Az egyházi közösségek, papok és lelkészek felelőssége, hogy a hívek a megfelelő kereszténydemokrata pártra szavazzanak – Kövér László házelnök erről is beszélt a Reformátusok Szárszói Konferenciáján. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP-re gondolt.
Az eseményről készült felvételek alapján a 444.hu szemlézte az elhangzottakat. Kövér némi szemrehányással illette a református lelkészeket, amiért nem eléggé aktívak a kampányban. Úgy tapasztalta, főként katolikus papok esetében szokott előfordulni, hogy valaki azt mondja: „holnap választás van, de aki nem jófelé szavaz, az a következő héten ne jöjjön templomba, csak miután többször, jó alaposan meggyónt”. Kövér László beszámolója szerint az egyik plébános jelezte, hogy ő akkor sem fog feloldozást adni.
Kérdéseket küldtünk a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának. Kíváncsiak voltunk rá, hogy a püspöki kar ismeretei egybevágnak-e azzal, amit a házelnök állított: valóban gyakran előfordul-e, hogy a plébánosok közlik a hívekkel, melyik pártra kell szavazni? Mennyire elterjedt és mennyiben helyeselhető ez a gyakorlat? (Ekkor még nem lehetett tudni, hogy egy józsefvárosi plébános nyíltan a fideszes polgármesterjelölt mellett kampányol a Józsefvárosban.)
A katolikus püspöki kar sajtószolgálata ezekre a kérdésekre csak annyit reagált, hogy a médiából értesültek a házelnök balatonszárszói beszédének tartalmáról: „Kijelentéseinek hátterét nem ismerjük, ezzel kapcsolatos kérdéseire ő maga tudna válaszolni.”
Megkérdeztük azt is, helyénvaló-e, ha egy katolikus pap nem ad feloldozást, amennyiben valaki nem az általa adott pártpolitikai útmutatás szerint jár el. Egyáltalán a gyónás körébe tartozó cselekménynek számíthat-e az, hogy valaki mely pártra szavaz?
A püspöki kar tájékoztatása szerint a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma (hitelveinek összefoglalása – a szerk.) alapján: „Meg kell gyónni a még meg nem gyónt súlyos bűnöket, melyekre az ember gondos lelkiismeret-vizsgálat után emlékszik”. A szentgyónásra való készület elsődleges útmutatója a Tízparancsolat és az ezeken álló erkölcsi tanítás. A katolikus hívő számára ez tehát a szentgyónás tárgya, amelyben a pap közreműködése által feloldozást nyer – rögzítette a püspöki kar.
A szóban forgó konferenciát múlt hónapban tartották, azon részt vett Bogárdi Szabó István református püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke is. Az MTI akkori tudósítása szerint a püspök álláspontja nem mindenben egyezett azzal, amit Kövér László mondott. Bogárdi Szabó István az egyház sokszínűségére is felhívta a figyelmet. Felidézte, hogy a kilencvenes évek elején 14 református lelkész ült az Országházban, és egy kivételével valamennyi parlamenti pártban volt lelkész.
Igaz, kitért arra is, hogy – tekintettel a lelkészek és gyülekezeti tagok pártállásának sokféleségére – egyházi körökben 20-25 évig nem beszéltek politikai kérdésekről, nehogy megbántsanak valakit. Márpedig a legborzasztóbb homogenizálás éppen az, ha a templom falain kívül tartják a közéleti felelősséget.
Megkerestük Bogárdi Szabó Istvánt is, akitől a 444.hu cikke nyomán egyebek mellett azt igyekeztünk megtudni, megengedhetőnek tartja-e, hogy egy politikus (aki egyúttal közjogi méltóság) pártpolitikai elvárásokat fogalmazzon meg a református lelkészek felé. Továbbá: egyetért-e azzal, hogy a papoknak, lelkészeknek választás előtt pártpolitikai útmutatást kell adniuk a hívek számára?
A református püspök válaszát – a megszólítástól és az aláírástól eltekintve – teljes terjedelmében közöljük:
„Ugye, Ön most viccel velem? A Balatonszárszón elhangzottak publikus anyagok, Ön is végigböngészhette, meghallgathatta volna, s meg is találná az összes iménti kérdésére a választ, s talán azt is felfedezhetné, hogy a 444 nem „szemlézte”, hanem a maga módján kommentálta a beszélgetést, amely, meghagyom, kissé hosszú, némely újságírók nincsenek hozzászokva. Ez a 444 afféle Jereváni Rádió. Ön most némi pluszmunkát róna rám – kommentáljam magamat. A kérdés azonban valójában az, hogy kommentálnom kell-e politikai újságírók politikai kommentárját? Szerintem nem.”
