Tragikus a hadsereg állapota: legfeljebb fél tucat objektumot tudnak megvédeni

Publikálás dátuma
2019.09.24. 09:30

Fotó: ALEX HALADA / APA-PictureDesk
Siralmas helyzetbe került az osztrák katonaság, jelentősen emelni kellene a büdzsét - derült ki a védelmi miniszter által idézett jelentésből.
Thomas Starlinger vezérőrnagyot június elején nevezték ki az ideiglenes kormány miniszterévé, addig az osztrák államelnök, Alexander Van der Bellen katonai tanácsadója volt. Nem sokkal miniszteri kinevezése után annyira megrendítették a hadseregnél szerzett közvetlen tapasztalatai, hogy először lemondta a szokásos katonai díszszemlét október 26-ra, majd végül egy takarékos változathoz adott csak engedélyt. A „Hadseregünk 2030” címet viselő elemzés szerint 16 milliárd eurót kell 2030-ig az osztrák hadseregbe invesztálni, azaz a katonai költségvetést a jelenlegi 2,4 milliárdról 5,6 milliárdra feltornázni. Ennél az összegnél érné el a katonai kiadás a belföldi össztermék egy százalékát, még mindig elmaradva az európai átlagtól. A szárazföldi erők fejlesztése 12,1 milliárd eurót igényel, 2,1 milliárd a légvédelem fejlesztéséhez kellene, a kibervédelem pedig 800 millió euró ráfordítást kíván. Starlinger nem titkolta, hogy a jelenlegi kiadások mellett a hadsereg hamarosan nem lesz képes az osztrák lakosság védelmére. Starlinger közlése szerint a katasztrófavédelem feladatát is ellátó hadsereg ma már nem tudna olyan segítséget nyújtani, mint a 2002-es nagy dunai áradás idején. A kritikusnak nevezett, háromszáz infrastrukturális objektumból, amelyek közé a schwechati olajfinomító ugyanúgy beletartozik, mint a Baumgartenben lévő gázvezeték központ, legfeljebb egy fél tucatot tud a katonaság megvédeni. A légtér védelme a vezérőrnagy szerint éjszaka teljesen ellátatlan, napközben pedig csak órákra végeznek ellenőrzést. Dönteni kellene, hogy maradnak a sokat vitatott Eurofighter harci gépek (ezek a következő években mindenképpen 300 millió eurós szoftverfejlesztést igényelnek) vagy modernebb parkot választanak. De a járművekből is hiány van a hadseregben, páncélosokból és hagyományosokból egyaránt. A terror és a kibertámadások ellen Ausztria nincs felvértezve, így Starlinger, egy olyan drónakcióval szemben például, ami a napokban érte Szaúd-Arábia legnagyobb olajfinomítóját, Ausztria nem lenne képes szembeszállni, de bajban lenne akkor is, ha az ország mobiltelefonhálózatát érné támadás. Starlinger nem rejtette véka alá, hogy az 55 ezer (ebből 24 ezer hivatásos) főből álló hadseregnek nem megfelelő sem a felszerelése, sem a védőruházata. A miniszter úgy látja, hogy a sorkatonai időt a jelenlegi 6 hónapról ismét 8 hónapra kellene emelni, a félév a kiképzéshez elég, a két hónap azonban elengedhetetlen lenne a gyakorláshoz. Nem kevesebb, hanem több katonára van szüksége Ausztriának – így a főtiszt - , aki szerint megtakarítást legfeljebb a külföldi, például a balkáni katonai szolgálatok leállításával lehetne elérni. 100 osztrák katona külföldi tartózkodása évi 60 millió euró költséget jelent az országnak. Kommentárok szerint a párton kívüli Starlinger, aki hamarosan átadja helyét egy a parlamenti választások nyomán alakuló kormány védelmi miniszterének, merészebben beszélt a hadsereg állapotáról, mint ahogyan elődei tették, bár a mozgás a katonatisztek részéről hosszú évek óta hallható Megjegyzik továbbá, hogy a 16 milliárdra nem a hadseregnek van szüksége, az ország biztonságos védelme igényli a hatalmas összeget.
Témák
Ausztria hadsereg

Trump zsarolással próbálta rávenni Ukrajnát, hogy szállítsanak valami terhelőt Joe Biden és fia ügyében

Publikálás dátuma
2019.09.24. 09:13

Fotó: SAUL LOEB / AFP
Befagyasztotta az Ukrajnának szánt segélyeket, majd telefonált az elnöknek, hogy lenne egy kérése.
Donald Trump amerikai elnök 400 millió dollár (körülbelül 122 milliárd forint) ukrajnai segély befagyasztását rendelte el néhány nappal azelőtt, hogy felhívta Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, hogy indítson vizsgálatot Joe Biden volt amerikai alelnök és fia, Hunter ügyében - írta az AP amerikai hírügynökség névtelen forrásokra hivatkozva kedden. Trump tagadta, hogy a Biden-ügynek köze lett volna a segély befagyasztásához. Biden Trump egyik fő politikai ellenfele és a Demokrata Párt legnagyobb támogatottságot élvező pályázója az elnökjelöltségre. A The Washington Post és a The New York Times című amerikai napilap múlt csütörtökön, illetve pénteken meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az amerikai elnök egy júliusi telefonbeszélgetésben állítólag nyomatékosan arra kérte Zelenszkijt, hogy indítson vizsgálatot Joe Biden és fia ellen. Az amerikai elnök "nevetségesnek" minősítette a névtelen bejelentést, szombaton a Twitteren pedig azt írta: telefonbeszélgetése "rutinszerű és teljesen rendben volt". Vadim Prisztajko ukrán külügyminiszter is cáfolta a nyomásgyakorlásra vonatkozó sajtóértesüléseket. Az amerikai sajtó korábbi beszámolói szerint Joe Biden - aki 2009-2017 között Barack Obama alelnöke volt - 2014-ben támogatta Viktor Janukovics akkori Moszkva-barát ukrán elnök megbuktatását, és az új elnöknek, Petro Porosenkónak katonai támogatást ígért, de cserébe azt követelte, hogy az ő Hunter nevű fiát tegyék meg az ukrán gázipari cég igazgatótanácsa tagjának. Ez meg is történt. Később, amikor az ukrán ügyészség vizsgálódni akart volna Hunter Biden havi 166 ezer dolláros juttatásának ügyében, Joe Biden azzal fenyegetőzött, hogy leváltatja a főügyészt. Bidenék ukrajnai szerepe ugyan vetett fel kérdéseket, és úgy tűnt, hogy az új ukrán vezetés így igyekszik az Obama-kormányzat kegyeibe férkőzni, sem Joe, sem Hunter Biden büntetőjogi felelőssége nem merült fel. A két amerikai lap jelentése nyomán pénteken demokrata párti törvényhozók vizsgálatot sürgettek annak kiderítésére, hogy vajon Trump és ügyvédje nyomást gyakorolt-e az ukrán kormányra annak érdekében, hogy a 2020-as amerikai elnökválasztás idején hozzon nyilvánosságra kompromittáló dolgokat a választási vetélytársáról. Az értesülés hatására még többen sorakoztak fel a Trump felmentésére irányuló alkotmányos vádeljárás (impeachment) demokrata kezdeményezése mögött. A kongresszus hétfőn azt kérte, hogy teljes terjedelmükben hozzák nyilvánosságra a Trump elleni vádakat, illetve tegyék közzé az amerikai és az ukrán elnök telefonbeszélgetésének átiratát.
Szerző

Szabad szemmel: Orbánék készülnek Trócsányi bukására, de az titok, hogy mivel

Publikálás dátuma
2019.09.24. 07:15

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 24.
New York Times Egyre nagyobb veszélyben vannak az újságírók szerte a világban csak azért, mert a sajtó segít abban, hogy a társadalom szabad és tájékozott legyen. Erre figyelmeztet a New York Times kiadója, aki rendkívül ritkán szólal meg, ám most közzétette hétfőn tartott előadásának szövegét. Sulzberger szerint a helyzet már olyan, hogy az USÁ-ban is harcolni kell a szólásszabadságért és a média függetlenségéért. Saját újságja küldetését úgy határozta meg, hogy az keresi az igazságot és közvetít, hogy az emberek jobban megértsék a világot. Amikor az erősödő nacionalizmus hatására a tömegek befelé fordulnak, a legfőbb feladat, hogy a lap világító toronyként működjön. Csakhogy egyre nehezebb tudósítani a válságövezetekből, és most már az amerikai kormányzatra sem számíthatnak a szabad sajtó legfőbb védelmezőjeként. Egy sor állam támadja az újságírókat és a médiát, nehogy azok ki tudjanak mondani kényelmetlen igazságokat és kérdőre vonhassák a hatalmat. Igyekszik lejáratni és megfélemlítéssel próbálja elhallgattatni a független tájékoztatást. De ezek az akciók valójában azt célozzák, hogy a közvéleménynek ne legyen joga a dolgok megismerésére, vagyis az alapvető demokratikus értékeket, az igazságot magát fenyegeti. Természetesen a sajtó sem tökéletes, ám nélkülözhetetlen az egészséges demokrácia számára, és a legfontosabb eszköz a polgárok kezében. És most ez van egyre nagyobb nyomás alatt. De a világban gyakran az újságírók élete forog kockán, amit a Kashoggi-ügy is mutat. Főleg olyan országokban, ahol nincsenek meg a demokratikus biztosítékok. És az Egyesült Államok elfogadja ezt a gyakorlatot, sőt lehet, hogy titokban még bátorítja is. De még ennél is nagyobb gond mindenki számára, hogy ily módon a tekintélyelvű vezetők elföldelik a terhelő adatokat, elrejtik a korrupciót, sőt még a népirtást is igazolják. A néhai McCain szenátor mondta, hogy a diktátorok először a szabad sajtót zárják be, a történelem ezt tanúsítja. Hivatalba lépése óta Trump csaknem 600-szor twitterezett „álhírekről”, mert le akarja járatni a pontos értesüléseket, a tényszerű tudósításokat. Ezáltal azonban gyakorlatilag felhatalmazást adott bizonyos külföldi vezetőknek, hogy kövessék a példáját, és azok kapva kaptak a lehetőségen. A „fake news” kifejezést az elmúlt évben jó 50 ország vezetői használták, Orbántól Erdoganig, mi több, még liberális politikusok is éltek vele. De az amerikai elnök most rátett még egy lapáttal, amikor a nép ellenségeinek nyilvánította az újságírókat és hazaárulással vádolta meg őket. Ez esetben ő tanult autokrata hatalmasságoktól. Amit a hadsereg főparancsnokaként mond, az azzal fenyegeti az újságírókat, hogy üldözésnek lesznek kitéve, légből kapott bűncselekmények miatt. Az önkényurak pedig feljogosítva érzik magukat, hogy ugyanezen az úton haladjanak. És ők azután riasztó hatékonysággal tesznek lakatot a sajtómunkások szájára, megfélemlítéssel, erőszakkal. Azonban a rettenetes következmény az, hogy visszaéléseket lehet megúszni büntetlenül, titkok nem kerülnek napvilágra, a rossz rejtve marad. De nem szabad megengedni, hogy gyökeret verjen a világban az olyan elnyomó modell, mint az orosz és a kínai. A sajtó nem riadhat vissza a leleplezésektől, nem állhat egyik oldalra sem. A tényekhez kell hűségesnek maradnia. Ebben szüksége van az üzleti világ, a civil és a tudományos szféra támogatására. Különösen áll ez a Facebookra, a Twitterre, a Google-ra és az Apple-re. De a két nagy amerikai pártnak is fel kell lépnie a független újságírásért, és nem csupán az USA-ban.
Handelsblatt Az Orbán-kormány készül arra az esetre, ha Trócsányi László netán elbukna az EP-meghallgatáson, ezért van tartalékjelöltje, ám hogy ki az, azt Kovács Zoltán, a miniszterelnök bizalmasa nem akarta elárulni. A szóvivő Bécsben beszélgetett a sajtó képviselőivel. Mint mondta, a magyar fél Kelet-Európa felértékelődésének tekinti, hogy a bővítési terület éppen Magyarországnak jut. Úgy fogalmazott, senki sem hagyhatja figyelmen kívül a V4-ek megerősödését. Hozzátette, Európának el kell fogadnia, hogy a csoport bizonyos kérdésekben más véleményen van, mint a többiek. A tudósítás ennél a pontnál emlékeztet arra, hogy mind Budapest, mind Varsó ellen jogállami eljárás zajlik. Továbbá, hogy a jobboldali-populista Orbán Viktor tekintélyelvű, nacionalista alapon irányítja az országot. Kovács egyúttal sürgette, hogy mielőbb vegyék fel az EU-ba Szerbiát és Montenegrót. A támogatásnak éppen a Trócsányinak szánt reszort miatt van súlya. A szóvivő szerint a jelöltnek minden szakmai és diplomáciai adottsága megvan ahhoz, hogy sikeres legyen biztosként.
Kurier A Kovács által elmondottakból kiderült, hogy Trócsányi megbízatása annak a dealnek a része volt, amelynek eredményeként von der Leyen lehet a Bizottság következő elnöke. De akkor sincs baj, ha a volt igazságügyi miniszter netán nem kapja meg az Európai Parlament jóváhagyását. A továbbiakban a szóvivő egyértelművé tette, Budapest változatlanul élesen elutasítja, hogy politikai feltételektől, így a jogállamiság betartásától tegyék függővé az uniós támogatásokat. Előadásának fő témája azonban a migráció volt. Keményen bírálta, hogy az új olasz kormány módosított álláspontján. Ami pedig az FPÖ elnökének közelmúltban tett budapesti látogatását illeti, azzal kapcsolatban azt fejtegette, hogy ha két ember találkozik, az még nem jelenti azt, hogy mindenben okvetlenül egyetértenek.
Guardian A svéd kormányhoz akar fordulni holnap a Wallenberg-család, hogy 75 év után végre fény derüljön arra, mi történt Raoul Wallenberggel, aki a háború végén diplomataként hozzávetőleg 30 ezer üldözöttet mentett meg Budapesten. Az egyik leszármazott azt mondja, hogy konkrét kérdésekre várnak konkrét választ, véget kell vetni a rejtélynek, annál is inkább, mert akiről szó van, az megérdemli, hogy kiderüljön az igazság. De egyelőre túl sok zárt ajtóba ütköznek, és úgy gondolják, hogy az orosz hatóságok ma is döntő információkat tartanak vissza, illetve időnként tudatosan félrevezetik a kutatókat. A svéd állam pedig tétlenkedik, mert nem szeretne konfliktusba keveredni a nagy keleti szomszéddal. A hozzátartozók azt szeretnék, ha Svédország hivatalosan kérné Oroszországhoz, hogy betekinthessen a 10 leglényegesebb, ám titkosított dokumentumba, mert hivatalos támogatás nélkül nem jutnak előbbre. A stockholmi kormány tavaly a család kérésére 40 ezer oldalnyi anyagot közzétett a saját aktáiból, ezek az 1970 és 2018 közötti időszakra vonatkoznak. Egy amerikai történész azonban azt nem érti, miért nem szeretné sem az orosz, sem a svéd vezetés, ha kiderülne az igazság?   
Politico Az új olasz belügyminiszter úgy látja, hogy a menedékkérők kötelező elosztását elvető államok rossz néven veszik majd, de ettől még tény: a szóban forgó emberek 99 százaléka menekültnek számít, nem pedig megélhetési migráns. Lamborgese megpendítette azt is, hogy a közreműködés önkéntes lesz az új, átmeneti rendszerben, ám amint meghatározzák a kvótákat, onnantól kezdve nem lehet azok alól kibújni. 4 éve éppen az háborította fel Magyarországot és Lengyelországot, hogy egyetlen kormány sem jelentett volna kivételt. Ám várhatóan a mostani egyezség is ellenállásba ütközik több tag részéről. A német szakminiszter úgy nyilatkozott, hogy ő mérsékelten derűlátó, de az esélyek javultak, mármint hogy meg lehessen reformálni a közös menedékpolitikát. Az illetékes EU-biztos pedig minden országot csatlakozásra szólított fel, hogy kiszámíthatóbb legyen a szolidaritási mechanizmus a hajótöröttek esetében.   
Deutsche Welle A külföldre sugárzó német közszolgálati médium úgy jellemzi a máltai egyezséget, hogy repedések keletkeztek az Európa-erődön, töredezik a bezárkózás fala. Ám ez csak egy kisebb fordulattal ér fel, de azért valami mégiscsak megmoccant. Persze nem az egész EU, hanem csupán a három nagy, kulcsállam oldalán. De a többiek nélkül ez sem működik, így meglátjuk, mit hoz ez ügyben az Európa Tanács két hét múlva esedékes ülése. Hiszen azt még a legoptimistábbak sem gondolják, hogy a tagok több mint fele aláírna egy kötelező elosztási mechanizmust. A többiek Magyarország és Lengyelország mögé bújnak, amely csökönyösen, nacionalista módon és jogsértően, teljes mértékben elzárkózik a menedékkérők, illetve a menekültek befogadásától. Seehofer, aki egy éve még Salvinival bratyizott, belátta, hogy ez így nem mehet tovább, korábbi olasz szövetségese túlságosan is jobbra csúszott. Közben pedig a forró dróton hetente tárgyalnak egymással a kormányok, mi is legyen a tengeren szerencsétlenül járt emberekkel. Ez a gyakorlat szégyenletes és méltatlan. A német miniszter ily módon radikálisan felülvizsgálta álláspontját, kiaknázva az olasz kormányváltást. Nem sok emberről, csak azokról van szó, akiket magán mentőhajók halásznak kis a vízből. Tavaly 2200-an estek ebbe a kategóriába. A zöm ma már Görögországon és Spanyolországon át próbálkozik. Világossá kell tenni, hogy aki kivonja magát a most formálódó mechanizmusból, annak fizetnie kell, illetve más formában kell kinyilvánítania a szolidaritását. Ez persze csupán ájtatos óhaj e pillanatban Seehofer részéről, de másként kútba esik az egész elképzelés, noha évente csupán pár tucat emberről van szó. Arra ugyanakkor jelenleg nincs semmiféle javaslat, miként lehetne tartós megoldást találni a tízezrek számára, akik a szárazföldön igyekeznek elérni Európát, illetve hogy alapjaiban változzon meg az unió menedékrendszerét.
Die Welt Amikor a német belügyminiszter a minap bejelentette, hogy országa átveszi a Földközi-tengeren kimentett menedékkérők 25 százalékát, elmaradt a felzúdulás a magyar és a lengyel kormány részéről. Ezt azt is jelentheti, hogy a két ország kimondatlanul is elfogadja: nem ördögtől való a közös migrációs politika. Így látja a helyzetet a konzervatív lap, miután Máltán négy uniós állam részvételével elvi megállapodás jött létre a hajótöröttek elosztásáról. A kezdeményező Seehofer volt, akiről sokan úgy tartották, hogy éppen tőle nem lett volna várható ilyen javaslat. Ám ha most sikert arat, akkor nagy szolgálatot tesz az európai ügynek, mert a Merkel-féle kvótaterv csak elmélyítette az ellentéteket az EU-ban. Mivel a szervezetben hiányoztak a rendelkezések, hogy mi legyen menekültekkel, elkeseredett vita alakult ki a migrációt elutasító, illetve azt elvileg támogató államok között. A német kancellár elosztási indítványa csak súlyosbította a dolgokat, mert nem vett tudomást arról, történelme folytán egy-egy társadalom mennyire kész és képes idegeneket befogadni. Ily módon, mivel igen csak rossz, bürokratikus ötlet volt, kezdettől fogva kudarcra ítéltetett. A kérdés csak most, 4 év után, Seehofernek köszönhetően mozdult el a holtpontról. Várják más államok jelentkezését, hiszen a franciák és a németek csupán 50 %-ot vesznek át. De fontos, hogy Olaszország immár megnyitja kikötőit a mentőhajók előtt. Kis lépésről van szó, de véget ér a káosz, lerövidül az idő, amíg a bajbajutottak biztonságba jutnak. Mégis sokat jelent és további lépések követhetik. Nem a fűnyíró-elv alapján, hanem azok összefogásával, akik meg akarnak oldani egy problémát és képesek is arra. És ez lehet a jövő útja: azok fognak össze, akik el vannak arra szánva, és remélhetőleg ez majd más tagokat is cselekvésre késztet. Ha a mostani akcióhoz még 5-10 kormány csatlakozik, az nagy siker volna. A sokszínűség és a különféle utak jegyében. De hogy ezt éppen Seehofer készítse elő!   
Frankfurter Rundschau A lap szerint nem számít nagy dobásnak, csupán kezdet és nem több a Máltán aláírt ideiglenes egyezség a hajótöröttek elosztására. A német, a francia, az olasz és a máltai kormány szerződése csupán az ügy részvonatkozására terjed ki, de jelentősége azonnal megugrik, amint azonban más államok is beszállnak. Ehhez politikai akart szükséges, de az hiányzik az olyanok esetében, mint Magyarország és Lengyelország. Ezzel együtt üdvözlendő, hogy a két nagy EU-tag, illetve a leginkább érintett két déli állam dűlőre jutott egymással, még akkor is ha nem sok embert kell kimenteni a tengerből és befogadásuk nem állítja megoldhatatlan feladat elé sem a németeket, sem a franciákat. Ám most bőven elképzelhető, hogy az arra hajlandó államok összefogása ellenére továbbra is sok tagország utasítja el a menekültek felvételét. Ám az alternatíva cinikus, mert azt jelentené, hogy változatlanul emberek fulladnak a vízbe.
Süddeutsche Zeitung Németországban diplomáciai támogatást vár több ország nagykövetségétől is a szélsőjobbos AfD, ám az újság feltűnőnek tartja, mennyire igyekszik távolságot tartani a párttól a magyar nagykövet. Györkös Péter azt mondja, ő tartja magát az írott és íratlan szabályokhoz, de az is számít, hogy milyen pártok vannak hatalmon Berlinben, illetve Budapesten. Márpedig a Fidesz a Néppárthoz tartozik, még ha tagságát fel is függesztették. De nyilvánvalóan nem szeretné, ha az a benyomás keletkezne, hogy inkább húz az Alternatívához, mint az uniópártokhoz. A lengyel képviselet viszont már nagyobb rokonszenvet tanúsít az AfD iránt, bár azért vannak a viták a párttal, például az oroszbarátság miatt és Varsóban lengyelellenességet is felrónak a másik félnek. A francia diplomaták viszont elzárkóznak attól, hogy szoros kapcsolatokat tartsanak fenn a szélsőjobbal. És a missziók java része ezt az álláspontot követi. Az izraeli nagykövetségre pedig be sem tehetik a lábukat a párt megbízottai, mert vezetőik olyan véleményt hangoztatnak a holokausztról. Nincsenek viszont ilyen fenntartásai az orosz képviselet vezetőjének. Ezzel szemben az amerikai nagykövet inkább kihagyja az efféle találkozásokat, pedig a német parlament Külügyi Bizottságának AfD-s elnöke szerint ők az egyedüliek a Bundestagban, akik nem ostorozzák Trumpot.
Szerző