A többféle stresszforrás akár együttes és tartós fennállása esetén kialakuló kiégés érzelmi és fizikai kimerüléssel jár, ami negatív hatással van a teljesítményre, a fizikai jóllétre és az érzelmi-mentális állapotra – mondta Dr. Fülöp Emőke, a Budai Egészségközpont klinikai szakpszichológusa a Népszavának.
Külső és belső tényezők is okozhatják
A nemzetközi szakirodalomban burnoutnak nevezett szindrómát előidéző stresszforrások közé szokták sorolni az állandó túl-, de alulterheltséget is, valamint az elvárások folyamatos változását. A szervezettel kapcsolatos stresszorok csoportjába a nem megfelelő munkafeltételek tartoznak, és az is, ha a betöltött szerep kétértelmű, a feladat és a felelősségi körök meghatározása nem pontos. További stresszforrás lehet, ha nem jó a összetartás a csoportban, nincs például kapcsolat az emberek között, vagy az konfliktusos, a rossz vezetési stílus, a folyamatos bizonytalanság, valamint ha nem megfelelő a munkáért kapott juttatás, ahogy az értékelés és az elismerés hiánya is.
Belső tényezők, olyan tulajdonságok, amelyek például túlvállalásra hajlamosítanak szintén kiégéshez vezethetnek. Az is, ha nem tudjuk felmérni, mennyit bírunk, vagy különböző megfelelési vágyak miatt nem ismerjük fel a teljesítőképességünk határait, nem jól ítéljük meg, meg tudunk-e oldani egy helyzetet vagy nem. Egyszerre akár több stresszforrás elhúzódóan is károsíthat, a hatások összeadódhatnak és kimeríthetnek.
A tartós negatív stresszállapot kiégéshez vezethet. A folyamatnak bár nem élesek a határai, különbséget lehet tenni a kettő között, ugyanis a stresszállapot szorongással, felfokozott érzelmi állapottal jár, a kiégésre pedig inkább a tompa érzések jellemzőek - a tehetetlenség, a reménytelenség, a motiváció hiánya –, és ez nagyon hasonlít a depresszióhoz, sőt azzá is válhat.
A lelkes kezdő könnyen kiég
A stressz és a kiégés „kistesók”, egymás előszobái. Az egyik leginkább elfogadott elmélet szerint aki irreális elképzelésekkel kezdi a munkáját, később nagyobb eséllyel ég ki. Eleinte természetes, hogy azt gondoljuk, meg tudjuk váltani a világot, de a lángoló lelkesedés elhamvad, és kiégéshez vezethet. Ha a kezdeti felfokozott tenni vágyás nem reális irányba megy, nincs „terelgető” kolléga, akár mentor, a pályakezdő szembesülhet azzal, hogy nem tud mindent megvalósítani, amit elképzelt. Rádöbben: nem olyan a világ, amilyennek képzelte, kiábrándul, csökken az érdeklődése, eltávolodik a kollégáktól. A felpörgést mozdulatlanság követi.
A frusztráció fázisában pedig már az is megkérdőjeleződik, érdemes-e a munkát végeznie, csökken a hatékonyság érzése. Az apátia szakaszában testi panaszok is jeleznek: a gépiessé váló munkavégzés mellett jellemzőek az alvászavarok. Szomatikus, azaz a testi tünet lehet az állandó, vagyis krónikus fáradtság, a jellemzően a vázizomban, a hát, a váll és a nyak környékén jelentkező fájdalmak, de akár az állandó feszültség következtében kialakuló migrén is.
A folyamatos stressz az immunrendszerre is negatív hatással van, az érintett gyakrabban kaphat el banálisnak tűnő betegségeket, akkor is, ha korábban ezekre nem volt fogékony. Negatívvá válik a hozzáállása; sem a munkájával, sem magával, sem a világgal nem elégedett, úgy érzi, minden rossz. Érzelmi téren pedig a reménytelenség, a kiúttalanság érzése jelenik meg – sorolta a kiégés jellemző tüneteit a szakember.
Észre kell venni!
A folyamat elindulásának jele, hogy az érintett egyre figyelmetlenebbé válik, de az is, hogy olyan témákban is cinikus lesz a hozzáállása, amelyek korábban megérintették vagy akár komolyan érdekelték. Jellemző, hogy nemcsak a kollégáktól, ügyfelektől távolodik el, de általában is beszűkülnek a szociális kapcsolatai. Feltűnő, hogy minden lehetőséget megragad a munka elkerülésére, sőt ez lesz a fő tevékenysége.
Bár jó lenne, nehéz elvárni, hogy a munkáltató észrevegye, ha egy kollégájának segítségre van szüksége. Nyilván az ő álma egy olyan lelkes kezdő, aki még este is bent van, és úgy érzi, bármire képes, mégis haza kell küldeni a túlzásba eső dolgozót. Ekkor ugyanis még meg lehet előzni a további fázisokat – hangsúlyozta a klinikai szakpszichológus.
A stagnálás szakaszában új energiákra, forrásokra van szükség, ez a továbbképzés, a megerősítés, a különböző stresszkezelési technikák alkalmazásának ideje. Az utolsó két szakaszban a túlterheltséget kell csökkenteni más munkakör, több szabadidő vagy szabadság beiktatásával. Bár Fülöp Emőke megjegyezte, utóbbi ekkor már nem is biztos, hogy segít, visszatérés után a tünetek megint jelentkezhetnek. Az apátia szakaszában a változtatáshoz már, nagy valószínűséggel, szakember segítségére is szükség lehet.
A megelőzéshez fontos a munkán kívüli aktív rekreáció:
