"Aranykor", ami sosem volt

A magyar gazdaság első félévi kimagasló növekedési üteme után már lassulás várható. Korrekciók nélkül azonban az eddigi eredmények nem elegendőek a gazdaság versenyképességének javításához.

A hazai cégvezetők 2019-ben a jövőjüket illetően kissé elbizonytalanodtak. Bár a legtöbbjük nem osztja Varga Mihály pénzügyminiszternek azt a múlt heti, a nyíregyházi Közgazdász Vándorgyűlésen elhangzott szavait, mintha a 2008-2009-es gazdasági világválság óta eltelt időszak utolsó évei egyfajta "aranykornak" lennének nevezhetők. Egy olyan időszaknak, amelynek közelgő végére is figyelmeztetett a tárcavezető. Azt tényként könyvelhetjük el, hogy az idei év eddig eltelt időszakában az évesített hazai GDP az Európai Unión belül a legmagasabbak között volt. A vállalatvezetők elbizonytalanodásának éppen ez az oka. Olyan ritkán tapasztalható időszak a mostani, amikor a magyar gazdaság fejlődése elszakadt az euróövezet gazdaságának bővülésétől, és azzal ellentétes tendenciákat tükröz. Amíg más országokban egyértelműen láthatók a növekedés lassulásának jelei, addig nálunk szokatlanul magas, az öt százalékot is meghaladó mértékben növekszik a GDP. Ez az ütem semmiképpen nem tartható már jövőre sem, az azonban szinte bizonyos, hogy a várható visszaesés mértéke korántsem lesz akkora, mint amilyen a 2008-2009-es világválságot jellemezte.

Azóta minden lassulási hírre összerezzennek a döntéshozók és nagyobb óvatossággal kezelik a témát, mint korábban - fejtette ki Madár István, a Portfolió vezető elemzője a Joint Venture Szövetség Vállalati tervezés 2020 címet viselő konferenciáján. Annak ellenére, hogy a magyar gazdaság szereplői rövid távon még joggal lehetnek optimisták, az európai dekonjunktúra első jelei már nálunk is érzékelhetőek. Míg az elmúlt években az exportunk bővülése minden esztendőben az 5-10 százalékos tartományban mozgott, addig a most következő időszakra inkább a 0-5 százalékos növekedés lehet a jellemző, ami az Európai Unió vezető országaihoz képest még kedvezőnek is mondható.

A szakértő jogosan tette fel a kérdést, hogy van-e alapja annak a kormányzati körökben gyakran hangoztatott kijelentésnek, miszerint ez egyfajta csodának lehetünk tanúi, s a V4-ek úgymond az Európai Unió gazdasági növekedésének motorjainak tekinthetők. Ilyesmiről szó sincs! - állítják meghatározó közgazdászok. Versenyképességünk nagy mértékben elmarad kontinensünk legtöbb országától, térségünkben Románia kivételével mindenütt előttünk járnak. Emellett a hazai termelékenységi mutatók továbbra is aggodalomra adnak okot. Adódik a kérdés, akkor mégis minek köszönhetők a figyelemre méltó első féléves GDP növekedési adataink? Ennek Madár István szerint több oka is van. Az egyik az, hogy a hazai hitelkamatok a korábbi évekhez képest rendkívül alacsonyak, sőt az inflációval korrigált reálkamat negatív, vagyis az a vállalkozó, aki kölcsönt vesz fel, azt igen előnyös feltételek közepette teheti meg.

Érdemes arra is emlékeztetni, hogy a magyar jegybank a régió leglazább monetáris politikáját folytatja. A külföldi befektetők számára az is különösen kedvező, hogy a forint árfolyama a vezető devizákhoz viszonyítva trendszerűen gyengül. Ha a Varga Mihály által említett "aranykorról" beszélünk, akkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hazai állami beruházások finanszírozásában oroszlánrészt vállaló uniós források 2020-tól mérséklődni fognak, ami önmagában is visszafogja majd a GDP-növekedés ütemét, és a termelésbe lépő új kapacitások sem lesznek képesek pótolni azt.

Mindez olyan körülmények között zajlik, amikor a kormány kommunikációjával szemben Magyarországra korántsem a fegyelmezett költségvetési politika a jellemző. Ugyancsak Madár István hívta fel a figyelmet arra, hogy 2018-ban az európai közösség legnagyobb költségvetési hiányainak egyikét produkáltuk, amelyen hagyományosnak mondható módon az év végén még rontottak is, mert felelőtlenül módon osztogattak. Ezt tették a kétségtelenül eredményes adófizetési fegyelmet eredményező kifehérítés nyomán beszedett többletforrások egy részével is. Pedig a fegyelmezett költségvetési politika az államháztartási hiány folyamatos csökkenésével jár - ezt már az Equilor elemzői mondják, akik a GDP-arányos államadósság további lefaragására is számítanak. Emlékeztetnek arra, hogy a kormány által belengetett, 2020 tavaszán, illetve őszén induló második és harmadik gazdaságvédelmi akcióterv költségvetési hatásait a konkrétumok ismeretének hiányában nehéz megbecsülni, de a kiadási oldal növelése, illetve a bevételi oldal csökkentése értelemszerűen némileg növelheti majd az államháztartási hiányt, ennek ellenére nem számítanak arra, hogy veszélybe kerülne a kormány által vállalt hiánycél.

A GDP növekedésében része van annak is, hogy az elmúlt években a munkabérek emelkedése két számjegyű volt. Ehhez hozzájárult, hogy a kormány magasan állapítja meg évről évre a minimálbér növekedésének ütemét, s ez hatással van a munkaadók jövedelempolitikájára. Ennek révén folyamatosan növekszik a lakossági fogyasztás is. Ez a tendencia egy darabig még fenntartható ugyan, de Madár István véleménye szerint hosszú távon már nem. Éppen ezért a bérdinamika lassulása révén bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor a következő generáció rosszabbul fog élni, mint a jelenlegi, amire békeidőben egyébként évszázadok óta alig volt példa!

Az Equilor elemzői rámutattak arra is, hogy a munkaerőpiac kapacitása elérte a korlátait, a munkanélküliségi ráta történelmi mélypontra esett, de júliusban újból emelkedni kezdett. Már csak a szakképzett munkaerő hiánya miatt is folyamatos béremelésre lehet számítani, ugyanakkor már középtávon ez a növekedés gátja lehet. A brókercég szakértői meg vannak győződve arról, hogy a jelenlegi szintekről már nem tud érdemben növekedni a foglalkoztatottság, illetve csökkenni a munkanélküliségi ráta.