Az idei nem nevezhető az illiberálisok évének. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a volt pártelnök, Heinz-Christian Strache botránya miatt kiesett a bécsi kabinetből, s valószínűleg nem kerül vissza a vasárnapi választás után. Matteo Salvini volt belügyminiszter saját politikai baklövése miatt az olasz kabineten kívül találta magát, most pedig úgy tűnik, Benjamin Netanjahu sem maradhat az izraeli kormány élén. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyre nagyobb belpolitikai nehézségekkel küzd Erdogan török és Putyin orosz elnök is.
Ha rosszul áll egy párt szénája, elveszít egy választást, vagy valamilyen okból le kell mondania a kormányzásról, ám képtelen beletörődni a kudarcba, akkor egy megoldás marad: az utcai politizálás. Nagygyűlések szervezésével akarja destabilizálni a kabinetet. A Fidesz jól ért ehhez, s a magyar kormánypárt immár exportálni is akarja ezen tapasztalatait, méghozzá Olaszországba. A recept a következő: folyamatosan azt kell sugallni ezeken a megmozdulásokon, hogy a kormány nem az embereket képviseli, mert „a nemzet mi vagyunk”. Ha ezt folyamatosan sulykolják, akkor az emberek talán el is hiszik.
Azzal, hogy a magyar kormányfő a szélsőjobboldali Olasz Testvériség rendezvényén szólalt fel szombaton, amelyről azt találta mondani, hogy a Fidesz tőlük jobbra áll, illetve kioktatta őket arról, mit is jelent kereszténynek lenni, mit tegyenek a bevándorlással, azt jelzi: a magyar kormányfő tényleg egyfajta vátesznek gondolja magát, aki csalhatatlanabb a pápánál is. Azt azonban nehéz megérteni, a kereszténységgel hogy egyeztethető össze például a hazugság. A külgazdasági és külügyminiszter szerint például le akarják nyomni a torkunkon a kötelező kvótákat, amiből konkrétan semmi sem igaz. Ennek alapján nehéz megfejteni, mire is gondol a kormányfő, amikor „keresztény szabadságról” beszél.