Csendes cukorriadót fújtak a nemzetközi egészségügyi szervezetek a cukorfogyasztás visszaszorítása és a kockázatok tudatosítása érdekében. Az ENSZ-heztartozó World Health Organisation (WHO) aktuális iránymutatása a felnőttek és a gyerekek cukorfogyasztásának radikális csökkentésére szólít fel. Konkrétan arra, hogy az ún. szabad cukrok, vagyis az élelmiszerekhez mesterségesen hozzákevert cukorféleségek aránya ne haladja meg a teljes napi energiabevitel 10 százalékát – ez az arány (tekintve, hogy rengeteg olyan élelmiszeripari termékben van cukor ízfokozóként, ahol sosem gondolnánk: sós kekszekben, chipsekben, 100 százalékosnak hirdetett paradicsomlevekben stb.) gyakorlatilag cukormentes táplálkozást jelentene.
Külön kiadványok foglalkoznak a szénsavas és szénsavmentes üdítők cukortartalmával, amit az átlagember – mivel nem megeszi, hanem megissza – általában nem számít bele a cukorfogyasztásába. Pedig fontos lenne beleszámítani: egy 0,33 literes kóla vagy Fanta az ajánlott napi cukorbevitel kétszeresét, egy ugyanekkora energiaital a három- ötszörösét (!) tartalmazza.
A radikális, már-már tiltás-értékű WHO-ajánlás indoklása, hogy a szabad cukrokat egyértelmű tudományos bizonyítékok alapján olyan, a lakosság egyre nagyobb arányát sújtó népbetegségek fő vagy jellemző okaként azonosították, mint a túlsúly, a fogszuvasodás, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a 2-es típusú cukorbetegség. Ezek azonban csak a legáltalánosabban ismert, legtöbb kutatási eredménnyel alátámasztott kockázatok, miközben a cukor bűnlajstroma napról napra gyarapszik.
Egy egészen friss, csütörtökön a Medical News Today felületén publikált átfogó nemzetközi vizsgálat szerint az indokolatlan cukorfogyasztás áll számos krónikus gyulladás, illetve a gyulladások által kiváltott súlyos megbetegedés mögött. Ahogyan a dokumentum fogalmaz, ilyenkor a szervezet immunrendszere „rossz irányban” aktiválódik, és az egészséges sejteket károsítja, például reumatoid arthritist okozva. A több cukor bevitele egyértelműen összefügg a gyulladás-kockázat növekedésével, különösen a cukros italok fogyasztása esetén – állítja a tanulmány, amely a krónikus gyulladásos állapot olyan tüneteit azonosítja, mint a depresszió, a szorongás, az állandósult testi fájdalom, az álmatlanság és fáradékonyság, a székrekedés, hasmenés illetve savas reflux, az elhízás, valamint a gyakori fertőzések jelentkezése. A krónikus gyulladás szignifikánsan nagy kockázatot jelent a cukorbetegség, a depresszió és a demencia szempontjából. A kutatási összefoglalóban ugyanakkor az is szerepel: „amikor az emberek kevesebb cukrot esznek vagy isznak, a vérben lévő gyulladás-markerek szintje csökken” - ami arra utal, hogy a cukrok által okozott káros hatás a cukorbevitel visszaszorításával mérsékelhető, sőt vissza is fordítható.
A cukor elleni harc mozgó célpontra való vadászatnak tűnik, a fókusz folyamatosan változik – most leginkább a cukros italok vannak célkeresztben. A WHO rákkutató intézete (International Agency for Research on Cancer - IARC) szeptember elején tette közzé kutatási eredményeit arról, hogy a naponta legalább 250 ml üdítőt fogyasztók a kontrollcsoportnál lényegesen nagyobb eséllyel halnak korai halált. Egy korábbi francia kutatásban azt találták, hogy a cukrozott üdítők a rák kockázatát is növelik: napi 100 ml cukros ital közel 20 százalékkal fokozza a daganatos betegségek kialakulásának esélyét. Az IARC anyagában az olvasható, hogy a cukrozott és a cukormentes (alternatív édesítőszereket tartalmazó) üdítők is ártalmasak lehetnek: előbbiek főként az emésztőszervi, utóbbiak a szív- és érrendszeri problémákkal hozhatók összefüggésbe, de például a Parkinson-kór valószínűségét mindkettő növeli. A tanulmány szerzői sürgetik az egészségügyi szervezetek vezetőit, hogy lépjenek fel határozottabban a cukrozott italok fogyasztása ellen. Itt lenne az ideje: a világ cukorfelhasználása a gazdasági válságot követő átmeneti lassulás után 2015 óta ismét gyorsuló ütemben nő.
Amit tudni akartál a cukorról…
A valós kockázatokról és a tévhitekről a Semmelweis Egyetem két munkatársával dr. Székely Andrea anatómussal, egyetemi docenssel és dr. Kardon Tamás kutatóorvossal, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet docensével beszélgettünk.
Létezik a szervezetben cukorhiány?
A mi táplálkozási viszonyaink között nem. A szervezet a vércukorszint állandó szinten tartására törekszik, ennek érdekében saját maga gondoskodik róla, hogy a bevitt tápanyagokból a cukrot előállítsa. Tapasztalati tény, hogy a ketogén (magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú) diétát követők vércukorszintje sem esik a kívánt szint alá. Alapesetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a máj glükózzá (szőlőcukorrá) alakítja. A glükóz a véráram révén jut el a sejtekhez, és azok tápanyagául szolgál. Egyes kulcsfontosságú sejttípusok, például az idegsejtek és a vörösvérsejtek stabil glükózszintet igényelnek. Mivel azonban a testünk gondoskodik a létrehozásáról, semmilyen problémát nem okoz, ha a hozzáadott cukrokat teljes egészében száműzzük az étrendünkből. Ha valaki huzamosabb ideig nem eszik, azért alakul ki ún. cukorkóma, mert a tápanyag (de nem a cukor-)bevitel elapadása miatt lecsökken a vér glükózszintje, amire az agy így reagál.
Mi történik a cukorral a szervezetben?
Az Európában a legnagyobb mennyiségben fogyasztott cukorfélék, a finomított répacukrok kémiai értelemben diszacharidok: két egyszerű szénhidrátból (monoszacharidból), azaz egy glükóz (szőlőcukor) és egy fruktóz (gyümölcscukor) molekulából állnak. A diszacharidot a szervezetünk az emésztés során elhasítja (hidrolizálja), mert csak a monoszacharidok szívódnak fel. A kétféle cukrot a máj dolgozza föl: egyrészt lebontás esetén a sejtek számára szükséges energia, másrészt a májban, izomszövetekben felépítés esetén a szénhidrátraktárak töltőanyaga (glikogén) lesz belőle. A fölösleges energiát – annak eredetétől függetlenül - a szervezet leginkább zsír formájában raktározza. Az „éhezési fázisban” történő cukorbevitelnél nagyobb arányú a lebontás, a fruktózból jóllakott állapotban pedig könnyebben képződik zsír, mint a glükózból (jellemző példa, hogy a gyümölcsevő piráják időnként „pocakot eresztenek”.
Mindegy, hogy milyen cukrot eszünk?
Leginkább a felszívódás sebessége mentén érdemes különbséget tenni, a lassan felszívódó cukrok ugyanis kevésbé terhelik meg a szervezetet. A lassan felszívódó cukrok lassabb és kevésbé erőteljes inzulinválaszt váltanak ki (hirtelen megnövekvő szénhidrátbevitel esetén a vércukorszint megemelkedik, amire az inzulintermelő sejtek intenzívebb inzulinhormon-termeléssel reagálnak, hogy visszakényszerítsék a vércukorszintet a kívánatos tartományba), így kevesebb inzulin termelését igénylik. Inzulintermelő sejtekből – a hasnyálmirigyben – viszonylag kevés van, rendszeres túlzott igénybevétel esetén kimerülhetnek. Egy másik veszély, hogy az ismétlődő magas inzulinszinthez „hozzászokik” a szervezet, ugyanakkora lebontó hatás eléréséhez több inzulin kell, idővel inzulinrezisztencia (az egyik legelterjedtebb cukoranyagcsere-betegség) alakulhat ki.
Melyek a lassan felszívódó cukrok?
A finomított fehér cukor van a képzeletbeli skála egyik végén (a „gyorsan felszívódó” póluson), a másikon pedig a természetes állapotban a táplálékokban – zöldségben, gyümölcsben, tejben stb. - lévő cukrok. A méz nagyjából a skála közepén helyezkedik el. Annál lassabb a felszívódás, minél több „csomagolóanyag” - növényi rost, ásványi anyag, vitamin – van jelen a cukorral. Általánosságban megállja a helyét, hogy minél alacsonyabb fokú a cukor feldolgozottsága, annál lassabb a felszívódása.
Milyen kockázatai vannak a túlzott cukorfogyasztásnak?
A káros hatások közül az elhízás a legfontosabb, illetve ennek következménye az inzulinrezisztencia kialakulása, a 2-es típusú cukorbetegség, és a magas vérnyomás is gyakori következmény. Ezek a betegségek nem mindenkinél alakulnak ki a túlzott cukorbevitel hatására, de az esélyük mindenképpen megnő. Közismerten ártalmas a cukor a fogaknak is, két okból. Savas környezetet hoz létre a szájban, ami hozzájárul a fogzománc felpuhulásához. Ép zománcú fognál ez általában nem okoz gondot, de mikrosérülések esetén, tömések szegélyénél stb. megkönnyíti a cukorral táplálkozó „fogrontó” baktériumok munkáját.
Miért szeretjük a cukrot?
A cukorfogyasztás kellemes, kiváltja az pl. egyik boldogsághormon, a szerotonin termelődését (ez lehet az egyik ok, ami a cukor addiktivitásához vezethet). Van ugyanakkor a jelenségnek olyan magyarázata is, amely tanult viselkedésnek tekinti a cukorfogyasztás örömszerző hatását: ha ugyanis kifejezetten önjutalmazási céllal veszünk magunkhoz édességeket, az örömérzés élelmiszerkémiai összefüggések nélkül is létrejöhet. Akad, aki az orális örömök körébe sorolja az édességfogyasztást – ugyanide tartozik például az is, amikor a csecsemők az ujjukat szopják.
Valóban rákkeltő a karamell (égetett cukor)?
A karamell készítése során a hevítés alatt olyan vegyületek jöhetnek létre, amelyek növelhetik a daganatok kialakulásának valószínűségét. Hasonló veszély fönnáll például a grillezett húsok vagy a túlságosan megpirított kenyér esetén is.
