A népakarat reneszánszát éljük

Az Élet és Irodalom nemrégiben teret adott egy vitának. Résztvevői arra a kérdésre keresték a választ, 2010 után vajon miért sikerült a törvényhozásban minősített többségre szert tett Fidesz képviselőinek a magyar közjogi rendszert Orbán Viktor szándékainak megfelelően autokratikussá tenni.

Szekeres Imre egykori szocialista miniszter elmondta, hogy a Horn-érában több baloldali prominens szorgalmazta az alkotmányozást, mintha előre látták volna a tekintélyelvű fordulat veszélyét. A szóban forgó honatyák többek között garantálni akarták, hogy majdan egyetlen politikai erő se iktathassa ki kétharmados többség birtokában sem a mindenkori kabinet mozgásterét korlátozó fékeket és ellensúlyokat. A kezdeményezés azonban elhalt, a következményeknek pedig bő két évtizeddel később mindannyian kárvallottjai vagyunk.

Orbán Viktor már ellenzékben, majd különösen kormányra kerülve a strómanjaival felvásároltatta úgyszólván a teljes hazai nyilvánosságot, melynek következtében pofonegyszerűvé vált számára a közhangulat tetszés szerinti alakítása. Mint minden populista bárhol a világon, az establishmenttel szemben határozta meg magát, azt sugallva, ő „az emberek” pártján áll. A „fülkeforradalomként” aposztrofált nemzeti katasztrófát követően aztán joggal hivatkozott a népakaratra, amikor hozzáfogott a szocialista-szabaddemokrata kormány által annak idején elszabotált alkotmányozáshoz, illetve elfoglalta és kiüresítette a demokratikus intézményeket.

A népakarat kultusza a jelek szerint máshol is reneszánszát éli. Hazánk diplomáciájának fiatal vezetője a napokban a „közszolgálati” televízióban méltatta Boris Johnsont. Mint ismeretes, a londoni bohóc Nagy-Britanniát megállapodás nélkül kívánja kivezetni az Európai Unióból, a hazájára nézve katasztrofális következményekkel nem törődve. Brit kritikusai Johnson szemére hányják a „kemény Brexit” negatív gazdasági folyományait éppúgy, mint a királyság prognosztizálható szétesését. Szijjártó Péter azonban más véleményen van. „Boris Johnson brit miniszterelnök egészen kiváló politikus, aki tudja, hogy mit akar, és a népakarat végrehajtásán dolgozik” – fogalmazott a hazai külügyér. Nyilvánvalóan hazabeszélve még hozzátette: „Magyarország soha nem tartozott azon országok közé, amelyek házi feladatuknak tekintik, hogy bírálják más országok döntéseit”. E külügyminiszteri megnyilvánulásban tetten érhető a populisták retorikájának másik eleme, a nemzeti szuverenitás túlhangsúlyozása is.

A népakaratra való hivatkozás persze hazánkban is, s a Brexit-ellenes tüntetésektől hangos brit szigetállamban is üres szlogenné vált mostanra. Magyarországon régen nem áll többség Orbán Viktor mögött; miniszterelnöki újrázásait kizárólag a választási rendszer fondorlatos átalakításának, illetve a választók körében uralkodó apátiának köszönheti. Elitellenesként indult, most azonban a néptől elszakadva építi saját elitjét. Itt lenne az ideje annak, hogy végre a budapesti autokrata ellenfelei hivatkozzanak a népakaratra.

A szerző publicista