Niedermüller visszalép, ha az derül ki, hogy nem ő a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt Erzsébetvárosban

Publikálás dátuma
2019.09.21. 08:41

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Egy kerületi közvéleménykutatás alapján döntenék el, ki a legnépszerűbb a kerületben.
„Az erzsébetvárosiak azt találták ki, hogy csináltatnak egy kerületi közvéleménykutatást egy elismert kutatóintézettel, és azt kérik az ellenzéki jelöltektől, hogy fogadják el a kutatás eredményét, az esélytelenek pedig lépjenek vissza az esélyes jelölt javára. Én igent mondtam a felkérésre” – közölte  Niedermüller Péter a Facebook-oldalán. Az ellenzéki polgármesterjelölt hozzátette: neki erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb. 
„Éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára”

– fogalmazott.

Azt írta, hogy csak akkor lehet legyőzni a Fideszt, ha egy az egy ellen veszik fel a harcot Vattamány Zsolttal, és mindannyiuk felelőssége, hogy végül csak a legesélyesebb ellenzéki jelölt induljon el.
„Nagyon remélem, hogy a kerületben elindulni szándékozó másik két ellenzéki jelöltnek is a Fidesz legyőzése a célja és vállalják, hogy ha elkészült a kutatás, akkor visszalépnek a legesélyesebb jelölt javára”

– közölte Niedermüller Péter.

A VII. kerületben jelen állás szerint hárman indulnának a fideszes Vattamány Zsolt ellen: Niedermüller, akit az MSZP, a DK, az LMP, a PM és a Momentum is támogat, valamint az MSZP-ből kilépett Hunvald György és az egykori LMP-s Moldován László.
Szerző

Bezárkóztak a választópolgárok - interjú Marián Bélával

Publikálás dátuma
2019.09.21. 08:15

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
A nyilvános közvélemény-kutatási adatokat a politika torzítja és az elmebeteg sajtóviszonyok – mondja Marián Béla, az egykori Marketing Centrum kutatási igazgatója.
1998-ban a Marketing Centrum kutatási igazgatója volt. Egy akkori kutatásukban a megkérdezettek kétharmada tudott említeni egyet vagy többet a hónap legfontosabb belpolitikai eseményei közül. Ma mintha már nem foglalkoztatná ennyire a közélet az embereket. Hullámzik ez a szám, amikor történik valami nagy dolog, akkor felmegy 70 százalék fölé. Van, hogy csak 40-50 százalék között mozog, de ma valóban ez a valószínűbb. Mi a legnagyobb különbség a mai és a tíz-húsz évvel ezelőtti kutatások között? A közeg lett más. A hőskorban örültek az emberek, ha odavetődött hozzájuk egy közvélemény-kutató és megkérdezte őket, akár politikai témákról is. Manapság egyre inkább bezárkóznak, különösen, ha a politika a téma. Sokat mond a magyar társadalomról egy régi kutatásunk, amelyben párhuzamosan futottak politikai és szexuális viselkedésről szóló kérdéssorok. A megkérdezettek 80 százaléka azt mondta, volt az elmúlt hónapban orális szexben része. Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy melyik a kedvenc pártjuk, már csak alig 60 százaléknyian válaszoltak. Ma ez az arány még rosszabb, már ami a politikát illeti. Persze vannak pozitívumok is: rengeteget fejlődött a technika, nagyjából mindenki telefonon készít kutatásokat. Ez gyors és hatékony, de korlátozza az interjú időtartamát. A telefont lecsapni is könnyű. Így van, ezért is tud torzítani ez a módszer. A személyes megkeresés más: aki beenged a lakásába, megbízik bennem és akár egy órát, vagy még többet tudok vele beszélni. A telefont tíz perc után már csak a nagyon türelmesek nem rakják le. Egyre kevesebb az olyan kutatás, ami személyesen történik. Csodálkozik? Mindenki tele van gyanakvással. Két lehetőség van, vagy kikér a kutató a népesség nyilvántartástól egy rétegzett, véletlen címlistát, vagy pedig úgynevezett véletlen sétával keresi a választópolgárokat. A Marketing Centrum az utóbbit választotta, de már a mi időnkben is tömegessé vált, hogy képtelenek voltunk becserkészni az embereket. Ma ez nagyjából esélytelen, a polgárok gyanakvóak, vagy éppen otthon sincsenek. Aki pedig kötélnek áll, annyiban nem véletlenszerű tagja a választókorú népességnek, hogy nem zárkózik el a politikai véleménynyilvánítás elől. Ez megint csak torzítást eredményezhet.

Tehát régen rossz volt a helyzet, ma pedig még rosszabb. Évről-évre romlik. Mégis mitől lesz jó egy kutatás? Akkor lesz megbízható, ha a populáció minden egyes tagja azonos valószínűséggel kerülhet be a mintába. Ezt persze nehéz megvalósítani, de nagyon nem mindegy, mennyire torzul a kép. Szerintem például nem hiteles az a módszer, amikor Facebookon, felkérések alapján toboroznak kitöltőket a kérdőíveihez. Igaz, hogy rengeteg embernek van internet elérése, de közel sem mindenkinek. Plusz torzulás még, hogy csak a politika iránt érdeklődő Facebook-felhasználók kerülhetnek be a körbe. Ez igazán durva, látszik is az eredményeiken.

Ön még bízik egyáltalán a mai közvélemény-kutatásokban? Van olyan, amelyikben igen. Mindenkinek azt ajánlom, hogy figyelmesen nézze át a módszertani leírást. Ezek általában PR-szagúak és szűkszavúak, de a sorok között lehet olvasni. A lényeg, hogy ne higgyük el azonnal, ha valaki azt írja, reprezentatív a kutatás. Ez ugyanis a mintavételtől függ. Ha véletlenszerűen hívogatott telefonszámokat, többé-kevésbé hihetünk neki, de online felvételnél nem. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is egyre rosszabb a közvélemény-kutatások megítélése. Közkedvelt példa erre Donald Trump megválasztása Amerikában. Az, hogy valójában mennyire hiteles egy kutatás, egyszerű módszertani, szakmai kérdés. A közvélemény persze más tészta, az már inkább politikai történet. Valóban történnek nagy elmérések, de pont Trump esete nem volt drámai baki. A kutatók tényleg alul mérték Trumpot, Hillary Clintont pedig fölül. Ezzel együtt tény, hogy Clinton milliókkal több voksot kapott, tehát ezt jól mérték, csak éppen az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt nem ő nyert, vagyis épp a lényegben tévedtek.

Van közelebbi példa is: itt a májusi EP-választás hazai eredményei. Nem rendeződött át a politikai térkép. A Fidesz és az ellenzék különbségének arányát elfogadható hibával jelezte előre gyakorlatilag az összes hazai közvélemény-kutató. A gond az ellenzéken belüli arányok miatt volt. A tágan vett nem kormánypárti közönség ugyanis nem pártokban gondolkozik. Az MSZP lazsált, a DK és a Momentum pedig jó jelöltekkel, jó kampányt vitt. Ez a két dolog tud nagyobb átrendeződést okozni, viszonylag rövid időn belül. Csapdába került a szakma, nem párt, hanem személypreferenciák döntöttek. Hányszor tévedhet egy közvélemény-kutató cég? Piac és életmód kutatásban gyakorlatilag egyszer sem. A fő megrendelők ugyanis nagyobb multicégek, azok pedig nem engedhetik meg magunknak, hogy rossz marketingstratégiát válasszanak egy kutatás alapján. A politikai kutatások esetében más a helyzet. Több olyan cég van, amely folyamatosan elméri magát. Egy normális párt a stratégiája miatt rendel saját kutatásokat, ezek nem publikusak. Nem módszertanban térnek el elsősorban a nyilvánosságnak szánt adatoktól, hanem mondjuk hosszúságban, mélységben. Ha ezek olyan silányak lennének, mint a publikusak, akkor a pártok hamar lyukra futnának. A nyilvános adatokat egyébként maga a politika torzítja és az elmebeteg sajtóviszonyok. A kormányoldalon egy istálló van, egy szerkesztő, Orbán Viktor, akinek az ízlése szerint mehet „adásba” valami. A másik térfélen pedig egyszerűen nem tudják megfizetni az igazán alapos kutatásokat, ez látszik is rajtuk. Mennyibe kerül egy hiteles kutatás? Az önköltségi ár nagyjából 3 millió forint egy ezerfős, reprezentatív kutatásnál. Erre mi anno 50-60 százalékot tettünk rá rezsiköltség és intézményi haszon miatt.

Mit tanácsol egy átlag embernek, aki érdeklődik a politika iránt és egy nap lát három kutatást, három különböző eredménnyel? Egy amatőr is képes arra, amire a komoly elemzők. Idősorrendbe kell rakni a kutatásokat. A torzulás egyébként nem feltétlenül az adott intézet vélt, vagy valós politikai befolyásoltsága miatt alakul ki. A Nézőpont Intézet például szerintem kicsapja a biztosítékot csomó ellenzékinél és nem is válaszolnak nekik. Ugyanezt el tudom képzelni fordítva, mondjuk a Závecznél. Ilyenkor mit lehet csinálni? Szidni a rendszert. Ez valóban a legnehezebben kezelhető rész, nem lehet korrigálni sem. Egy közvélemény-kutatás akkor ér valamit, ha valamivel össze lehet hasonlítani. Ha ugyanazok a trendek több intézetnél, akkor vélhetően – a konkrét számoktól eltekintve – hihetünk a kutatásoknak. Ha valahol hektikusan változnak a számok, az gyanús. A mai magyar közállapotok bemerevedtek. Annyira mély a lövészárok a két oldal között, hogy egyszerűen nincs átjárás. A Fidesz valóban mindent megmér? Persze, ez az igazi lényege a közvélemény-kutatásoknak. Egyetlen komoly cég sem működik anélkül, hogy ne legyen marketingstratégiája, amelyet kutatásokra alapoz. A Fidesz egy cég, méghozzá jól működő, az pedig mindegy, mit gondolunk a termékükről. Az a baj, hogy az ellenzéki oldalon szűkösek a források, ők ezt nem tudják megtenni. Pedig biztos, hogy javítana a politizálás minőségén. A közvélemény-kutatóknak Budapesten vagy vidéken könnyebb? A legnehezebb a vidéki nagyvárosokban. Az egészen kicsi falvakban valamennyire még mindig van nimbusza annak, hogy jön egy nadrágos ember a fővárosból és kíváncsi a véleményemre. A fővárosiak sok szempontból nyitottabbak, de jobban ismerik a cégek vélt vagy valós politikai elhajlását. Már az önök idejében is így beárazták a cégeket? Az emberek egy része tudta akkor is, igen. Persze nem kell ezt feltétlenül túldimenzionálni, volt egy kontrollkutatás, amelyben a páros kérdéseket egy kormányhoz, míg a páratlanokat egy ellenzékhez húzó cég tette fel. Nagyjából hasonló válaszokat adtak rájuk. A főpolgármester-választás közeledtével folyamatosan jönnek a számok. Hihetünk annak, hogy Karácsony Gergely megközelítette Tarlós Istvánt? Ahogy már mondtam: azt nézzük meg, hogy időben miként alakultak a számok. Az biztos, hogy zár az olló, az ellenzéki oldal számára az a jó hírem, hogy ne adják fel, van remény.

Névjegy

A 65 éves, okleveles pszichológus, szociálpszichológus, közvélemény-kutató 1978-tól 1988-ig tudományos segédmunkatárs volt az ELTE Általános Pszichológia tanszékén. 1989-tól 1992-ig az Illyés Gyula Pedagógiai  Főiskolán, tanársegéd, 1992-tol 1994-ig a Medián kutatásvezetője, 1994-tol 2010-ig a Marketing Centrum kutatási igazgatója volt. Nyugdíjas, rendszeresen vállal alkalmi adatelemzéseket, tanulmányírásokat

Szerző
Témák
interjú

Eltűnt az eufória, kevés az alternatíva: jóval kisebb az érdeklődés az önkormányzati pozíciók iránt

Publikálás dátuma
2019.09.21. 07:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ötszázzal kevesebb polgármester- és 3500-zal kevesebb képviselőjelölt indul az októberi választáson 2014-hez képest.
Szeptember 13-án lezárult a jelöltállítás, mostanra pedig a fellebbezéseket is elbírálták a helyi választási irodák, valamint a bíróságok, így kiderült, hányan indulnak az októberi önkormányzati választáson. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 7492-en méretik meg magukat valamelyik település vezetéséért, 5765-en próbálkoznak a tízezer főnél nagyobb települések választókerületeiben egyéni képviselői mandátumot szerezni, míg egyéni listáról 34 915-en szeretnének bejutni a képviselő-testületekbe. Összesen – a kompenzációs, a fővárosi és a megyei listákkal együtt - 55 190-en indulnak a választáson, s ez komoly csökkenés a 2014-es önkormányzati voksoláshoz képest. Öt éve ugyanis 7997-en pályáztak polgármesteri címre, 8264-en indultak egyéni választókerületekben, s 35779-en egyéni listán, a különféle listákkal együtt pedig 59 179-en jelöltették magukat. A csökkenés egyrészt arra vezethető vissza, hogy az ellenzéki pártok ezúttal sok helyen közös jelölteket indítanak, vagyis négy-hat pártjelölt helyett csak egy néz szembe a kormánypárti indulóval. Szembetűnő ugyanakkor, hogy egyre többen fordítanak hátat a politikának. - A rendszer 2010 óta stabilizálódott, s az emberek láthatóan beletörődtek ebbe – mondta Szentpéteri Nagy Richard politológus. – Felmérték, a kormánypárti jelöltek egyetlen reális kihívói az egységes ellenzéki indulók lehetnek, így sokan, akik korábban esetleg jelöltették magukat, ezúttal nem próbálkoznak. A kistelepüléseken ráadásul sokszor nincs erős alternatívája a regnáló vezetésnek, ez pedig szintén visszatartó erő. Ezt a jelenlegi stabilitást amúgy éppen az ellenzéki összefogás bonthatja meg, ha ez megvalósul, új helyzet áll elő, ami a következő választásokra is kihat - mondta. - Már vége a kilencvenes évek eufóriájának, s az emberek többsége pontosan tudja, hogy a polgármesterség is egy szakma – indokolta a korábbinál kevesebb településvezetői aspiránst Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. – Sok speciális képzettség és kiépített kapcsolatrendszer kell hozzá, hogy jó polgármester legyen valaki. Nem véletlen, hogy egyre több a ciklusokon át egy település élén álló vezető. Mindez egyébként egzisztenciális kérdés is, a polgármesteri székből ugyanis nehéz visszautat találni a civil szférába - tette hozzá.
A TÖOSZ elnöke szerint az sem meglepetés, hogy korábbi választásoknál kevesebb a képviselő-jelölt, ugyanis egyre nagyobb a távolság a magán- és a közélet között, s az emberek inkább az előbbit választják. - Nem feltétlenül lustaságból, inkább kevésbé vonzó a közösségek képviselete – vélekedett. – A zártabb magánéletből a többség nehezebben nyílik meg. Másrészt sokan felmérik az előzetes esélyeiket, s belátják, nincs akkora ismertségük, vagy egy kisebb településen olyan elfogadottságuk, hogy bekerüljön a testületbe. És persze a gazdasági részét sem szabad elfelejteni a csökkenésnek: korábban a magas munkanélküliség sújtotta, hátrányos helyzetű településeken a képviselőséggel járó tiszteletdíj is sokakat vonzott, mert előrelépést jelentett a segélyhez képest. Most, hogy jelentősen csökkent a munkanélküliség, sokan állást találtak és már nem olyan vonzó a tiszteletdíj. Polgármesteri címért a legtöbben – ahogyan öt éve is – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében indulnak, 882-en próbálkoznak, 64-gyel kevesebben, mint 2014-ben. A legkevesebb településvezető-várományos Csongrádban lesz – így volt ez 2014-ben is –, ahol 137-en jelöltették magukat, 16-tal kevesebben, mint öt éve. Az egyéni listán indulók számában is e két megye jelenti a végletet: Borsodban 4563-an állnak csatasorba, Csongrádban kevesebb, mint hatodennyien, 715-en. A legtöbb, 9 polgármester-jelölt a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei Hermánszegen akad, ezzel szemben a Zala megyei Lakhegyen és a Veszprém megyei Balatonszepezden egyetlen jelöltet sem regisztráltak, így bizonyosan elmarad a településvezetői választás. Öt éve hét ilyen eset fordult elő: a borsodi Répáshután, a tolnai Aparhanton és Udvariban, a vasi Daraboshegyen és Tanakajdon, a veszprémi Nemesvitás és a zalai Valkonyán így időközi választáson dőlt el a településvezető kiléte. Lakhegyen képviselőválasztást sem tartanak, ugyanis senki sem jelöltette magát, ahogyan a Győr-Moson-Sopron megyei Rábaszentandráson sem, míg a baranyai Apátvarasdon három jelöltet ugyan nyilvántartásba vettek, ám négyet kellene választani, s megfelelő számú jelölt hiányában nem tartható meg a voksolás. Öt esztendeje két baranyai – Kisbudmér és Kishajmás –, valamint három vasi – Bozzai, Mesterháza és Tanakajd – településen fordult elő ugyanez. 
Szerző
Frissítve: 2019.09.21. 08:07