Drága életünk

Amikor a 336 forint feletti euró árfolyamon elborzadnak az emberek, akkor feltehetően nem az jut az eszükbe, amit a banki elemzők manapság hangoztatni szoktak: hogy a magyar deviza "technikailag túlvett". Így ugyanis csak a spekulánsok gondolkodnak, akiknek a forint az idei nyár óta újból a játékszerük lett. Az optimistább szakértők eközben úgy vélik, hogy a magyar deviza, amely hetente történelmi csúcsot dönt, most már eljutott gyenge életszakaszának a mélyére. A jegybankárok azonban a homokba dugják a fejüket: az MNB-nek nincs árfolyamcélja, tőlük akár mélyre is zuhanhat a kurzus. Tavaly azonban még egészen másképpen gondolkodtak, hiszen eredményesen megálljt parancsoltak annak, hogy 330 forintnál többe kerüljön az euró.

Arra szinte mindenki emlékszik, hogy 2019 júniusában mit válaszolt Varga Mihály, amikor egy olyan újságíró megkérdezte tőle, hogy pénzügyminiszterként 325-ös euróárfolyam láttán mit tanácsol honfitársainak: mikor vegyenek valutát a külföldi nyaralásra? A tárcavezető - a rá egyébként ritkán jellemző cinizmussal - kijelentette: "izgalmas egy külföldi nyaralás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek." A magyar azonban engedetlen nép, ha tehette, csak azért is a horvát tengerpartot választotta, élén a kormányfővel.

Indokolatlan a gyenge forintárfolyam - állapította meg a minap a gazdasági hetilap cikkének címében egy banki szakértő. Végre! - kiálthattunk volna fel, már a bankárok is felismerték az igazságot. Néhány nap múlva azonban meglepő módon korrigált: olyan makrogazdasági adatokat közöltek az illetékesek, hogy megváltoztatta a véleményét. Mégiscsak indokolt.

A jegybank szó nélkül hagyta a lakosság vagyonának leértékelődését, nemcsak a fejlett Nyugathoz, de Horvátországhoz vagy Szlovákiához képest is. Csekély vigasz, hogy a 2016 óta változatlan 0,9 százalékos alapkamat miatt a hitelkamatok alacsonyak, ami arra ösztönzi a családokat, hogy - feledve a gazdasági világválság okozta sokkot - ismét kölcsönt vegyenek fel, nem egyszer felelőtlenül. A megereszkedett hitelkamatok nyereségét azonban jócskán elviszik, legalábbis a nagyvárosokban, az egeket ostromló lakásárak, amit az inflációról szóló statisztikák bölcsen nem tartalmaznak, elvégre az beruházás. Így könnyű leírni a Monetáris Tanács üléséről szóló közleményben, hogy "a fogyasztóiár-index a nyári hónapokban megfelelt az MNB várakozásainak. Ugyanakkor az inflációs alapfolyamatok a vártnál számottevően alacsonyabban alakultak."

A Monetáris Tanács fixa ideája, hogy ha mérsékelt a pénzromlás üteme szerte Európában, akkor az begyűrűzik hozzánk is. Ha nem most, akkor öt-nyolc negyedév távlatában. Aligha vigasztalhat bárkit is, hogy ha minden a jegybankárok prognózisa szerint alakul, akkor mérséklődik a drágulás üteme. Addig pedig nincs más megoldás, mint hogy átalakítjuk fogyasztási szokásainkat, és az olcsóbb árukból választunk.

A jövő évi költségvetés 320 forintos euróval számol, ami álomnak szép, de a realitásokat bizonnyal nem tükrözi.