A hiányzó szavazat

Budapest 2049-ben hivatalosan is megkapta a Sportfőváros címet az ENSZ-től. Az eseményt nagyszabású ünnepséggel köszöntötték: a Kossuth téren krizantémokból stadiont építettek, amelyben ezer gyermek imádkozott a kormány lelki üdvéért, és hogy Budapest rendezhesse a kilenc évvel később esedékes olimpiát. Az egy év múlva esedékest sajnálatos módon Pozsony kapta, de a kormányközlemény szerint ez kifejezetten magyar siker, tekintve, hogy Pozsonyban sok magyar él.

Ez volt az az év, amikor a pedagógusoknak beígért 50 százalékos béremelést egy évvel ismét elhalasztották, de a felcsúti kisvasutat összekötötték a Budapest-Belgrád vonallal, így Felcsút lett Kelet-Európa logisztikai központja.

Azonban a kormányzati agytröszt gondban volt. A legfrissebb, névre szóló felmérések szerint ugyanis hiányzott egy szavazat ahhoz, hogy a kormánypárt – szokása szerint – behúzza az esedékes önkormányzati választásokat is. Ehhez – az Alaptörvény 345. és a Választási Törvény 234. módosítása szerint – pontosan 100 ezer szavazatra lett volna szükség, de csak 99 ezer 999 volt meg.

„Új üzenet kellene” – mondta az Agytröszt vezető elemzője, aki addigra már ismerte a számokat. A 90 évesnél fiatalabb választók 84 százaléka szerint a migránsok Kelet-Ausztrália őslakosai, a Gyurcsány valószínűleg egy rovarfajta, az Európai Unió pedig kifejezetten hasznos az országnak. „Mi lenne – kezdte a vezető elemző –, ha mostantól minden ellenzéki politikust alkalmatlannak neveznénk?” „Próbáltuk, nem vált be" – mondta az Agytröszt legrégebbi munkatársa, aki azzal csinált karriert, hogy állította, annak idején maga vezette a motorcsónakot, amelyikről megpróbálták elhallgattatni az ellenzéki főpolgármester-jelöltet. „És ha adnánk egy kisebb összeget mindenkinek, aki hajlandó ránk szavazni?” „Már mindenki kapott, és nem vált be” – mondta a legrégebbi munkaerő.

„Akkor nincs más hátra, bevetjük az atombombát.” A teremben feszült csend támadt. Utoljára az 1998-as kampányban használták, de hogy hogyan kell előállítani, arra már egyetlen kampánystratéga sem elékezett. „Pozitív üzenet?” – hitetlenkedett egy gyakornok, aki még a nagyapjától hallott róla, de azt hitte, hogy ez is olyan, mint a Loch Ness-i szörny vagy a jeti. „Holnapra mindenki hoz legalább három javaslatot! Kell az az egy szavazat! – csapott az asztalra a fő. – Az nem létezik, hogy harminc éve egyetlen kurva új szavazót sem tudunk szerezni!”

Azon az éjszakán az Agytröszt egyetlen elemzője sem aludt. Dolgoztak a pozitív üzeneten. A legnagyobb gondot egyébként az okozta, hogy egyikük sem látott már ellenzéki választót legalább 25 éve, és fogalmuk sem volt, mit is akarhatnának. Reggel egy futár hozta a hírt, hogy tévedés történt, valaki az elemző csoportból elszámolta magát, és megvan a 100 ezer szavazó. Hatalmas volt a megkönnyebbülés. Az esetről nem készült jegyzőkönyv, de a bűnöst természetesen azonnal kirúgták. A pedagógusoknak és az orvosoknak béremelést ígértek, és biztos, ami biztos, egy munkacsoport dolgozni kezdett a választási törvény módosításán.