Épp elegendő idő állt a továbbtanulni vágyók rendelkezésére, hogy felkészüljenek az egyetemi felvételihez 2020-tól kötelezővé váló középfokú nyelvvizsgára – érvel a kormány, amikor arról kérdezik, miért nem halasztják el a 2014 decemberében kihirdetett szigorítás hatályba léptetését.
Öt év valóban sok idő, csak egyvalamit felejtenek el: a középiskolai nyelvoktatásnak nem célja, hogy nyelvvizsgára készítse fel a tanulókat. Arra pedig nincs minden diáknak – illetve szüleinek – pénze, hogy magánórákra járjanak. A kormánynak épp elegendő idő állt rendelkezésére, hogy fejlessze az iskolai nyelvoktatást – de az elmúlt években semmit sem tett. Nem változtak a tantervek, nem változott a módszertan, nem lett több szaktanár; minden maradt a régiben, csak az elvárások növekedtek.
Az alapvető jogok biztosa már 2017-ben felhívta a figyelmet arra, hogy ez így nem kóser. A kormányt hidegen hagyta az ombudsman – és több szakmai szervezet, érdekképviselet – véleménye. Elméletileg kellett, hogy készüljenek a szigorítást megalapozó tanulmányok, átfogó elemzések, de ha készültek is – amihez elég sok kétség fér –, jól elrejtették őket. Belekezdtek egy nyelvoktatási stratégia kidolgozásába is, amit idén februárban jól megtárgyaltak, majd titkosítottak tíz évre.
Szél Bernadett független országgyűlési képviselő közbenjárásával kiderült: a nagy semmit titkosították. Az adatvédelmi hatóságnak küldött tájékoztatásában az oktatásért is felelős humánminisztérium elismerte, hogy a stratégiának nevezett dokumentum összefüggéstelen, „önmagukban értelmezhetetlen” információkat tartalmaz. Vagyis az oktatásirányítás úgy várja el a diákoktól a magasabb szintű idegennyelv-tudást, hogy ők maguk öt év alatt csak egy fantomstratégia kidolgozására voltak képesek.
Félreértés ne essék: valóságos hőstett lenne a kormány részéről, ha biztosítaná, hogy legalább a középiskolások továbbtanulni vágyó része erős idegennyelv-tudással kezdhesse meg egyetemi éveit. Ám amíg a cél pusztán diplomához vezető út szűkítése, addig csak gazemberségről beszélhetünk.