Cukorriadót fújtak a nemzetközi egészségügyi szervezetek

Publikálás dátuma
2019.09.21. 09:00

Fotó: Andrey Burstein
A dohányhoz hasonló státuszba kerül a cukor a fejlett világban: megtűrik, de kiemelt kockázatként kezelik, és korlátozzák a fogyasztását – egyelőre szelíd eszközökkel.
Csendes cukorriadót fújtak a nemzetközi egészségügyi szervezetek a cukorfogyasztás visszaszorítása és a kockázatok tudatosítása érdekében. Az ENSZ-heztartozó World Health Organisation (WHO) aktuális iránymutatása a felnőttek és a gyerekek cukorfogyasztásának radikális csökkentésére szólít fel. Konkrétan arra, hogy az ún. szabad cukrok, vagyis az élelmiszerekhez mesterségesen hozzákevert cukorféleségek aránya ne haladja meg a teljes napi energiabevitel 10 százalékát – ez az arány (tekintve, hogy rengeteg olyan élelmiszeripari termékben van cukor ízfokozóként, ahol sosem gondolnánk: sós kekszekben, chipsekben, 100 százalékosnak hirdetett paradicsomlevekben stb.) gyakorlatilag cukormentes táplálkozást jelentene. Külön kiadványok foglalkoznak a szénsavas és szénsavmentes üdítők cukortartalmával, amit az átlagember – mivel nem megeszi, hanem megissza – általában nem számít bele a cukorfogyasztásába. Pedig fontos lenne beleszámítani: egy 0,33 literes kóla vagy Fanta az ajánlott napi cukorbevitel kétszeresét, egy ugyanekkora energiaital a három- ötszörösét (!) tartalmazza. A radikális, már-már tiltás-értékű WHO-ajánlás indoklása, hogy a szabad cukrokat egyértelmű tudományos bizonyítékok alapján olyan, a lakosság egyre nagyobb arányát sújtó népbetegségek fő vagy jellemző okaként azonosították, mint a túlsúly, a fogszuvasodás, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a 2-es típusú cukorbetegség. Ezek azonban csak a legáltalánosabban ismert, legtöbb kutatási eredménnyel alátámasztott kockázatok, miközben a cukor bűnlajstroma napról napra gyarapszik. Egy egészen friss, csütörtökön a Medical News Today felületén publikált átfogó nemzetközi vizsgálat szerint az indokolatlan cukorfogyasztás áll számos krónikus gyulladás, illetve a gyulladások által kiváltott súlyos megbetegedés mögött. Ahogyan a dokumentum fogalmaz, ilyenkor a szervezet immunrendszere „rossz irányban” aktiválódik, és az egészséges sejteket károsítja, például reumatoid arthritist okozva. A több cukor bevitele egyértelműen összefügg a gyulladás-kockázat növekedésével, különösen a cukros italok fogyasztása esetén – állítja a tanulmány, amely a krónikus gyulladásos állapot olyan tüneteit azonosítja, mint a depresszió, a szorongás, az állandósult testi fájdalom, az álmatlanság és fáradékonyság, a székrekedés, hasmenés illetve savas reflux, az elhízás, valamint a gyakori fertőzések jelentkezése. A krónikus gyulladás szignifikánsan nagy kockázatot jelent a cukorbetegség, a depresszió és a demencia szempontjából. A kutatási összefoglalóban ugyanakkor az is szerepel: „amikor az emberek kevesebb cukrot esznek vagy isznak, a vérben lévő gyulladás-markerek szintje csökken” - ami arra utal, hogy a cukrok által okozott káros hatás a cukorbevitel visszaszorításával mérsékelhető, sőt vissza is fordítható. A cukor elleni harc mozgó célpontra való vadászatnak tűnik, a fókusz folyamatosan változik – most leginkább a cukros italok vannak célkeresztben. A WHO rákkutató intézete (International Agency for Research on Cancer - IARC) szeptember elején tette közzé kutatási eredményeit arról, hogy a naponta legalább 250 ml üdítőt fogyasztók a kontrollcsoportnál lényegesen nagyobb eséllyel halnak korai halált. Egy korábbi francia kutatásban azt találták, hogy a cukrozott üdítők a rák kockázatát is növelik: napi 100 ml cukros ital közel 20 százalékkal fokozza a daganatos betegségek kialakulásának esélyét. Az IARC anyagában az olvasható, hogy a cukrozott és a cukormentes (alternatív édesítőszereket tartalmazó) üdítők is ártalmasak lehetnek: előbbiek főként az emésztőszervi, utóbbiak a szív- és érrendszeri problémákkal hozhatók összefüggésbe, de például a Parkinson-kór valószínűségét mindkettő növeli. A tanulmány szerzői sürgetik az egészségügyi szervezetek vezetőit, hogy lépjenek fel határozottabban a cukrozott italok fogyasztása ellen. Itt lenne az ideje: a világ cukorfelhasználása a gazdasági válságot követő átmeneti lassulás után 2015 óta ismét gyorsuló ütemben nő.  

Az édes élet vége

Az elmúlt 30 évben az egykor 12 gyárból álló cukorgyár hálózata egyetlen üzemre olvadt, az „utolsó mohikán” az angol-osztrák érdekeltségű, bécsi székhelyű Agrana Beteiligungs Ag. élelmiszeripari vállalat magyarországi cége. Fénykorában a magyar cukoripar 500 ezer tonna cukrot gyártott, az akkori évi 300 ezer tonnás hazai igényen kívül bőven jutott exportra is. Ehhez mintegy 130 ezer hektár termőterület állt rendelkezésre, ami mára 14 ezer hektárra zsugorodott. Máig tart a vita, hogy szükség volt-e a cukoripar privatizálására, vagy sem, és ha igen, akkor úgy kellett-e végrehajtani, ahogy az történt a rendszerváltás környékén (legalább 7 feldolgozóüzem korszerűnek számított a ’90-es évek elején). A magyar gyártás helyzetét alaposan megrendítette az 1968-ban bevezetett kvótarendszert felszámoló uniós cukorreform. A kvóta-szisztéma támogatásokkal igyekezett védeni az közösség termelőit az alacsony világpiaci áraktól. Az indokok között szerepelt, hogy cukorrépából sokkal drágábban és nagyobb energiaráfordítással lehet répacukrot előállítani, mint cukornádból nádcukrot – de a cukornádtermelő harmadik világbeli országokat is támogatja ezzel a lépéssel az Európai Unió. Az intézkedés 2006. júliusában lépett hatályba. A reform során előbb megvágták a kvótákat, így Magyarország a korábbi évi 400 ezer tonnás kvótájának háromnegyedét leadta, s 105 ezer tonna cukrot állíthatott elő, amihez átlagosan 750 ezer tonna cukorrépára volt szükség. Mivel 2017-ben a kvóta rendszer megszűnt, ilyen kötöttség ugyan már nincs, de a termőterület és a termesztett mennyiség is alaposan lecsökkent. Sok gazdának ugyanis megérte, hogy ha a cukorrépa-termesztés helyett áttért más növényi kultúrákra, például gabonára, olajos növényekre, akkor tonnánként a leadott kvótáért nagyjából 65-66 ezer forintot kapott, természetesen a földalapú támogatás mellé. Az is a cukorrépa termesztés feladására ösztönözhette a termelőket, hogy ez az ágazat költségigényes. Abban a lapunk által megkérdezett szakemberek egyet értenek, hogy a bezárt cukorgyárak újraindítására, vagy korszerű új üzemek építésére a rendkívül magas, több milliárdos költségek és a hosszú megtérülés miatt vajmi kevés az esély. – Bihari Tamás

Mennyi az annyi?

A WHO a napi teljes energiabevitel 10 százalékában (2000 kcal-os étrendnél 50 grammban) állapítja meg a felnőttek és gyermekek ajánlott hozzáadott cukorfogyasztását – mondta el lapunknak dr. Kovács Viktória Anna, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) táplálkozástudományi szakértője. S rögtön hozzá is tette, hogy további egészségelőnyökkel járhat a WHO legutóbbi ajánlása szerint, ha ezt a mennyiséget napi öt százalék alá tudjuk szorítani. Ez 2000 kcal-os étrend esetén mindössze 100 kalória, 25 gramm. Egy három éves gyerek napi energia-szükségletének ez az öt százalék 13 gramm cukorral egyenlő, amit egy pohár gyümölcsnektár nagyjából fedez is. A szakember szerint két éves kor alatt egyáltalán nem ajánlott cukrot adni a gyerekeknek. Az édes íz preferencia velünk született tulajdonság – hangsúlyozta dr Kovács Viktória Anna - így ha a várandós anya sok cukrot fogyaszt a terhesség alatt, akkor az is ráerősít erre. A cukor hatására a szervezetben opiátok szabadulnak fel. Ez az anyag a fájdalomcsillapító mechanizmus része, az agyban kellemes érzést vált ki. Ha az édes ételek adásával erre folyamatosan ráerősítünk, akkor a kisgyerek mindig az édes ízt fogja preferálni, és ahányszor csak lehetősége adódik, mindig az édeset fogja választani, abból eszik majd többet. A világ országaiban – mindenütt más-más eszközökkel – próbálják az élelmiszeripart arra kényszeríteni, hogy egészségesebb termékeket gyártson. A magyar állam például nyolc évvel ezelőtt a népegészségügyi termékadót vetett ki a túl sok hozzáadott cukrot tartalmazó termékek után. Ebből is elsősorban az előrecsomagolt cukrozott készítmények (csokoládé, rágó, marcipán, cukorka, keksz, ostya, fagylalt, jégkrém stb.) után fizetett adóbevétel volt meghatározó. A hazai cukorfogyasztás a napi ajánlott energiabevitel 7,6 – 8,6 százaléka között volt 2014-ben, ami a WHO ötszázalékos ajánlása felett alakult. A cukros termékek (pl. cukrozott gyümölcslevek, szénsavas üdítőitalok) egy főre jutó fogyasztása az adó kivetését követően visszaesett, de később ismét emelkedésnek indult. Az OGYÉI tíz évvel ezelőtt indította útjára a HAPPY hét elnevezésű kezdeményezését, mellyel arra hívják fel a figyelmet, hogy ha szomjasak vagyunk, vizet igyunk, és ne cukrozott italokat – ez szintén összecseng a WHO javaslataival. – D. A.

Csak természetesen

Vannak az élelmiszerekben természetese formában jelen lévő cukrok - melyek a zöldségekben, gyümölcsökben, gabonafélékben, tejben és tejtermékekben fordulnak elő, és vannak az ételekhez vagy feldolgozott élelmiszerekhez hozzáadott cukrok, amelyek az eltarthatóságot, az ízt, az állagot befolyásolják. Míg a természetes cukrok részei a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, a hozzáadott cukorra néhány kivételes helyzettől eltekintve nincs szükségünk, extra kalóriaként jelenik meg a táplálkozásban.

Amit tudni akartál a cukorról…

A valós kockázatokról és a tévhitekről a Semmelweis Egyetem két munkatársával dr. Székely Andrea anatómussal, egyetemi docenssel és dr. Kardon Tamás kutatóorvossal, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet docensével beszélgettünk.
Létezik a szervezetben cukorhiány?  A mi táplálkozási viszonyaink között nem. A szervezet a vércukorszint állandó szinten tartására törekszik, ennek érdekében saját maga gondoskodik róla, hogy a bevitt tápanyagokból a cukrot előállítsa. Tapasztalati tény, hogy a ketogén (magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú) diétát követők vércukorszintje sem esik a kívánt szint alá. Alapesetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a máj glükózzá (szőlőcukorrá) alakítja. A glükóz a véráram révén jut el a sejtekhez, és azok tápanyagául szolgál. Egyes kulcsfontosságú sejttípusok, például az idegsejtek és a vörösvérsejtek stabil glükózszintet igényelnek. Mivel azonban a testünk gondoskodik a létrehozásáról, semmilyen problémát nem okoz, ha a hozzáadott cukrokat teljes egészében száműzzük az étrendünkből. Ha valaki huzamosabb ideig nem eszik, azért alakul ki ún. cukorkóma, mert a tápanyag (de nem a cukor-)bevitel elapadása miatt lecsökken a vér glükózszintje, amire az agy így reagál.   Mi történik a cukorral a szervezetben?  Az Európában a legnagyobb mennyiségben fogyasztott cukorfélék, a finomított répacukrok kémiai értelemben diszacharidok: két egyszerű szénhidrátból (monoszacharidból), azaz egy glükóz (szőlőcukor) és egy fruktóz (gyümölcscukor) molekulából állnak. A diszacharidot a szervezetünk az emésztés során elhasítja (hidrolizálja), mert csak a monoszacharidok szívódnak fel. A kétféle cukrot a máj dolgozza föl: egyrészt lebontás esetén a sejtek számára szükséges energia, másrészt a májban, izomszövetekben felépítés esetén a szénhidrátraktárak töltőanyaga (glikogén) lesz belőle. A fölösleges energiát – annak eredetétől függetlenül - a szervezet leginkább zsír formájában raktározza. Az „éhezési fázisban” történő cukorbevitelnél nagyobb arányú a lebontás, a fruktózból jóllakott állapotban pedig könnyebben képződik zsír, mint a glükózból (jellemző példa, hogy a gyümölcsevő piráják időnként „pocakot eresztenek”.   Mindegy, hogy milyen cukrot eszünk? Leginkább a felszívódás sebessége mentén érdemes különbséget tenni, a lassan felszívódó cukrok ugyanis kevésbé terhelik meg a szervezetet. A lassan felszívódó cukrok lassabb és kevésbé erőteljes inzulinválaszt váltanak ki (hirtelen megnövekvő szénhidrátbevitel esetén a vércukorszint megemelkedik, amire az inzulintermelő sejtek intenzívebb inzulinhormon-termeléssel reagálnak, hogy visszakényszerítsék a vércukorszintet a kívánatos tartományba), így kevesebb inzulin termelését igénylik. Inzulintermelő sejtekből – a hasnyálmirigyben – viszonylag kevés van, rendszeres túlzott igénybevétel esetén kimerülhetnek. Egy másik veszély, hogy az ismétlődő magas inzulinszinthez „hozzászokik” a szervezet, ugyanakkora lebontó hatás eléréséhez több inzulin kell, idővel inzulinrezisztencia (az egyik legelterjedtebb cukoranyagcsere-betegség) alakulhat ki.   Melyek a lassan felszívódó cukrok?  A finomított fehér cukor van a képzeletbeli skála egyik végén (a „gyorsan felszívódó” póluson), a másikon pedig a természetes állapotban a táplálékokban – zöldségben, gyümölcsben, tejben stb. - lévő cukrok. A méz nagyjából a skála közepén helyezkedik el. Annál lassabb a felszívódás, minél több „csomagolóanyag” - növényi rost, ásványi anyag, vitamin – van jelen a cukorral. Általánosságban megállja a helyét, hogy minél alacsonyabb fokú a cukor feldolgozottsága, annál lassabb a felszívódása.   Milyen kockázatai vannak a túlzott cukorfogyasztásnak? A káros hatások közül az elhízás a legfontosabb, illetve ennek következménye az inzulinrezisztencia kialakulása, a 2-es típusú cukorbetegség, és a magas vérnyomás is gyakori következmény. Ezek a betegségek nem mindenkinél alakulnak ki a túlzott cukorbevitel hatására, de az esélyük mindenképpen megnő. Közismerten ártalmas a cukor a fogaknak is, két okból. Savas környezetet hoz létre a szájban, ami hozzájárul a fogzománc felpuhulásához. Ép zománcú fognál ez általában nem okoz gondot, de mikrosérülések esetén, tömések szegélyénél stb. megkönnyíti a cukorral táplálkozó „fogrontó” baktériumok munkáját.   Miért szeretjük a cukrot?  A cukorfogyasztás kellemes, kiváltja az pl. egyik boldogsághormon, a szerotonin termelődését (ez lehet az egyik ok, ami a cukor addiktivitásához vezethet). Van ugyanakkor a jelenségnek olyan magyarázata is, amely tanult viselkedésnek tekinti a cukorfogyasztás örömszerző hatását: ha ugyanis kifejezetten önjutalmazási céllal veszünk magunkhoz édességeket, az örömérzés élelmiszerkémiai összefüggések nélkül is létrejöhet. Akad, aki az orális örömök körébe sorolja az édességfogyasztást – ugyanide tartozik például az is, amikor a csecsemők az ujjukat szopják.   Valóban rákkeltő a karamell (égetett cukor)?  A karamell készítése során a hevítés alatt olyan vegyületek jöhetnek létre, amelyek növelhetik a daganatok kialakulásának valószínűségét. Hasonló veszély fönnáll például a grillezett húsok vagy a túlságosan megpirított kenyér esetén is.

Rövid kultúrtörténet

A minden bizonnyal az ősember által is fogyasztott méz után az emberiség első, nagy cukorkoncentrációjú édesítőszere az ázsiai eredetű, már az ókorban is ismert cukornád illetve az abból kinyert finomítatlan, folyékony vagy szilárd nádcukor volt, amely magas ára miatt luxuscikknek számított. Mivel írásos nyoma nincs, nem tudjuk, hogy mióta, de sejthetően több ezer éve ismerik az indiánok a hasonló összetételű juharszirupot. A szilárd nádcukorral nagyjából Krisztus után 600 óta kereskedtek, eleinte csillagászati áron. Az európai népek a keresztes háborúk során ismerkedtek meg a nádcukorral (egyes források szerint a háborúskodás egyik motivációja is a szaracénok cukornád-termőterületeinek megszerzése volt. A cukornádat a gyarmatosítók juttatták el az Újvilágba, az ültetvényeket művelő rabszolgákkal együtt. Akkoriban azt mondták: minden font cukorhoz egy-egy halott ember vére tapad. Az első európai cukorfinomító Hollandiában üzemelt. A cukron elérhető extraprofit, illetve a napóleoni háborúk miatti ellátási nehézségek okán fordult a figyelem a cukornádtól a cukorrépa felé. Végül 1812-re sikerült kidolgozni az ipari répacukor-gyártás technológiáját. A francia seregek ellátmányához tartozott először cukorfejadag. Az újítást bevezették a brit tengerészetnél is, ennek egyik közvetett következménye lett a matrózokat tizedelő skorbut. Ahogy a tömeggyártás nyomán a cukor egyre olcsóbb lett, úgy váltak mind tömegesebbé a cokorfogyasztáshoz kapcsolódó betegségek. Ahogy Robert Boesler nevű New Yersey-i fogorvos írta a Cikopr Blues című könyv szerint: „Azt az energiaveszteséget, amelyet a cukorfogyasztás okozott az elmúlt évszázadban és századunk első évtizedében, már nem lehet jóvátenni, mert nyomot hagyott az emberiségen. Az alkoholt évezredek óta isszák, de a fajt soha nem korcsosította el. Az alkoholban nincsenek romboló savak. Amit a cukor elpusztított, azt nem lehet újra felépíteni.”  

Frissítve: 2019.09.21. 17:48

Niedermüller visszalép, ha az derül ki, hogy nem ő a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt Erzsébetvárosban

Publikálás dátuma
2019.09.21. 08:41

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Egy kerületi közvéleménykutatás alapján döntenék el, ki a legnépszerűbb a kerületben.
„Az erzsébetvárosiak azt találták ki, hogy csináltatnak egy kerületi közvéleménykutatást egy elismert kutatóintézettel, és azt kérik az ellenzéki jelöltektől, hogy fogadják el a kutatás eredményét, az esélytelenek pedig lépjenek vissza az esélyes jelölt javára. Én igent mondtam a felkérésre” – közölte  Niedermüller Péter a Facebook-oldalán. Az ellenzéki polgármesterjelölt hozzátette: neki erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb. 
„Éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára”

– fogalmazott.

Azt írta, hogy csak akkor lehet legyőzni a Fideszt, ha egy az egy ellen veszik fel a harcot Vattamány Zsolttal, és mindannyiuk felelőssége, hogy végül csak a legesélyesebb ellenzéki jelölt induljon el.
„Nagyon remélem, hogy a kerületben elindulni szándékozó másik két ellenzéki jelöltnek is a Fidesz legyőzése a célja és vállalják, hogy ha elkészült a kutatás, akkor visszalépnek a legesélyesebb jelölt javára”

– közölte Niedermüller Péter.

A VII. kerületben jelen állás szerint hárman indulnának a fideszes Vattamány Zsolt ellen: Niedermüller, akit az MSZP, a DK, az LMP, a PM és a Momentum is támogat, valamint az MSZP-ből kilépett Hunvald György és az egykori LMP-s Moldován László.
Szerző

Bezárkóztak a választópolgárok - interjú Marián Bélával

Publikálás dátuma
2019.09.21. 08:15

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
A nyilvános közvélemény-kutatási adatokat a politika torzítja és az elmebeteg sajtóviszonyok – mondja Marián Béla, az egykori Marketing Centrum kutatási igazgatója.
1998-ban a Marketing Centrum kutatási igazgatója volt. Egy akkori kutatásukban a megkérdezettek kétharmada tudott említeni egyet vagy többet a hónap legfontosabb belpolitikai eseményei közül. Ma mintha már nem foglalkoztatná ennyire a közélet az embereket. Hullámzik ez a szám, amikor történik valami nagy dolog, akkor felmegy 70 százalék fölé. Van, hogy csak 40-50 százalék között mozog, de ma valóban ez a valószínűbb. Mi a legnagyobb különbség a mai és a tíz-húsz évvel ezelőtti kutatások között? A közeg lett más. A hőskorban örültek az emberek, ha odavetődött hozzájuk egy közvélemény-kutató és megkérdezte őket, akár politikai témákról is. Manapság egyre inkább bezárkóznak, különösen, ha a politika a téma. Sokat mond a magyar társadalomról egy régi kutatásunk, amelyben párhuzamosan futottak politikai és szexuális viselkedésről szóló kérdéssorok. A megkérdezettek 80 százaléka azt mondta, volt az elmúlt hónapban orális szexben része. Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy melyik a kedvenc pártjuk, már csak alig 60 százaléknyian válaszoltak. Ma ez az arány még rosszabb, már ami a politikát illeti. Persze vannak pozitívumok is: rengeteget fejlődött a technika, nagyjából mindenki telefonon készít kutatásokat. Ez gyors és hatékony, de korlátozza az interjú időtartamát. A telefont lecsapni is könnyű. Így van, ezért is tud torzítani ez a módszer. A személyes megkeresés más: aki beenged a lakásába, megbízik bennem és akár egy órát, vagy még többet tudok vele beszélni. A telefont tíz perc után már csak a nagyon türelmesek nem rakják le. Egyre kevesebb az olyan kutatás, ami személyesen történik. Csodálkozik? Mindenki tele van gyanakvással. Két lehetőség van, vagy kikér a kutató a népesség nyilvántartástól egy rétegzett, véletlen címlistát, vagy pedig úgynevezett véletlen sétával keresi a választópolgárokat. A Marketing Centrum az utóbbit választotta, de már a mi időnkben is tömegessé vált, hogy képtelenek voltunk becserkészni az embereket. Ma ez nagyjából esélytelen, a polgárok gyanakvóak, vagy éppen otthon sincsenek. Aki pedig kötélnek áll, annyiban nem véletlenszerű tagja a választókorú népességnek, hogy nem zárkózik el a politikai véleménynyilvánítás elől. Ez megint csak torzítást eredményezhet.

Tehát régen rossz volt a helyzet, ma pedig még rosszabb. Évről-évre romlik. Mégis mitől lesz jó egy kutatás? Akkor lesz megbízható, ha a populáció minden egyes tagja azonos valószínűséggel kerülhet be a mintába. Ezt persze nehéz megvalósítani, de nagyon nem mindegy, mennyire torzul a kép. Szerintem például nem hiteles az a módszer, amikor Facebookon, felkérések alapján toboroznak kitöltőket a kérdőíveihez. Igaz, hogy rengeteg embernek van internet elérése, de közel sem mindenkinek. Plusz torzulás még, hogy csak a politika iránt érdeklődő Facebook-felhasználók kerülhetnek be a körbe. Ez igazán durva, látszik is az eredményeiken.

Ön még bízik egyáltalán a mai közvélemény-kutatásokban? Van olyan, amelyikben igen. Mindenkinek azt ajánlom, hogy figyelmesen nézze át a módszertani leírást. Ezek általában PR-szagúak és szűkszavúak, de a sorok között lehet olvasni. A lényeg, hogy ne higgyük el azonnal, ha valaki azt írja, reprezentatív a kutatás. Ez ugyanis a mintavételtől függ. Ha véletlenszerűen hívogatott telefonszámokat, többé-kevésbé hihetünk neki, de online felvételnél nem. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is egyre rosszabb a közvélemény-kutatások megítélése. Közkedvelt példa erre Donald Trump megválasztása Amerikában. Az, hogy valójában mennyire hiteles egy kutatás, egyszerű módszertani, szakmai kérdés. A közvélemény persze más tészta, az már inkább politikai történet. Valóban történnek nagy elmérések, de pont Trump esete nem volt drámai baki. A kutatók tényleg alul mérték Trumpot, Hillary Clintont pedig fölül. Ezzel együtt tény, hogy Clinton milliókkal több voksot kapott, tehát ezt jól mérték, csak éppen az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt nem ő nyert, vagyis épp a lényegben tévedtek.

Van közelebbi példa is: itt a májusi EP-választás hazai eredményei. Nem rendeződött át a politikai térkép. A Fidesz és az ellenzék különbségének arányát elfogadható hibával jelezte előre gyakorlatilag az összes hazai közvélemény-kutató. A gond az ellenzéken belüli arányok miatt volt. A tágan vett nem kormánypárti közönség ugyanis nem pártokban gondolkozik. Az MSZP lazsált, a DK és a Momentum pedig jó jelöltekkel, jó kampányt vitt. Ez a két dolog tud nagyobb átrendeződést okozni, viszonylag rövid időn belül. Csapdába került a szakma, nem párt, hanem személypreferenciák döntöttek. Hányszor tévedhet egy közvélemény-kutató cég? Piac és életmód kutatásban gyakorlatilag egyszer sem. A fő megrendelők ugyanis nagyobb multicégek, azok pedig nem engedhetik meg magunknak, hogy rossz marketingstratégiát válasszanak egy kutatás alapján. A politikai kutatások esetében más a helyzet. Több olyan cég van, amely folyamatosan elméri magát. Egy normális párt a stratégiája miatt rendel saját kutatásokat, ezek nem publikusak. Nem módszertanban térnek el elsősorban a nyilvánosságnak szánt adatoktól, hanem mondjuk hosszúságban, mélységben. Ha ezek olyan silányak lennének, mint a publikusak, akkor a pártok hamar lyukra futnának. A nyilvános adatokat egyébként maga a politika torzítja és az elmebeteg sajtóviszonyok. A kormányoldalon egy istálló van, egy szerkesztő, Orbán Viktor, akinek az ízlése szerint mehet „adásba” valami. A másik térfélen pedig egyszerűen nem tudják megfizetni az igazán alapos kutatásokat, ez látszik is rajtuk. Mennyibe kerül egy hiteles kutatás? Az önköltségi ár nagyjából 3 millió forint egy ezerfős, reprezentatív kutatásnál. Erre mi anno 50-60 százalékot tettünk rá rezsiköltség és intézményi haszon miatt.

Mit tanácsol egy átlag embernek, aki érdeklődik a politika iránt és egy nap lát három kutatást, három különböző eredménnyel? Egy amatőr is képes arra, amire a komoly elemzők. Idősorrendbe kell rakni a kutatásokat. A torzulás egyébként nem feltétlenül az adott intézet vélt, vagy valós politikai befolyásoltsága miatt alakul ki. A Nézőpont Intézet például szerintem kicsapja a biztosítékot csomó ellenzékinél és nem is válaszolnak nekik. Ugyanezt el tudom képzelni fordítva, mondjuk a Závecznél. Ilyenkor mit lehet csinálni? Szidni a rendszert. Ez valóban a legnehezebben kezelhető rész, nem lehet korrigálni sem. Egy közvélemény-kutatás akkor ér valamit, ha valamivel össze lehet hasonlítani. Ha ugyanazok a trendek több intézetnél, akkor vélhetően – a konkrét számoktól eltekintve – hihetünk a kutatásoknak. Ha valahol hektikusan változnak a számok, az gyanús. A mai magyar közállapotok bemerevedtek. Annyira mély a lövészárok a két oldal között, hogy egyszerűen nincs átjárás. A Fidesz valóban mindent megmér? Persze, ez az igazi lényege a közvélemény-kutatásoknak. Egyetlen komoly cég sem működik anélkül, hogy ne legyen marketingstratégiája, amelyet kutatásokra alapoz. A Fidesz egy cég, méghozzá jól működő, az pedig mindegy, mit gondolunk a termékükről. Az a baj, hogy az ellenzéki oldalon szűkösek a források, ők ezt nem tudják megtenni. Pedig biztos, hogy javítana a politizálás minőségén. A közvélemény-kutatóknak Budapesten vagy vidéken könnyebb? A legnehezebb a vidéki nagyvárosokban. Az egészen kicsi falvakban valamennyire még mindig van nimbusza annak, hogy jön egy nadrágos ember a fővárosból és kíváncsi a véleményemre. A fővárosiak sok szempontból nyitottabbak, de jobban ismerik a cégek vélt vagy valós politikai elhajlását. Már az önök idejében is így beárazták a cégeket? Az emberek egy része tudta akkor is, igen. Persze nem kell ezt feltétlenül túldimenzionálni, volt egy kontrollkutatás, amelyben a páros kérdéseket egy kormányhoz, míg a páratlanokat egy ellenzékhez húzó cég tette fel. Nagyjából hasonló válaszokat adtak rájuk. A főpolgármester-választás közeledtével folyamatosan jönnek a számok. Hihetünk annak, hogy Karácsony Gergely megközelítette Tarlós Istvánt? Ahogy már mondtam: azt nézzük meg, hogy időben miként alakultak a számok. Az biztos, hogy zár az olló, az ellenzéki oldal számára az a jó hírem, hogy ne adják fel, van remény.

Névjegy

A 65 éves, okleveles pszichológus, szociálpszichológus, közvélemény-kutató 1978-tól 1988-ig tudományos segédmunkatárs volt az ELTE Általános Pszichológia tanszékén. 1989-tól 1992-ig az Illyés Gyula Pedagógiai  Főiskolán, tanársegéd, 1992-tol 1994-ig a Medián kutatásvezetője, 1994-tol 2010-ig a Marketing Centrum kutatási igazgatója volt. Nyugdíjas, rendszeresen vállal alkalmi adatelemzéseket, tanulmányírásokat

Szerző
Témák
interjú