Áder János a légszennyezést támogató NER oszlopaként a mai ENSZ-csúcson várhatóan ismét hitet tesz a légszennyezés ellen. Annak, aki ismeri Orbán Viktor hatalmi rendszerét – netán benne él –, nincs ebben semmi különös. Már azon csodálkoznánk, ha a köztársasági elnök tényleg védené a magyar társadalom egészének érdekeit akár a hatalommal szemben is. De a NER az egykori Fidesz-alelnököt és frakcióvezetőt köztársasági elnökként is bábszerepre kárhoztatja. Klímaharcosi pózában pont annyira hiteltelen, amennyire elődje, az elkötelezett természetvédő Sólyom László éppenséggel mamelukként fészkelődött.
De az összeütközés így is egyre kevésbé kerülhető el. Orbán Viktor kormánya és „szellemi holdudvara” a klímáról szóló, egyre hangosabb vitákban – nyilván – a változások és a gondok jelentőségét lekicsinylő, a főárammal szembehelyezkedő, kényelmes kisebbségi álláspontot találta meg magának. Áder Jánoson kívül mindenki számára egyértelmű, hogy az általa rendszeresen felsorolt, világszintű panaszokkal, érvekkel, irányokkal az Orbán-kormány tételesen szembehelyezkedik. Ilyen például a szén-dioxid-kibocsátás 2050-es megszüntetésének uniós terve, amit az Orbán-kabinet – negyedmagával, 24 ellenében, pénzt követelve – megfúrt.
Ezután Áder János kettős játékba kezdett: míg a közrádióban azonmód a kormány politikáját látszólag alátámasztó számbűvészkedést mutatott be, másutt inkább a 2050-es klímasemlegesség „elérhetőségét” hangsúlyozza. Bár a minap 32 állami vezetővel együtt aláírta az osztrák elnök éles klímakiállását is, újabb közrádiós nyilatkozatában ennek felemlítése helyett „adataival” ismét csak Orbánék gáncsoskodását védte.
Hogy eközben összekeverte az éves szennyezés mértékét az éves csökkentés mértékével?
Orbán Viktor bizarr hatalmi rendszerében ez sem hiba, sokkal inkább erény.