Versenyzünk

A nyár melegét idéző ősznek fittyet hányva fagyos napok járnak Jászberényben. Amíg a hazai vállalkozások és intézmények lasszóval és egyre magasabb bérek ajánlatával igyekeznek megfogni az új munkavállalókat, addig ott Lehel kürtjével már takarodót fújtak. Az Electrolux bejelentette, hogy megválik 800 munkavállalójától, arra hivatkozva, hogy a porszívók és a hűtőszekrények gyártásának jelentős részét külső partnerekhez szervezi át. Az indok: a versenyképesség fokozása.

Érdekes helyzet, hogy a cég ugyanakkor Nyíregyházán az eddigi legnagyobb, magyarországi beruházására készül. És vajon mit fognak gyártani a másik alföldi városban? Hűtőszekrényt. A cég vezetői megnyugtatták a vásárlóikat, hogy termékeik értékesítésében fennakadás nem lesz. Ennek a megnyugtató kijelentésnek az egyetlen hátulütője, hogy már most tudható: 2020-tól egyes hűtőszekrények gyártását beszüntetik. Így is lehet versenyképesnek lenni.

De az sincs kizárva, hogy már mi mindnyájan azok vagyunk! A magyar kormányfő az akadémiai intézetgyilkos, egyben akadémikus miniszterével karöltve ugyanis kijelentette a Budapesten zajló telekommunikációs világkongresszuson, hogy a teljes magyar GDP több mint 20 százaléka közvetlenül a digitális iparból származik; a szektor pedig 400 ezer embert foglalkoztat, az összes hazai munkavállaló csaknem 10 százalékát. Akárhogy is, ezekkel a számokkal a világ élvonalába kellene tartoznunk, hiszen a velünk – nem az eminensek között – egy sorban emlegetett lengyeleknél csak a GDP 5 százaléka kötődik az informatikához.

Igaz, minden ilyen számot kellő óvatossággal illik kezelni, hiszen Orbán és Palkovics egy helyszínen, egy órán belül elmondott két előadása között is csekély 5 százaléknyi különbséget fedezhetett fel a több mint száz országból érkezett hallgatóság. Az azonban tény, ha ilyen kiválóan állnánk, akkor egy kis versenyképesség-javítás már meg se kottyanna nekünk. De nem így áll a dolog. Örüljünk hát annak, hogy a kormányfő ez egyszer a migránsok ártalmairól szót sem ejtett.