiutazzon Ukrajnába, a donyecki frontra. Akkor két hetet töltött a frontvonalon az ukrán hadsereg kötelékében Avdiivka és Pisky falvakban. Az ott készült képekből a közmédia is közölt egy képsorozatot a hirado.hu-n. A mostani Twitter-bejegyzésben egy fotó is szerepel, amelyen a sérült riporter a kórházi ágyán ül, látszólag nincs súlyos állapotban, és hüvelykujját a kamera felé emeli (bár az ujja be van pólyázva vagy gipszelve).
Végül a Külügyminisztérium is reagált a hírre. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára azt írja közösségi oldalán: "információink szerint egy magyar fotóriporter szombaton a tripoli frontvonalon bombatámadás következtében megsebesült, ezt követően Tripoli egyik frontvonalhoz közeli kórházában sikeres műtéten esett át. Az emberrablással kapcsolatos híreket a tripoli Külügyminisztérium cáfolja".

2011 óta polgárháború

Nyolcadik éve már, hogy az úgynevezett arab tavasz elsöpörte a hatalomból Moammer Kadhafi líbiai diktátort, ám a háború dúlta ország nem sokat mozdult előre a stabilitás útján. A nemzetközi közösség által szorgalmazott, többször elhalasztott választásokat idén kellett volna megrendezni, ehelyett csak kiéleződött a dúló konfliktus: tavasszal offenzívát indított az ország keleti részét uraló Halifa Haftár tábornok Tripoli ellen, illetve a nemzetközileg elismert líbiai kormány ellen. A helyzetet persze bonyolítja, hogy míg a nyugati országok többségében a Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök vezette egységkormányt támogatják, Haftár mögött áll Oroszország, de még Franciaország is.

Szerző
Frissítve: 2019.09.10. 11:58

Hol is hallottunk már ilyen beszédet? Trump szerint az ellenzéke gyűlöli a hazáját

Publikálás dátuma
2019.09.10. 07:05

Fotó: JIM WATSON / AFP
Demokrata párti politikusok megválasztásának vélt következményeire figyelmeztetett hétfő este egy észak-karolinai választási nagygyűlésen Donald Trump amerikai elnök, aki egyebek között Amerikát gyűlölő baloldalról, fegyvertartást korlátozó demokratákról beszélt. Kedden képviselői pótválasztásokat tartanak az észak-karolinai Fayetteville-ben, és az amerikai elnök - Mike Pence alelnök társaságában - a republikánus jelölt, Dan Bishop melletti nagygyűlésen kampányolt. A pótválasztást azért kell megtartani, mert a tavalyi félidős választásokon a republikánus Mark Harris győzelmet aratott ugyan, de kicsiny arányban, és bár ellenfele, Dan McCready elismerte a vereségét, a Demokrata Párt csalásra hivatkozva megóvta a választást. Az áprilisban megrendezett előválasztáson a demokraták ismét McCreadyt jelölték, a republikánus vetélkedésből pedig Bishop került ki győztesen. A nagygyűlésen Donald Trump hangsúlyozta, hogy Bishop támogatja a kormányprogramot, elsősorban is annak az illegális migrációra és az amerikai alkotmány második kiegészítésében garantált fegyvertartási jogra vonatkozó részét. "Itt a lehetőség, hogy kedden egyértelmű üzenetet küldjünk az Amerikát gyűlölő baloldalnak" - fogalmazott Trump. Majd hosszú beszédében kitért szokásos témáira: védelmébe vette a kínai árura kivetett amerikai vámokat, ostorozta a vele nem barátságos sajtót, és még azt is szóba hozta, hogy szerinte a demokraták "nem nagyon vallásos emberek". Utalt arra, hogy a demokraták - hatalomra kerülésük esetén - megkérdőjeleznék az amerikaiak jogát a fegyvertartásra. A szövetségi kongresszus demokrata párti képviselőit általában is Amerikához "nem hűséges" politikusoknak minősítette, és a republikánus jelölt vetélytársát, McCreadyt is élesen bírálta, mert az illegális migránsoknak menedéket nyújtana. "Építsük meg a falat!" - skandálta a tömeg, utalva az Egyesült Államok déli határaira tervezett falra. Trump azonnal reagált: "nem engedhetjük meg, hogy veszélyes bűnöző idegenek szabadon mászkálhassanak Észak-Karolinában" - mondta. A nagygyűlés népes közönsége végig tapsolt és hurrázott, kivált akkor tört ki tapsban, amikor Trump tréfálkozva azt mondta: 2026-ig marad hivatalban, és így ő lesz elnök akkor is, amikor az Egyesült Államok lesz a labdarúgó-világbajnokság társrendezője. Az elnök a nagygyűlés kezdete előtt újságíróknak nyilatkozva kijelentette: nem igaz az a vélekedés, hogy a keddi választás eredménye jelzés lehet a jövő évi választásokra nézve. A körzet egyébként republikánus politikusokra szokott voksolni, 2016-ban Trump is elég nagyarányú győzelmet aratott itt, 12 százalékponttal több voksot szerzett, mint Hillary Clinton, a demokraták elnökjelöltje. Az elmúlt időszakban készült felmérések azonban a demokrata párti Dan McCready gyors felzárkózását mutatták a republikánus jelölt mellé. Észak-Karolinában egyébként a legtöbb választókörzet stabil republikánus szavazótábort tudhat magáénak.
Szerző
Témák
Donald Trump

Szabad szemmel: sok baja lesz még von der Leyennek Trócsányival és Trócsányi miatt

Publikálás dátuma
2019.09.10. 06:50

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 10.
Die Welt A nyugati sajtóban eléggé egyöntetű a vélemény, hogy Ursula von der Leyennek lesz még baja, amiért bevette csapatába Trócsányi Lászlót, sőt a politikus is kemény fogadtatásra készülhet Strasbourgban, hiszen miniszterként nagy szerepet játszott az igazságügy átalakításában. A bírálók azt vetik a szemére, hogy nem akadályozta meg a jogállami normák meggyengítését. Ami a fő kérdéseket illeti, a lap úgy véli, hogy a klímavédelem kapcsán a magyar jelölt semleges álláspontot képvisel. Annál keményebb viszont a migráció ügyében. Azaz véleménye szerint menedéket kell adni a politikai üldözötteknek, viszont a bevándorlás nem módosíthatja a társadalom szerkezetét. Ezzel szemben meglehetősen toleránsan látja a jogállamiság kérdését. Azt vallja, hogy a kormányok teljesítményét csakis jogászok értékelhetik, nem pedig gyanús politikusok.
Financial Times Az utóbbi években nekilódult az erőskezű politika, nem csak a tekintélyelvű Oroszországban és Kínában: az amerikai elnök, valamint magyar és brazil kollégája bizonyította, hogy még a demokráciákban is lehet olyanokat megválasztani, akik dagonyáznak a személyi kultuszban és élvezik, hogy lábban tapodnak a politikai és jogi normákon. Ám Boris Johnsonnal az egész világon vizsgázik az erőskezű politika, és ha Nagy-Britannia képes ellenállni a vírusnak, az mindenütt nagy szolgálatot tesz a demokráciának, ideértve Trump, Bolsonaro, Duterte, Erdogan és Orbán országát. Így látja a helyzetet az elemzés, bár hozzáteszi, hogy talán első pillantásra meglepő, mit keres a brit miniszterelnök ilyen csirkefogók társaságában. De nagyon is megvan az oka. Az erőskezű politika forgatókönyve alapján a lényeg az, hogy a vezér hajlandó legyen megszegni a törvényt. Rúgja ki a köztisztviselőket, ha azok nem tanúsítanak hűséget. Továbbá szórakoztassa a támogatóit politikailag inkorrekt kijelentésekkel. Az ilyen vezérek azzal igazolják megvetésüket a liberális apróságok iránt, hogy kijelentik: az embereket képviselik a korrupt és a valóságtól elszakadt politikai osztállyal szemben. A brit elitből még mindig sokan azt hiszik, hogy az efféle taktika beválhat Brazíliában, Magyarországon, de még az USÁ-ban is, csupán a szigetországban nem. Csakhogy a legutóbbi felmérés szerint a britek 54 %-a szerint az Egyesült Királyságban erős vezetőre van szükség, aki hajlandó megszegni a szabályokat. És Johnson mostanában bizonyította, hogy ő bizony, erre kapható. A jó hír az, hogy a brit intézmények erőteljesebbek, a politikusok bátrabbak, Johnson maga viszont alkalmatlanabb, mint ahogy az akár még egy héttel ezelőtt látszott. Ám figyelembe véve a kormányfő és főtanácsadója, Dominic Cummings elszántságát és kíméletlenségét, még korai ünnepelni az erőskezű politika bukását brit földön. Mert a páros meg fogja sérteni a törvényeket. Egy rendkívüli választás előtt azzal kampányolnak majd, amivel a hasonszőrűek: hogy törvényre és rendre van szükség, a fő téma pedig a bevándorlás és a kulturális harc lesz. Johnson már most is erős embernek igyekszik láttatni magát. Egykor Bismarck, aki megvetette a parlamentáris rendszert, azt hirdette, hogy a nagy kérdések vérrel és vassal oldódnak meg. És mostanság a világ az ilyen erős vezetésre vágyik, amire még Nagy-Britannia is rámehet.
New York Times Paul Krugman arra emlékeztet, hogy az erősödő tekintélyelvűség korában a demokráciák már nem úgy omlanak össze, hogy egy szép nap harckocsik jelennek meg az elnöki palota előtt. Az autoritarianizmus csendesen, fokozatosan nyomul, ezért nehéz bármely államban kijelenteni, hogy, na, ennél a pontnál ért véget a demokrácia. A Nobel-díjas közgazdász idézi Levitsky és Ziblatt tavaly megjelent könyvéből, a „Miként halnak meg a demokráciák”-ból, hogy a folyamat Oroszországban, Törökországban és Magyarországban lépésről lépésre ment végbe, a kormánypárt módszeresen számolta fel a jogállamot, ahogyan a köz szolgálatára hivatott intézmények a kormánypárt eszközévé váltak. A hatalom fegyverként használta fel azokat, hogy büntesse és megfélemlítse az ellenzéket. Papíron ezek az országok még demokráciák, a gyakorlatban azonban már egypártrendszerek. Ám a jelek arra utalnak, hogy ugyanez megtörténhet az USÁ-ban is. A szerző két esetet is említ, amikor eléggé egyértelmű, hogy Trump az ellenfelek visszaszorítására igyekezett bevetni a kormányzati jogkört, ideértve az Amazont, amelynek tulajdonosa, Jeff Bezos a Washington Post tulajdonosa, márpedig az elnök ellenségének tekinti a lapot. De a lényeg éppen az, hogy így nyomul az autokrácia. Napjaink tényleges diktátorai általában nem gyilkoltatják le azokat, akik szemben állnak velük. Ehelyett kiaknázzák a rendelkezésükre álló kormányzati gépezetet, hogy megnehezítsék mindazok életét, akikről úgy gondolják, hogy nem állnak be a sorba, és ez azután odavezet, hogy lassanként elsorvad a tényleges ellenállás. És jelenleg pontosan ez történik az Egyesült Államokban. Ezért ha valaki nem aggódik az amerikai demokrácia miatt, az nem figyel oda.
Financial Times A brüsszeli kommentár arra figyelmeztet, hogy Salvini egyik pillanatról a másikra kivált az olasz kormányból, ami nagy lehetőséget kínál az EU-nak a menedékpolitika megújítására, miután az már szinte reménytelennek tűnt a belső feszültségek évei után, de nem szabad totojázni. Hogy cselekszik-e a közösség, az egyben feltárja majd, hogy az új Bizottság – a tagállamokkal együtt – mennyire hajlandó foglalkozni a nagyrészt figyelmen kívül hagyott, ám egyre akutabb humanitárius válsággal a Földközi-tengeren. A szélsőjobbos olasz belügyminiszter távozása azért fontos, mert ő volt az európai megoldás legfőbb kerékkötője. Az idén több mint 900-an haltak meg vagy tűntek el átkelés közben, másokat az unió által kiképzett líbiai parti őrség visszakényszerített zárt táborokba egy olyan országban, amelyben mindennapos az emberi jogok megsértése. Ám változtatás nagy akadályai továbbra is fennállnak. Magyarország és Lengyelország jó ideje elutasítja a menedékkérők átvételét, ami azt jelenti, hogy Párizs és a hasonlóképpen gondolkodó államok arra kényszerülnek, hogy az ellentáborból létrehozzák a „hajlandók szövetségét”. Az EU-nak azonban meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy egyről kettőre jusson a migráció ügyében, annál is inkább, mert Salvini egy szép napon visszatérhet.
Szerző