Alszunk a lelátón

Pozsonyi külügyi bürokraták eltúlzott, hisztérikus reakciójának nevezte Szijjártó Péter külügyminiszter, hogy múlt csütörtökön a szlovák külügy bekérette a magyar nagykövetet. Még hétfőn ugyanis a budapesti magyar–szlovák labdarúgó mérkőzésen botrányosan viselkedtek a magyar szurkolók. Kifütyülték a szlovák himnuszt, dobálták az ellenfél kapusát. A nézőtéren Szlovákiát sértő – „Nincs hazátok, szlovákok, nincs hazátok”– rigmusok zengtek. Szijjártó szerint minden héten bekérethetné Szlovákia nagykövetét, olyan gyakori szlovákiai sporteseményeken a magyarok szidalmazása. 
Van, persze, amikor a magyar kormány is hisztérikus: augusztusban közleményben követelte, hogy büntessék meg azokat a román drukkereket, akik a Honvéd elleni meccsen azt skandálták, „Döglött magyar a jó magyar”, megdobálták a kispesti szurkolókat. 
Egy éve még azt írtuk: vegyük komolyan a kormányfő tusnádfürdői bejelentkezését Közép-Kelet-Európa vezetésére, mert az törekvés a térség szupranacionalista magyar vezetésére. Ha a jobboldali magyar kormányzat a nacionalizmust választotta nemzetet összetartó és saját hatalmát megalapozó kovásznak a nacionalizmust kioltó egységes Európa helyett, akkor csak szítja a tüzet, amelynek apró lángjait látjuk a stadionokban. Ezek a lángok Európában életveszélyesek, a magyar nacionalista bármikor ölre mehet a szlovák, az ukrán, a szerb, a horvát nacionalistával. 
A kormányfő pedig rátesz egy lapáttal. A hét végén az ország házában, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XII. kongresszusán – mit keresett a Házban a KÉSZ? – azt lihegte: „Ne féljünk kimondani: Magyarország a hegyen épült város... Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak, és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk... Magyarországon létrejött egy új állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam”, amely Európának is minta lehet. A magyar felsőbbrendűség meghirdetésén túl mi bármilyen értelmet nem találunk ezekben a mondatokban. Kiépült ugyan itt egy rendszer, amely mint állam a közjót nem szolgálja, viszont céljai és módszerei emlékeztetnek a XX. század autoriter és brutális diktatúráira. 
De hogy a futballnál maradjunk, azt a nacionalista ragyogás legegyszerűbb eszközének szemelte ki a hatalom. Igaz, eddig kevés sikerrel. Nem önmagában a stadionok szaporodásával van bajunk, hanem azzal a rendszerrel, ami a stadionokban, a NER részeként kiépült. Miközben a társadalom mélye azon dübörög, miért keresnek havonta milliókat olyanok, akiknek kevés közük van a játékhoz, voltaképpen azon dühöngenek, hogy a focipályán nem tudják kiélni saját nemzeti érzelmeiket. Azon nem dühöng senki, hogyan bújik el a futballisták mögé egy szervezet – a játékosmegfigyelőktől az edzőkig –, amelynek tagjai remekül megélnek a semmiből. S ez maga is az „új politikai modell” része.
Alszunk a pályán, de alszunk a lelátón is. Ebben a nacionalista álomban üvöltözzük, hogy a szlovákoknak nincs hazájuk. Nekünk vajon van?
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2019.09.16. 09:22

Demokratikus félelem

Szintet lépett a Fidesz, írtuk tegnap, a párt a saját képére alakított jogrendben magasabb fordulatszámra kapcsolt. Természetesen a Pikó-ügyről van szó – már ez is milyen borzalmas: leegyszerűsítem a történteket Pikó-ügyre, ezzel is a Fidesz akaratát szolgálva -, arról a rendőrségi akcióról, amellyel lerohanták a VIII. kerületi ellenzéki polgármester-jelölt kampánystábját. 
A történet azonban nem itt kezdődött, ahogy ezt Pikó Andrástól hallhattuk: az ellenzéki csapatba jóval korábban beépült a Fidesz spionja, és a megbízói kívánságának eleget téve folyamatosan tette a dolgát: jelentett. Biztosak lehetünk benne, hogy nincs egyedül, hasonló „aktivisták” másutt is vannak, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket a VIII/VIII-as ügyosztály tagjainak. Hogy ezek az emberek önként, szorgalomból, hazafias (nemzeti) elkötelezettségből vállalták-e a feladatot, vagy egyszerűen megzsarolták őket, nem tudhatjuk. Azt azonban igen: új hálózat épült ki a régi módszerekkel, vagy ha nem annyira régi módszerekkel – Facebook! -, mindenképp a régi célokkal. A rendszer bebetonozására minden módszer megengedett, előbb csak a törvények átírása, de ha az nem elegendő, akkor az állam védelmére berendezkedett szervezetek bevetése is. 
És igen, így van: elértünk a magasabb – ejnye, a szavak: az aljasabb – szinthez. Persze már ez is ki van azért próbálva. A civil szervezetek elleni támadások idején az Ökotárs már megtapasztalhatta, hogy mit jelent a rendfenntartó erők bevetése, mit jelent a demokratikus félelem beépítése a társadalomba. Mert ez még sem teljesen Oroszország vagy Törökország, itt adnak a demokratikus paraván meglétére, így aztán még nem teljesen épült be a tudatunkba a csengőfrász. De azért már tudjuk, a szabadságunknak erős korlátai vannak. Másként: a Fidesz erős korlátokat épített. 
(Csak zárójelben: nem tudhatjuk, hogy a VIII. kerületben lefoglalt laptopok adatait mire fogja használni a rendőrség, átadja-e azokat például a Fidesznek? Még mindig a zárójelen belül maradva: szerintem igen.) 
Ezek a korlátok, ebben a rendszerben nem pusztán fizikaiak és jogiak, lelkiek is. A Fidesz célja egyértelmű: kiépíteni a félelmet, a félelem okozta korlátokat. Nem véletlen, hogy Pikó azt nyilatkozta a Népszavának, megérti, ha munkatársai a történtek után kiszállnak a kampányból, joggal tartanak attól, hogy részvételük az ellenzék erősítésében gyengíti a család előrejutásának vagy megélhetésének lehetőségeit. 
Majtényi László fogalmazott úgy: a Kádár-rendszer puha diktatúrája, a keleti blokk országaiban élők teljes kiszolgáltatottsága kényelmessé tette a magyar embereket, az egyéni túlélési technikák váltak elsődlegessé, nem pedig a közösségi lét, az ellenállás együttes megszervezése. Majtényi szerint erre az attitűdre épít a Fidesz, és nem is alaptalanul. A társadalom hallgat, nem vonulnak spontán indíttatásból tömegek az utcára, a rezsimet nem fenyegeti lázadás, forradalom. 
A választások elcsalása már a szelíd megoldások közé tartozik.
Szerző
Németh Péter

Zöldség

Én nem értek a gazdasághoz. A gazdasági mutatókhoz meg pláne nem. Már csak azért sem, mert a mutatók sose arra mutatnak, amerre nézni szeretnék.
A minap kezembe akadt a KSH augusztusi „inflációs jelentése”. Eszerint augusztusban a hazai árukat átlag 3,1 százalékkal adták drágábban a 12 hónappal azelőtti állapothoz képest. Az embernek már erre a szabad szemmel alig látható értékre viszketni kezd a tenyere. Még tovább fokozódik a helyzet, ha elolvassuk, miből is jött ez ki. A krupli például 31 százalékkal drágult – írja a KSH. (Mondjuk nem tudom, ezt hol mérték, de amerre én járkálok – és higgyék el, az nem a Culinaris -, ott az alapélelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök ára legalábbis duplázódott.) De folytassuk: a friss zöldségekért 24, a dohányárukért 13, a sertéshúsért 12, a lisztért 11, a péksüteményekért és az albérletért 10, a szeszes italokért 9, a tűzifáért és a szénért pedig 8 százalékkal kell többet fizetni.
Ezek után, komoly önuralommal, sziszegve kérdezném: hogy a kutyaúristenben jött ki ebből 3,1 százalék?
Már érkezik is a válasz. A használt autók ára például 8 százalékkal esett. És ezen, valljuk be, sokat foghatnánk. Kérdés persze, az autóneppereken kívül ez kinek jó. Aztán: 5 százalékkal olcsóbbak a telefonok. Hát, ha ez igaz is, legfeljebb évi pár ezer forintot hoz. Az üzemanyagok és a fogyasztási cikkek ára pedig alig változott.
Ennyivel kell beérjük. Bevallom, a KSH-jelentéseket övező, szemléletemet lefurcsázó, maginflációról, nyugdíjas kosárról, elemzői várakozásokról, nemzetközi sztenderdekről magyarázó közgazdasági szemlélet inkább csak tovább bőszít.
Mert a napnál is világosabb, kiket sújt igazán a drágulás. Aki inkább krumplit, zöldséget, lisztet, kenyeret, húst, cigit és piát vesz, albérletben lakik, fával tüzel, semmint hogy nagyüzemben autót vagy telefont vásárolna. Ők a szegények. Ők azok, akiket az Orbán-kormány, ahelyett, hogy megvédene, a szabadárak prédájául dob.
Miközben szakmányban gyártják az újabb és újabb inflációs prognózisokat.
Szerző
Marnitz István