Áram alatt a járműipar

Publikálás dátuma
2019.09.21. 11:41

Fotó: Volkswagen AG
Jön a szép, új elektromos autóvilág?
VW ID.3, Audi e-tron, Porsche Taycan, Tesla Model S, Nissan Leaf, Renault Zoe – ezek mind új keletű autótípusok. Ami közös bennük, hogy elektromosak, mintegy nevesítik azt a műszaki korszakváltást, hogy a körülöttünk lévő négykerekűek jó öreg benzines, dízeles technikáját előbb-utóbb felválthatja a villanyos hajtás.

Nincs helyi légszennyezés

A kétezres évek elején még csak néhány ezer elektromos autó került a világ közútjaira, 2018-ban viszont már több mint 2 millió, s a témában szaktekintélynek tartott amerikai Bloomberg New Energy Finance piackutatói 2020-ban világszerte 10 millió, 2040-ben pedig 56 millió darabos eladással számolnak, ami azt jelenti, hogy az elektromosok forgalma akkor meghaladhatja a hagyományos, belső égésűek értékesítését. Meglepő, de az elektromobilitás éllovasa Kína, ahol több e-autót adnak el, mint bárhol a világon. A vén kontinensen Norvégiát emlegetik bezzeg-országként, ott már ma is több e-autót vásárolnak, mint hagyományosat, sőt úgy tervezik, hogy 2025-ben végleg kivezetnék a belső égésűeket. Az egyre gyorsuló átalakulást a klímavédelmi egyezmények, s ennek nyomán az egyre szigorodó emissziós szabályozások hajtják. Igaz ugyan, hogy az energiaipar, vagy a mezőgazdaság szennyezőbb a járműgyártásnál, az autóipart azonban előszeretettel ültetik a vádlottak padjára. „A klímagyilkos autóipar egymaga jobban szennyez, mint az Európai Unió” – háborognak a Greenpeace civil környezetvédői tanulmányukban, s az EU döntnökei már nem is hajlandóak halogató engedményekre: ahogy a világban több helyütt, a szigorodó emissziós normákat az autógyártók már csak valamilyen újszerű, mai tudásuk szerint akkumulátoros vagy hibrid (benzin-akkumulátoros) erőforrással tudják teljesíteni. Aki már vezetett e-autót, tudja, hogy az nemigen különbözik a hagyományos automata sebességváltós kocsiktól, volánforgatása azonban újszerű élmény. Főként amiatt, hogy nincs motorzaj, a nesztelen menet közben csak a gumik surrogását lehet hallani. Ugyanakkor úgy érezni, mintha kötélen, váltások, megtorpanások nélkül, dinamikusan gyorsulva húznák az autót – a villanymotor mindig elérhető nyomatékának köszönhetően. Ha viszont levesszük lábunkat a gáz-, pontosabban a gyorsító pedálról, akkor mintha fékre lépnénk, úgy lassít az e-motor, sőt a fékezési energia nem megy pocsékba, hanem regeneratív energia formájában táplálja az akkutelepeket. Ám a legnagyobb előny, hogy nincs helyi légszennyezés, a villanyosok hátul nem eregetnek kipufogógázokat és maga az e-autó konstrukciója is egyszerűbb. Nincs önindító, turbó, kettős tömegű lendkerék, váltómű, kipufogó rendszer, kardántengely, azaz kisebb a meghibásodási lehetőség. Nem kell bele benzin, (gáz)olaj sem, ráadásul az üzemeltetés is olcsóbb. A villanyautosok.hu szakportál szerint egy középkategóriájú e-autó nagyjából két liter benzin árának megfelelő villamos árammal tud megtenni 100 kilométert.

Árban is áttörés várható

Az e-autó azonban messze van még a tökéletestől. A kétkedők főként környezetbarátságát vonják kétségbe. Mint mondják, igaz, hogy nem pöfög ki káros anyagokat, de ha az akkumulátorok feltöltéséhez szükséges elektromos áramot környezetromboló erőforrásokból, így szénerőművekből nyerik, ott tartunk, ahol a part szakad: ilyenkor annyi káros anyag kerülhet a levegőbe, mint amennyit a szénhidrogénesek eregetnek ki a kipufogócsövükön. Ezzel szemben az e-mobilitás hívei kutatási eredményekre hivatkozva azzal érvelnek, hogy mindent együttvéve az elektromos autó „ökológiai lábnyoma” összehasonlíthatatlanul kisebb. Mi több, ha az elektromos áram megújuló energiaforrásból származik, az sokkal környezetkímélőbb, mint a benzin vagy a gázolaj, rámutatva, hogy európai energiamixben a szénnél nagyobb szerepet játszik az atom- és a vízenergia. Az ellenzők azt is rendre felemlegetik, hogy e-autóval egy szuszra a benzineseknél jóval kevesebb kilométert lehet megtenni, az akkutelepek felöltése időt rablón hosszú művelet, mindennek tetejébe pedig az e-autó megfizethetetlenül drága. Az elektromobilitást folyamatában kell nézni – replikáznak a hívek, s rámutatnak, hogy az eddigi fejlesztések eredményeként ma már a hatótáv a néhány évvel ezelőtti 150-200 kilométerrel szemben 400-500 km, s további növekedést ígérnek a gyártók. Hasonló fejlődésen ment át a töltőtechnika is: az úgynevezett villámtöltőkkel már 20-25 perc alatt „feltankolható” az akkupakk több mint háromnegyede. Ami pedig az árakat illeti, itt is áttörés várható – döntően az akkumulátorok várható költségcsökkenése és a felfutó (gyártó)kapacitások eredményeként, beleértve ebbe a töltőhálózat és az e-autózás infrastruktúrájának kiépítését is. Érdemes megjegyezni, hogy az 1990-es évek elején, kilowattóránként számolva még 10 ezer dollárba kerültek az e-autókba való battériák. Ma már költségük 176 dollár, 2030-ra 62 dollárt prognosztizál a már említett Bloomberg, így az elektromosok ára – már állami mankók nélkül – egálba kerülhet a benzinesekével.

570 milliárd dolláros piac

Bárhogyan is lesz, tény, hogy a nemzetközi autóipar nagyágyúi eurómilliárdokat fordítanak az új e-modellek kifejlesztésére. Egyedül a német autógyárak 40 milliárd eurót terveznek elkölteni 2025-ig, köztük a Volkswagen 9 milliárdot. A dízelbotrányában megtépázott VW most az elektromobilitás úttörőjeként lép elő, s ennek jegyében a minap zárult frankfurti autókiállításon mutatta be az ID.3 névre keresztelt e-típusát, azzal a hírveréssel, hogy a VW Bogár utódjaként ez lesz majd az új e-népautó. A vonalaiban a mai Golf modellre emlékeztető négykerekű ígéretek szerint 500 km-t is lefuthat egy töltéssel, végsebessége óránként 160 kilométer, jövő nyáron kezdik árusítani 30 ezer euró körüli áron, s 2025-ben egymillió darabra kívánják felturbózni termelését. Az is figyelemre méltó, hogy az irdatlan fejlesztési költségek csökkentése érdekében az iparág ádáz konkurensei kooperálnak egymással. Így az amerikai Ford abban állapodott meg a VW-val, hogy átveszi az ID.3 elektromos platformját (MEB – Modularer E-Antriebs Baukasten), s e bázison – 2023-tól kezdődően, hat éven át – évente 600 ezer kocsit gyárt, Ford emblémával. Cserébe a wolfsburgi gigász beszáll a Ford önvezető autótechnikájának fejlesztéseibe 2,6 milliárd dollárral. 2025-re az elektromos autók világpiaca 570 milliárd dollár körül alakulhat – írja a tekintélyes londoni The Economist hetilap. Ám a szép, új e-világ még csak ígéret, s alighanem az autógyártók sem látják pontosan, miképpen alakul majd az elektromobilitás, ezért a harsány propaganda közepette óvatosak, több vasat tartanak a tűzben. Erről tanúskodik, hogy a BMW nemrég kinevezett új nagyfőnöke, Oliver Zipse még nyáron, a cég tulajdonában álló Mini elektromos változatának elindításakor annak a véleményének adott hangot, hogy a VW-csoport MEB-stratégiája tévút. Rugalmas megközelítésre van szükség, olyan csapás mentén kell haladni, amely a piaci igények szerint ugyanazon a platformon egyaránt lehetővé teszik a hagyományos belső égésű és a villanyos típusok előállítását. Ez egybevág a Debrecenben, várhatóan 2023 táján startoló BMW gyárról csepegtetett információkkal, miszerint az elektromos és benzines-dízel modellek egyazon gyártósoron készülnek majd.

Győri transzformáció

Az Audi győri motorgyárában tavaly nyáron rajtolt az elektromos erőforrások gyártása, s azokat kizárólag a vadonatúj elektromos Audi e-tron luxusterepjáróhoz szállítják, jelenleg napi 400 darabos gyártókapacitással. Mind a gyártás, mind pedig a termék csúcstechnikájú. Az e-üzem egyik különlegessége, hogy a gyártás már nem hagyományos futószalagokon, hanem úgynevezett moduláris gyártószigeteken folyik, amelyek között vezető nélküli szállítóeszközök viszik-hozzák a készülő motorokat. A mesterséges intelligenciával átszőtt moduláris gyártás előnye, hogy olyan berendezésekből, amelyek a gyártási folyamat során többször ismétlődő lépést (mérés, csavarozás) végeznek, nem kell annyit telepíteni, ahányszor az adott munkafolyamat előfordul. Ami pedig a motorokat illeti, az e-tronokba kocsinként beépített két aggregát összteljesítménye 265 kilowatt (kW), azaz 355 lóerő. Az óránkénti 100 kilométeres sebesség eléréséhez 6,6 másodpercre van szükség, a közel 30 millió forintos fogyasztói áron startoló hangtalan luxusbatár 200-al is tud menni, egy feltöltéssel mintegy 300 kilométert lehet vele utazni. „A győri »E-transzformáció« projekt égisze alatt valójában több alprogram húzódik” – avat be a részletekbe Lőre Péter, az Audi Hungaria Zrt. kommunikációs vezetője. A társaság nem oly rég jelentette be E-transzformáció elnevezésű projektjét, amelynek keretében bővíti e-motor gyártását, szélesíti műszaki fejlesztése kompetenciáit, valamint felkészíti járműgyártását az elektromos korszakra. A 41 milliárd forintos beruházáshoz a magyar kormány 6,4 milliárddal járult hozzá. A bizonytalan autóipari konjunktúra közepette a győri beruházási program jelentőségét növeli, hogy az Audi Hungaria a Volkswagen cégcsoport más tagjai számára e-motorokból szállítóként léphet majd elő, mivel a konszernhez tartozó márkák ugyancsak javában készülnek saját elektromos modelljeik bevezetésére. A cégcsoport házon belüli versengésében így a győriek jobb eséllyel pályázhatnak. Ajánlólevél, hogy a világ egyik legnagyobbjaként jegyzett győri motorgyárban a tavaly készült több mint 1,9 millió motor többségét – ahogy már hosszú évek óta – a konszernhez tartozó VW, Skoda, Seat és Lamborghini modellekbe is beépítik.

Hegyi Iván: Vissza az E-klubba

Publikálás dátuma
2019.09.21. 10:09

Nem változott semmi, a zene és a kulisszák egyaránt ötven évvel korábbiak, csak a muzsika időtállóbb.
Mondok egy rímet, szeretem a Creamet – kapta elő a régiből Török Ádám, és a Mini belekezdett hatvanhét nagy találmányába, a Sunshine of Your Love-ba. Nyilván így volt ez már annak idején a badacsonyi Tátika bisztróban, majd a Bem rockpart 6-ban is, akárcsak a Műszaki Egyetem E-épületében, a Kinizsi utcából átköltöző Omega együttes otthonában, ahol 1969-től, a megnyitás évétől kezdve rendszeresen fellépett a Mini is. Fél évszázaddal később ugyanott azt tapasztalta az ember: nem változott semmi, a zene és a kulisszák egyaránt ötven évvel korábbiak, csak a muzsika időtállóbb. A Mini ugyanabban az előadóban öltözött, mint régen, ahonnan persze a legtöbbször a Benkő, Kóbor, Laux, Mihály, Molnár, Presser hatos vonult ki a tíz centi magas színpadra, amelyet ezúttal – legalább valami nőjön a múlt fölé alapon – egyméteresre emeltek. A Jethro Tullon meg Ráduly Mihályon felnőtt Török és társasága egyúttal hetvenkettőt is idézte, mert a Vissza a városba című számot akkor adta elő először, amikor negyvenhét évvel ezelőtt Mini-LGT kettős rangadó volt a Kisstadionban. (Akkor már Laux és Presser a „Loksiban” nyomta Bartával és Frenreisz Karesszel. Erre az a Turbók János is élesen emlékezhet, aki a KEK-en, azaz a Kertészeti Egyetem Klubjában a főrendező volt, s most – többek között a lemezlovas Keresztes Tiborral, alias Cintulával együtt – megjelent az E-ben. Minden ellenkező feltételezés ellenére a Mini nem a disc jockey-nek játszotta a Kereszteslovagot.) Hetvenkettőben a Török, Papp Gyula, Nagy István, Németh Tamás gála-összeállításban szerepelt a Mini, amelyről azt írták: „Papp és a dalszövegeket is jegyző Török olyan invenciózus szerzőpárost alkot, amely messze megelőzi a korát”. A zenekarvezető évtizedekkel később joggal összegezhetett úgy, hogy „sok mindent kitaláltunk, ami a mai napig érvényes.” Nem feltétlenül arra gondolt, hogy Esterházy Márton 2019 őszén épp olyan átszellemülten, egyszersmind hibátlan szövegmondással ordítja majd: „ember, ó, ember, az utat járom én”, ahogyan azt a Vissza a városban premierjén, tizenhat esztendős korában tette. A huszonkilencszeres válogatott labdarúgó – Esterházy Péter testvére –, aki a legutóbb (harminchárom hosszú éve) világbajnokságon szereplő magyar együttes törzsgárdistájának mondhatja magát, otthon érezte magát a Népstadionban és a Kisstadionban is. Meg az I. kerületi tanács Végrehajtó Bizottságának Művelődési Klubjában, ahol hajdanán Kuhajda Istvánné igazgatónő – közkeletű nevén: Margó néni – istápolta a zenekart. Amúgy a Vissza a városba volt az 1978-ban megjelent első Mini-album címadó száma is; e nagylemezt eredeti kibocsátásának negyvenedik évfordulóján újra kiadták. Az 1979 szeptemberében a Budai Ifjúsági Parkban megrendezett Mini-gálakoncertet azonban csak szóban lehet feleleveníteni, már amennyire írásban visszaadható a hat-hétezres közönség előtt tartott buli frenetikus hangulata. A zenekarvezető iránt annak idején kiváltképp nagy volt a kereslet, és szerencséseknek érezték magukat azok a lányok, akik egy-egy hangverseny alkalmával Törököt fogtak... Nem voltak pechesek azok a nagymamák-nagypapák, meg gyermekeik-unokáik sem, akik hirtelen stílust váltottak, és a Minitől lesétáltak a Sakál Vokálhoz az E-épület földszintjére, ahogyan ez szokás volt ötven évvel ezelőtt is, ha az Omega befejezte műsorát. A mikrobiológus dr. Széll András és társasága – kiegészülve a saját nemzetközi vendéglátó-zenekarát vezető Holländer Andrással – egyebek közt Smokie-egyveleget játszott az első emeleti jazzrock után, s már a „ki a csoda az az Alice-nál” felforrósította a légkört, majd Billy Ray Cyrus Achy Breaky Heartjával valóságos eksztázist váltott ki a régi rockerek körében. Pedig azt húsz évvel később vette lemezre az amerikai énekes-szerző, mint hogy a Mini előjött az „ember, ó, ember”-rel. A tengerentúli szám – legjobb tudomásom szerint – A dúrban van. A vissza a városban meg E-ben. Az utóbbi kétségkívül jobban illett a budai klubhoz.
Szerző
Témák
Omega LGT Mini

Végső soron maga a gyakorlás a cél

Publikálás dátuma
2019.09.16. 17:10

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Budapesten, az Astoriától nem messze egy olyan csoport életébe nyerhet az ember betekintést, ahol úgy érzi, mintha nem is a Belváros kellős közepén lenne, hanem valahol a világtól elzártan, békében, csendben, nyugalomban. Mindenki kedves, közvetlen, történeteket mesélnek. A Magyarországi Taoista Tai Chi Társaság budapesti klubjában jártunk, ahol az elnökhelyettessel, Örsi Anitával beszélgettünk eddigi tapasztalatairól és az idén 25 éves egyesület történetéről.
Mikor alakult ki a tai chi és mi a különbség a hagyományos, illetve a taoista tai chi között?
A tai chi körülbelül 800 évvel ezelőtt alakult ki Kínában. Kolostorokban fejlesztették és gyakorolták a művészetét. Később nemesi, előkelő családok tagjai is tanulhatták és közben szétváltak a tai chi különböző irányzatai. Ma már nagyon sok stílusa létezik. A taoista tai chi, az egészség helyreállítására és megőrzésére szolgáló belső mozgásművészet 1970-ben alakult ki Moy Lin Shin mester által. Ő már meglévő tai chi stílushoz nyúlt hozzá, viszont sokkal erőteljesebben a gerincre és a tüdőre helyezte a hangsúlyt, mind az egészségfejlesztés, mind az egészségmegőrzés szempontjából. Komoly tüdőbetegséggel született, egész életében hordozta ezt a betegséget, és ebben is halt meg. Gyerekként nem jósoltak neki felnőtt kort, de a taoista művészeteknek köszönhetően mégis megélte az idős kort.
Moy mester legfontosabb feladata tehát az egészség megőrzése volt? Igen, az egészség megőrzése és helyreállítása volt a legfontosabb célkitűzése ezzel a mozgással és a társasággal, amelyet megalapított. Milyen egyéb céljai vannak a tai chinak? A tai chit használják harcművészetként is, mi viszont ezt teljes mértékben mellőzzük. Nincsenek versenyek, nincs fokozat, amit el kell érni. Ami talán a legfontosabb célkitűzésünk, hogy az emberek megismerhessék ezt a mozgást, ezért az egyesületünk önkéntes alapon működik. Mindenki, aki a társaság tevékenységében részt vesz, önkéntes módon teszi, de ez a világ számos pontján így van, ahol a taoista tai chit gyakorolják. Emellett célunk a kínai kultúra megismerése is.
Számomra igencsak érdekes, hogy nincs végső cél, amit el kell érni. Igen, igazából az a lényeg, hogy itt nincs egy olyan szint, amit záros határidőn belül hozni kell, mint az élet bármely területén, legyen szó munkáról vagy iskoláról akár. Nincs pontos elvárás, az edzők instrukciókat adnak, segítenek, megmondják mi szerint gyakoroljunk, mire figyeljünk. A dolog másik fele már azon múlik, hogy a csoport tagjai miként tudják ezt megfogadni és hasznosítani. Végső soron maga a gyakorlás a cél. A lényeg, hogy folyamatosan és rendszeresen tudjunk mozogni. Mióta van jelen a tai chi Magyarországon? 1994-ben kezdődött itthon a taoista tai chi oktatása. Egy skót fiatalember jött hazánkba angol nyelvet tanítani, őt kérte meg Moy mester, hogy kezdje el Magyarországon is terjeszteni ezt a fajta mozgást. Így idén 25 éves a társaság. Ha jól tudom az évforduló tiszteletére lesz is szeptemberben egy nagyobb ünnepség. Igen, szervezünk Budapesten egy nagyobb eseményt, egy nyílt bemutatót szeptember 21-én 10 óra 30-tól. A Széll Kálmán tér lesz a helyszín, ahová többen is kimegyünk tai chizni, utána pedig az egyesület tagjaival, illetve a meghívott vendégekkel együtt egy banketten ünneplünk. Lesznek-e más magyarországi helyszíneken is események? Jelenleg öt helyen működünk, Sopronban, Fertőszentmiklóson, Győrben, Egerben és itt a fővárosban. Mindenhol lesz egy-egy szabadtéri bemutató és közös ünneplés, amelyre országosan várjuk a tagjainkat. És ezen túl? Az őszi 25 éves évforduló mellett idén is szeretnénk, hagyományainknak megfelelően, minél több szabadtéri bemutatót tartani. Programunk a lezárt Szabadság hídon sok embernek tetszett. Emellett általában környékbeli tereken szoktunk bemutatókat tartani - ha jó idő van, akkor kimegyünk, és ott gyakorlunk. Egy közös vacsorával, bankettel minden évben megünnepeljük a kínai holdújévet, illetve a karácsonyt is. Ezek rendszeres események a társaság életében, de emellett vannak még további lehetőségek az edzésre: a hétvégi intenzív tréningeken három-négy órát gyakorolhatunk, de részt vehetünk többnapos nemzetközi edzőtáborokban is.
A szabadtéri bemutatók közönsége hogyan fogadja a tai chit? Sokan megállnak, megnézik. Kiderült, hogy turisták számára is vonzó látványosság. Nagyon érdekes, hogy a Távol-Keletről érkezőket mindig magával ragadja, fotóznak, videóznak. A legtöbb helyen persze a helyi lakosok érdeklődnek. Megkérdezik, hogy mi ez, hol lehet kipróbálni, és többször volt már, hogy valaki egy ilyen bemutató után kezdte el a tai chizást. Terveznek további városokban is taoista tai chit oktatni, vagy inkább a jelenlegi helyeket bővítenétek? Ez attól függ, hogy az edzők, akik önkéntesen oktatnak, hol tudják vállalni ezt a munkát. Legtöbbször a lakóhelyükön tudják csak megtenni, a sok utazás miatt távolabbi települések nehezen jöhetnek szóba. Van viszont arra is példa, hogy az oktató elköltözik valamelyik városból egy másikba, és akkor ott el tudjuk kezdeni az oktatást. Ehhez viszont legalább további 2-3 edző segítsége is szükséges, mert ha valaki nem ér rá, akkor másnak helyettesítenie kell. Komolyan törekszünk arra, hogy ne maradjon ki edzés, és akik elkezdték a tai chit, folyamatosan, szünet nélkül gyakorolhassák. Említette imént az edzőket. Hány tréner dolgozik jelenleg ebben az öt városban, és hány tagja van az egyesületnek? Közel 600 tagunk van Magyarországon és 30 körül van az edzők száma. Hogyan lehet elkezdeni önöknél a tai chit? Mennyire könnyű, vagy éppen nehéz ezeket a feladatokat elvégezni? Eleinte bonyolultnak tűnhet. Három hónapos kezdőtanfolyamon ismerkednek az emberek a mozgás alapjaival. Aztán pedig, ha tetszik nekik, és jó hatással van rájuk, lehet folytatni a gyakorlást. A nehézsége igazából abban rejlik, hogy nem könnyű a mai világban egyszerűen csak csinálni a dolgokat, mert mindig mindent túl akarunk teljesíteni. Komoly erőpróba, hogyan tudunk visszavenni ebből a túlteljesítési kényszerből, és hagyni, hogy minél több dolog magától kezdjen el működni. Mennyien maradnak a haladó csoportokban? A tapasztalatok szerint, ha valakinek a kezdőcsoport elvégzése után tetszik a mozgás, érzi a hatásait, ki tud kapcsolni, hagy magának egy kis időt, hogy lenyugodjon, az folytatja is. Mi egyesületi formában működünk, van órarendünk, bárki bármelyik gyakorlásra eljöhet. Nem óradíjas az edzés, hanem egyesületi tagdíjat fizetünk, így minden közös mozgáson részt lehet venni.
Milyen visszajelzéseket szoktak kapni a tagoktól? Legtöbbször pozitívakat. Kezdő csoportnál a harmadik hónap vége felé már vannak szüneti, csoportos beszélgetések. Ilyenkor mindig megkérdezzük az új tagokat, hogy érzik magukat, milyen tapasztalataik vannak. Edzőként is mindig meglepődünk, hogy mennyi pozitív dolgot tudnak felsorolni az emberek. Legtöbbször a stressz kezelését szokták említeni, de csökken a derék-, a hát- vagy a nyakfájás is, az idősebbeknek pedig az egyensúlyérzékük és az erőnlétük javul, kellemesebb a mindennapi életük. Előfordul, hogy orvos ajánlja gyógykezelésként a tai chit? Igen, jelenleg is több olyan tagunk van, aki úgy jött ide, hogy orvos ajánlotta neki kiegészítésképpen. A tai chi sokat segít a Parkinson-kórral, illetve a szklerózis multiplex-szel diagnosztizált embereknek is. Ön szerint mi a legjobb dolog a taoista tai chiban? Talán az, hogy itt egyszerre lehet fejlődni testileg, szellemileg és érzelmileg. Amellett, hogy nagyon jó hatása van az egészségre, mind fizikailag, mind mentálisan nagyon hasznos a gyakorlása. Az idősek nagyon szeretik, mert maga a mozgás olyan jellegű, hogy akár egészségügyi probléma esetén is végezhető. A fiatalok azért szeretik, mert a stresszt, ami a mai világban már szinte mindennapos, itt nagyon jól tudják kezelni. A kétórás edzés alatt szinte megszűnik a belső feszültség. A tai chi segít az összpontosításban, segítségével a tanulmányok is könnyebben végezhetők. Mindenkinek előnyös.
Szerző
Témák
tai chi