Egyházszakadás fenyegeti Rómát

Publikálás dátuma
2019.09.20. 06:45

Fotó: TIZIANA FABI / AFP
Egyre megosztottabbak a katolikusok, s a helyzet egyre csak rosszabbodik. Már a pápa is beszél a skizma lehetőségéről.
Amikor Ferenc pápa szeptember közepén hazafelé tartott afrikai útjából, szokásos „légi sajtóértekezletén” egy amerikai újságíró azt kérdezte tőle, nem tart-e egyházszakadástól. Nem – válaszolta, de hozzátette, imádkozik azért, hogy ne is következzék be. Ami pedig az őt ért bírálatokat illeti, mint fogalmazott, ezek mindig hasznosak, még ha esetenként bosszantóak is. De legalább őszinték azok, akik nyíltan kimondják a bírálatokat – tette hozzá. Azt azonban nem szereti, ha valaki „mosolyog rád, majd hátba támad”. Mint mondta, az egyházban akadtak skizmák, az ókatolikusok az I. vatikáni zsinat ellen lázadtak, miközben ma már nőket szentelnek pappá, a Szent X. Piusz Testvériség pedig a II. vatikáni zsinat határozatait utasította el. A skizmatikusok „elszakadnak az emberektől, az Istenbe vetett hittől”, „elitistának” hiszik magukat. Úgy véli, igenis akad egy csoport, amelyik előidézhet egyházszakadást. Sokat elmond a katolikus egyház jelenlegi állapotáról, a belső megosztottságról, hogy már a pápa is ilyen nyíltan beszél az a skizma lehetőségéről, s azokról, akik ezt előidézhetik. Andreas Englisch német vatikáni tudósító, 2015-ben megjelent, Ferenc pápáról szóló népszerű könyvében egy a Szentszéknél szolgáló főpappal beszélgetett, aki – név nélkül - azt közölte, tudomása van arról, hogy olyan erős ellenállásba ütközik a pápa, olyan ellenfelei vannak, akik az egyházszakadást is megkockáztatnák. Oly mértékű skizma lehetőségéről beszélt, mint amilyet Luther Márton idézett elő a reformációval. „A szakadás jobbról fenyeget”. Ezzel arra utalt, hogy a liberális, baloldali szárny sosem szakad el, csak a szélsőséges konzervatívok képesek arra, hogy veszélybe sodorják az egyház egységét, utalt Marcel Lefebvre-re, a Piusz testvériség egykori vezetőjére. A főpappal készült beszélgetés négy évvel ezelőtti, azóta azonban csak gyarapodtak a pápával szembeni támadások. S tény, hogy leghevesebb bírálói most is jobboldaliak. Így az a Carlo Maria Vigano érsek, aki júniusban lemondásra szólította fel a pápát a papok által elkövetett szexuális visszaélések miatt, s aki a napokban azt állította, az egyházfő maga idézi elő a skizmát. Ferenc afrikai útjának kezdetén szót ejtett konzervatív kritikusairól, elsősorban az amerikaiakról, mint fogalmazott, megtiszteltetés számára, hogy folyamatosan támadják. Mit vetnek a szemére? Ugyanazt, mint akár a konzervatív európaiak. Az ultrakonzervatívok mindmáig nem bocsátották meg neki a melegekkel kapcsolatos kijelentését. Még 2013-ban, néhány hónappal egyházfővé választása után így fogalmazott: "Ha valaki meleg és az Urat keresi, ki vagyok én ahhoz, hogy ítéletet mondjak róla? Mindannyian a testvéreink. Az elveszetteknek segíteni kell". Ez a véleménye gyökeresen eltér attól, amit előzőleg sok egyházi személyiség és magát katolikusnak nevező vagy befolyásos személy hangoztatott. Ferenc pápa rávilágított arra, hogy ennek az üzenete a diszkriminációra való ösztökélés helyett az elesettek, rászorulók társadalomba integrálásának elősegítése lenne, azaz szeretettel egyengetni mások útját. Számos bírálat éri amiatt is, mert meg akarja könnyíteni a szentségek kiszolgáltatását az elváltak és újraházasodottak számára. Ferenc Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű 2016-es apostoli buzdításában nyitotta meg a lehetőséget arra, hogy ezen személyek részesülhessenek az oltári szentségben, áldozhassanak: a helyi papok mérlegelésére bízza a döntést a szentség kiszolgáltatásáról. Az amerikai (és más) konzervatívoknak szálka a szemében az is, hogy az egyházfő fellép az elesettek, a társadalom kirekesztettjei, a menekültek védelmében. Sok európai pap bírálta a pápát amiatt, mert 2015-ben, amikor tetőfokára hágott a menekültválság, azt kérte a plébániáktól, fogadjanak be menekülteket. A skizma kérdése különösen időszerű lesz a következő hónapban. A Vatikánban október 6-27. között rendezik meg a pánamazóniai szinódust, amely két szempontból is komoly visszatetszést kelthet az igen konzervatív katolikusok körében. Egyrészt azért, mert már az eseményre készült munkadokumentum, az „instrumentum laboris” is kiáll a klíma védelme mellett. Másrészt a dokumentumban szerepel egy kitétel, ami – ha elfogadják – óriási ellenállást idézhet elő a konzervatívok körében. Bár a szöveg kiemeli, hogy a cölibátus, azaz a papi nőtlenség ajándék az egyház számára, ám – mint írja - tanulmányozni kell olyan újfajta lehetőségeket, amely lehetővé tenné az elszigetelt területeken élő katolikusok számára is, hogy ne maradjanak lelkipásztor nélkül. A javaslat pedig a következő: számba kell venni a helyi katolikus közösség által „tisztelt idős, lehetőleg őslakos férfiak pappá szentelésének lehetőségét a régió távoli pontjain, még ha már családjuk is van. A szövegben kiemelik, a cél ezzel az, hogy biztosítsák ezáltal a szentségek kiszolgáltatását, melyek „a keresztény élet támaszai”. Ez pedig egy első fontos lépés a cölibátus eltörlése felé vezető úton. Ugyanezen dokumentumban a nők egyházi szerepének felértékeléséről is szó van. Eszerint meg kell határozni, hogy milyen hivatalos szolgálatot végezhetnek. „Biztosítani kell vezető szerepüket, és azt, hogy egyre növekvő teret kaphassanak a képzésben: a teológia, a katekézis, a liturgia, a hit és a politika oktatásában”. Szó sincs tehát a nők pappá szenteléséről, de arról igen, hogy jobban bevonják őket az egyház vérkeringésébe. Ez pedig szintén igen kényes kérdés a konzervatív katolikusok számára. A nagy kérdés az, mi lesz ezután? Szakértők nem tartják kizártnak, hogy hasonló történik, mint a II. vatikáni zsinat után, s a legkonzervatívabb főpapok, lelkipásztorok saját közösséget hoznak létre. A konzervatívok különösen erősek az Egyesült Államokban, ahol jelentős médiahálózatra is támaszkodhatnak. Vezéralakjuk Raymond Burke, az Apostoli Szignatúra (az egyház legfelsőbb bírósága) egykori prefektusa, aki rendszeresen bírálja az egyházfőt. „A zavar és megosztottság az egyházban alapvető és fontos témákban - házasság és a család, a szentségek és a hozzáférésük helyes szabályozása, a belsőleg rossz cselekedetek, az örök élet és a lelkek végső sorsa - egyre jobban és jobban elterjedt. A pápa pedig nemcsak visszautasítja, hogy tisztázza a dolgokat az egyház állandó tanításának és józan gyakorlatának kinyilvánításával - ami olyan felelősség, ami Péter utódjaként a szolgálatának sajátossága -, de növeli is a zavart.” – fogalmazott egy tavalyi interjúban. A pápa legismertebb európai bírálója pedig Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció egykori prefektusa. Az azonban látható, hogy a pápát nemigen hatják meg ezek a bírálatok, tovább halad útján, meggyőződése, hogy a Szentlélek segíti. Ám azt senki sem tudja megjósolni, mi várható az egyházban, lesz-e akár kisebb, akár nagyobb mértékű szakadás. Egyesek úgy vélik, talán nem is lenne olyan nagy baj a skizma, csak a megtisztulást segítené.

Élesedő vita a német püspökökkel

A világegyházban olyan vita kezd kibontakozni, ami idővel sokkal komolyabb kihívást jelenthet a pápa számára, mint a konzervatívokkal szembeni folyamatos küzdelme, s arra utal, akadnak olyan helyi egyházi vezetők, akik sokkal gyorsabb változásokat akarnak. A német katolikus egyház komoly reformfolyamatot kíván elindítani, amelyről Advent első hetében tanácskoznak. Olyan kérdések kerülnek elő majd, mint az egyházi személyiségek által elkövetett szexuális bűncselekmények feldolgozása, a papok hatalmukkal való visszaélése, a katolikus tanítás a szexualitásról és a nők szerepe. Ezt a párbeszédre épülő tervet „szinodális útnak” nevezik, amelyben nem csak egyházi személyiségek, hanem hívők is részt vesznek. A Szentszék azonban bírálta ezt az alulról építkező folyamatot, mondván, az egyház nem demokratikusan épül fel, s a döntéseket a püspököknek kell meghozniuk. A témaválasztást is bírálattal illették, mert a Vatikán szerint olyan kérdéseket vitatnak meg, amelyek a világegyházat is érintik. A német püspökök a levéllel kapcsolatban megjegyezték, hogy a Vatikán nem a „szinodális utat” bírálja, s szó sincs „német különutas egyházpolitikáról”. A Vatikán levelét éles bírálatokkal fogadták. Az esseni egyházmegye általános helynöke (a püspök segítője) szerint Róma még mindig nem fogta fel, milyen súlyos válságba került az egyház. Mint írta, a reformpárbeszéd esetleges megakadályozása csak ahhoz vezet, hogy még többen fordítanak hátat a katolikus egyháznak. A német főpapok ki akarnak tartani eredeti terveik mellett, sőt a cölibátusról is vitát akarnak kezdeményezni. Ez is csak azt jelzi, milyen nagyok a különbségek a világegyházban a katolikus egyház jövőjének megítélését illetően. A Vatikánnak egyre nehezebb ellavírozni a különféle áramlatok forgatagában.
Frissítve: 2019.09.20. 06:46

Szabad szemmel: Trócsányi miatt is bajban lehet von der Leyen

Publikálás dátuma
2019.09.20. 06:43

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 20.
Financial Times A lap úgy látja, hogy jelen összetételében nem túl jók az új Bizottság esélyei Strasbourgban, a képviselők akár 6 jelöltet is elutasíthatnak, közülük is elsősorban Trócsányi Lászlót, illetve a lengyel kormány választottját. Ezúttal igen csekély többség áll csupán von der Leyen csapata mögött és a három nagy pártcsalád máris hajba kapott egymással. A centrista „Megújítjuk Európát”-csoport vezetője máris bejelentette, hogy szó sem lehet semmiféle „megnemtámadási szerződésről” a konzervatívokkal, illetve a szociáldemokratákkal. Enélkül azonban viharos meghallgatásokra kell felkészülni, ahol kölcsönösen próbálják majd levadászni egymás kétes jelöltjeit. Ezen belül igen rosszak a volt magyar igazságügyi miniszter, illetve lengyel kollégájának esélyei, mert őket saját, vállaltan euroszkeptikus kormányuk támogatja. De könnyen bajba kerülhet a román, a portugál, a francia és a belga várományos is. A vége az lehet, hogy elszabadulnak az indulatok, és legalább hárman, de akár hatan is elbukhatnak. Az pedig a Bizottság létszámának egynegyede volna. Von der Leyen mindenesetre igyekszik megpuhítani az Európai Parlament képviselőinek ellenkezését.
Süddeutsche Zeitung Az Európai Parlamentben 10 nap múlva kezdődnek a meghallgatások, de a legvitatottabb jelöltek, köztük Trócsányi László mindjárt az elején jönnek, hogy szükség esetén mást delegáljanak helyettük és legyen idő még azokat is meghallgatni. Von der Leyen tegnap a frakcióvezetőkkel találkozott és mindkét fél kifejezetten barátságos légkörről számolt be. Vagyis a jelek szerint csillapodnak az ellentétek a leendő görög biztosnak szánt poszt elnevezése, az „európai értékek védelme” ügyében, bár a német politikus egyelőre nem kíván változtatni a tituluson. Leginkább azzal érvelt, hogy ugyan a migrációs politikai is a reszorthoz tartozna, de ez még nem jelenti azt, hogy a bevándorlók fenyegetést jelentenének. Vagyis szó nincs arról, hogy a szélsőjobbnak tenne bármiféle engedményt.
Bloomberg A hírügynökség szerint ha valóban Laura Codruta-Kövesi lesz az EU első főügyésze, amit az uniós nagykövetek döntése előrevetít, az szinte automatikusan vitát fog gerjeszteni az olyan tagállamokkal, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek ellentétben állnak Brüsszellel a jogállam miatt. Mindenesetre az Európai Néppárt alelnöke azt közölte, hogy a győzelemben szerepet játszott egyrészt Codruta-Kövesi meggyőző pályafutása, másrészt pedig az, hogy a háttéregyeztetéseken a konzervatívok maximális erőfeszítést tettek az ellenkezők meggyőzésére. Maga Laura Codruta-Kövesi úgy nyilatkozott: az egész uniós jogrendszer sikerét jelenti, hogy őt jelölik az EU első főügyészének és bátorítást ad a bíráknak, illetve ügyészeknek, akik politikai nyomással szemben harcolnak a korrupció ellen. Mint emlékezetes, a román jogász odahaza egy sor vezető politikust juttatott rács mögé vesztegetési-sikkasztási ügyek miatt, köztük Dragneát, a hatalmon lévő szociáldemokraták korábbi vezérét. Ezért azután saját kormánya nem hajlandó támogatni a megválasztását. Olyannyira, hogy Dancila miniszterelnök most is kijelentette: nem szavazzák meg a jelöltet, aki a tervek szerint irányítja majd a hamarosan felálló Európai ügyészséget.
Spiegel A populisták csatákat vesztettek, de a háború még nem ért véget, ám az olyanok, mint Trump, Johnson és a többiek saját magukat leplezik le. Putyin három hónapja még arról beszélt, hogy a populizmus győzedelmeskedett a liberális demokrácia fölött, amivel az olyan, autokrata vezetők sikereire utalt, mint Erdogan és Orbán. Ám mintha elsiette volna a dolgot, hiszen például Törökországban azóta jelentős demokratikus ellenmozgalom lépett színre, nyugaton pedig az amerikai elnök zsákutcába manőverezte magát a Kína elleni kereskedelmi háborúval. A brit kormányfő egyik pofont a másik után kapja a parlamentben. Salvini erős emberből az ellenzék vezérévé minősült le. Egy amerikai szakértő szerint a populisták három feltétel teljesülése esetén lehetnek hatásosak: 1. el kell hitetniük, hogy nekik vannak a gyakorlatiasabb elgondolásaik, 2. a demokratikus intézményeknek el kell veszíteniük legitimitásuk jelentős részét, 3. igazolhatóaknak kell lenniük a régi rendszer vezetői elleni vádaknak. És a demagógoknak elit-illetve pluralizmus elleni stratégiát kell felmutatniuk, hogy létre tudják hoznia az elégedetlenek szövetségét. Viszont ha erre nem képesek a nagy egyszerűsítők, vagy váratlan ellenállásba ütköznek, akkor gyorsan elveszíthetik a lakosság jóindulatát. Nagy ugyanis a szakadék a populisták szándékai és a valóság között. Nyugaton éppen ezt látni. A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját éli át éppen. A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell sorsát. Az erős emberek nem automatikusan folytatnak erős politikát. És a lakosság nyilvánvalóan jobban bízik a jogállamban, a véleményszabadságban és a hatalmi ágak megosztásában, mint ahogyan azt a saját maguk által felkent néptribunusok szeretnék. Szóval bőven lehet, hogy Putyin kijelentése olyan álhír volt, amiből az autokraták élnek.
Project Syndicate A populisták az elit engedékenysége és bűnrészessége folytán aratják a sikereiket, de a népszavazásoktól pont annyira tartaniuk kell, mint bárki másnak. Szóval nem igaz, hogy azért tudnak ennyire nyomulni, mert túl nagy hatalmat kapnak az egyszerű tömegek. Így látja a helyzetet Jan-Werner Müller, a Princetoni Egyetem politológia tanára. Mint megállapítja, a Brexit és Trump győzelme óta sokszor hallani, hogy lehetőleg tartózkodni kell a közvetlen demokrácia eszközeitől. Csakhogy ez a liberális reflex téves, mert a briteket, illetve a republikánusok híveit sokszor vezető politikusok biztosították, hogy helyesen cselekszenek, amikor Johnsonra vagy Trumpra voksolnak. Azon kívül a brit népszavazás egyenesen következett abból, hogy a toryk képtelenek voltak közös álláspontra jutni az uniós tagság ügyében. A populisták igyekeznek kiiktatni a hagyományos pártokat, de még a profi újságírókat is, hogy közvetlen kapcsolatot tudjanak létesíteni a polgárokkal. Az állítják, hogy csak ők ismerik a népakaratot, de ha referendumra viszik a dolgok, pontosan tudják, hogy milyen választ várnak el. Ennek megfelelően náluk az emberek szerepe arra korlátozódik, hogy a megfelelő rubrikát ikszeljék be. Ám a népszavazás szolgálhat arra is, hogy a jogosultak megfelelő alternatívák közül tudjanak választani. Persze lehet azt mondani, hogy a károk már jóvátehetetlenek, legalábbis Magyarországon, Törökországban és Lengyelországban, ahol a populisták arra használták fel a választásokat és az erősen manipulált nemzeti konzultációkat, hogy megerősítsék saját hatalmukat. A szakértők csak mostanában kezdenek tépelődni azon, miként lehet igazi demokráciává visszaalakítani a tekintélyelvű rezsimeket. Az egyik elmélet, hogy egységet kell teremteni az ellenzéki oldalon, amely persze nem egyszer éppen a populisták miatt megosztott. Lásd azt vitát, ami a tavalyi magyar választások előtt zajlott annak kapcsán, be kell-e vonni a Jobbikot az összefogásba. Ennek eredményeként szerzett Orbán újabb kétharmadot. Egyébiránt mondani sem kell, hogy a szavazópolgárokat nehezen lehet rávenni a taktikai voksolásra, mert az még a fennálló helyzetnél is rosszabbat hozhat. A magyar liberálisokat nemigen lehet ostorozni, amiért nem támogatták a Jobbik jelöltjeit. A népszavazások feloldhatják az ilyen dilemmákat, mert feltárhatják, hogy mennyire népszerűtlen a populista kormány. Ebből következik, hogy pl. a Fidesz megnehezítette az alulról kiinduló referendumokat. De ez éppen azt igazolja, hogy a közvetlen demokrácia igenis dolgozhat a populizmus ellen. És többet segíthet, mint arra várni, hogy a hagyományos pártok majd csak kitalálnak valamit a demagógok legyűrésére.
Financial Times Bár még nincs meg az izraeli választások végeredménye, a vezércikk hajlik arra, hogy véget ér Netanjahu sikersorozata, az országnak kevésbé megosztó kormány kell. A négyszeres miniszterelnök minden erejével kapaszkodik a hatalomba, ám ez megmérgezi a közéletet az igencsak széttöredezett társadalomban. Az általa vezetett szövetség azonban aligha lesz képes többséget szerezni a Knesszetben, így Benny Gantz kaphat megbízást a kabinet megalakítására. Ő pedig koalícióra léphet az Avigdor-féle Hazánk, Izraellel. Netanjahu viszont a jövő hónap elején köteles megjelenni a főügyész előtt, aki majd eldönti, vádat emel ellene három korrupciós ügyben is. Nem csupán egész politikai jövője, hanem a mentessége is kockán forog, de nem szándékozik csendben lelépni a színről. Változatlanul kirohan az ország lakosságának egyötödét kitevő arabok ellen, most éppen azt állítja, hogy az általuk elkövetett választási csalás fosztotta meg a győzelemtől. Ez azonban veszedelmes irányvonal, és nem is tudja semmivel alátámasztani. Azaz a politikus immár tehertétel Izrael és a demokrácia számára. És ha ígéretének megfelelően netán tényleg megszállná a Jordán folyó völgyét, illetve az összes zsidó települést a Nyugati-partvidéken, az véget vetne a független palesztin állam minden reményének. Egy széles koalíció viszont, élén Gantz-cal, amely magában foglalná Libermann pártját is, visszafogná a vallási fundamentalizmust és az ultraordoxoknak nyújtott kiváltságokat. Az Arab Tömb aligha lépne be a kormányba, ám vezetője első ízben lehet az ellenzék vezetője a törvényhozásban. Ám hogy valójában mi lesz, azt nagyban befolyásolja a főügyész döntése.
Bloomberg A kommentár azt hangsúlyozza, igen dicséretes, hogy az EU karbonsemleges akar lenni 2050-re, de annak árát a kevésbé tehetős keleti tagok nem tudják megfizetni és ezt Brüsszelnek figyelembe kellene vennie. A közös cél éppen a gazdasági egyenlőtlenségek miatt abszolút nem reális, épp ezért vétózták meg azt a nyár elején a magyarok, a lengyelek, a csehek és az észtek. A korábbi szocialista államok a növekedést tartják a legfőbb célkitűzésnek, hogy behozzák életszínvonaluk lemaradását a Nyugathoz képest. De nekik még vannak nagy környezetszennyezőnek számító szénerőműveik és az egy főre jutó energiafogyasztás is magasabb, mint a fejlett tagállamokban. A lakások java elégtelenül szigetelt, arról nem beszélve, hogy a személykocsik jó része benzinfaló. Hogy mindezen változtatni lehessen, az elsősorban pénzkérdés, és a négy ország esetében az évszázad közepéig minden évben bizonyosan többet igényelne, mint a GDP 1-2 %-a. Fontos, hogy lakosságuk nem igazán tartja lényegesnek a küzdelmet a klímaváltozás ellen, ezért a kormányok nem is nagyon tudnák igazolni a hatalmas ráfordítást. És itt az EU-tól sem lehet lényeges támogatásra számítani, mert pl. a németek a saját gondjaikkal vannak elfoglalva és aligha lehetne őket megnyerni a magyaroknak, vagy a lengyeleknek nyújtandó segítségnek. Ily módon az unió vezetésének el kellene ismernie, hogy előbb a fejlettségbeli különbséget kell felszámolni a régi és az új tagok között, utána lehet csak nagyratörő karbonszinteket kitűzni. Képmutatás figyelmen kívül hagyni ezt az egyenlőtlenséget, de még ha egy-két ország csatlakozna is a nulla kibocsátás elgondolásához, uniós források híján esetükben reménytelen a dolog. Azaz ezen államok számára reális célokat kell megszabni.
Kurier Az osztrák szakminisztérium széttárja a karját, mert semmi esélyt nem lát arra, hogy Magyarországgal közösen készüljön környezetvédelmi hatástanulmány a Fertő-tó magyar szakaszán tervezett nagy idegenforgalmi fejlesztés ügyében. Így a magyar engedélyt érvényesnek kell tekinteni. A helyszínre azonban illetéktelenek jelenleg nem juthatnak be, mert a magyar hatóságok a hét eleje óta – 2. világháborús bombákra hivatkozva – zárlatot rendeltek el. Környezetvédők azonban kétlik, hogy ez lenne az igazi ok, szerintük inkább az van mögötte, nehogy a sajtó még jobban rávesse magát a témára. Épp ezért a jövő hétre hajóutat hirdettek meg, hogy a vízről mérjék fel a helyzetet. Az osztrák fél azonban még a terveket sem látta, ami azért baj, mert ha bármi baj lenne a természettel az építkezések eredményeként, az kihat az egész régióra. Magyar részről azonban azt közölték, hogy semmi ilyesmitől nem kell tartani, ezért is nem osztják meg a részleteket Ausztriával. Amúgy itt egy Natura-2000 területről van szó, amely egyben része az UNESCO világörökségének.
Szerző

Egy fociszurkoló lány meghalt, a FIFA felszólította Iránt, hogy engedje be a nőket a stadionokba

Publikálás dátuma
2019.09.19. 21:24

Fotó: Anke Waelischmiller/SVEN SIMON / Verwendung weltweit
Kék Lány - kedvenc csapatának klubszíne után így nevezték el Sahar Khodayarit.
A Kék Lányként emlegetett Sahar Khodayari története szomorú és tragikus. Sahar kedvenc csapata, az Iráni Pro Liga 11. helyén álló Esteghlal FC klubszíne miatt kapta a Kék Lány nevet, miután halála bejárta a világsajtót. A lány szerette volna a helyszínen átélni, milyen kedvenc csapatának szurkolni, de Irán tiltja, hogy nők kilátogathassanak sportstadionokba, így van ez már az 1979-es iszlám forradalom óta. Sahart azonban idén márciusban letartóztatták, mert férfinak öltözött, és így akart bejutni a teheráni stadionba. Az ügy bíróság elé került, de a Kék Lány, tárgyalásának elhalasztása után, szeptember 9-én felgyújtotta magát, és belehalt a sérüléseibe. A szurkolólány halála bejárta a világsajtót, jogvédő és civil szervezetek vették össztűz alá az iráni labdarúgó-szövetséget, valamint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA) az ügyben. Gianni Infantino, a FIFA elnöke szavakban elítélte Iránt, és azt mondta, az országnak be kell engednie a nőket a futballstadionokba, és reményét fejezte ki, hogy az október 10-én esedékes Kambodzsa elleni, hazai vb-selejtezőn változás történik az ügyben. "Álláspontunk szilárd és világos. A nőket be kell engedni az iráni labdarúgó-stadionokba, ha valamikor, akkor most kell változtatni, és a FIFA pozitív fejleményekre számít" - mondta. Az iráni vezetés női sportért felelős miniszterhelyettese úgy nyilatkozott, hogy országa nem szab határidőt a feladatra, de a "szükséges infrastruktúrán" dolgozik, hogy a nők beléphessenek a stadionokba. 
Szerző