Tűri a tréfát

Publikálás dátuma
2019.09.29. 20:20

Fotó: kozterkep.hu
Nemrégiben a MOME animáció szakjának végzősei egy pár perces rövidfilmben is megemlékeztek Ady és a szfinx anekdotájáról.
Amikor 1884. szeptember 27-én este, a Magyar Állami Operaház ünnepélyes megnyitóján, felhangzott a Bánk bán és a Lohengrin első felvonása, valamint a Hunyadi László nyitánya, a tömeg nem is magát az előadást, hanem sokkal inkább az épület éljenezte. Podmaniczky Frigyes, aki akkoriban a Fővárosi Közmunkák Tanács alelnökeként és a Nemzeti Színház intendánsaként igencsak sokat tett Budapest kulturális életének felvirágoztatásáért, visszaemlékezésében arról ír, hogy a kíváncsi tömegeknek a megnyitót követően ad hoc tárlatvezetést tartott az épületfestményekről, szobrokról, frízekről és kariatidákról. Legbüszkébb a bejáratot őrző két szfinx alakra volt, amelyeket ő maga javasolt Stróbl Alajosnak, aki carrarai márványból kapuőrökké is faragta az oroszlán testű, emberfejű lényeket. Bár a hatalmas szfinxek az opera műfajának a népszínműveken való felülkerekedését jelképezték, már a kezdetektől egy sokkal profánabb szerepkörben is bemutatkoztak. Az arra sétáló gyerekek és a szomszédos Három hollóból kitántorgó lumpolók rendre a hátukra pattanva „lovagoltak” el velük képzeletben a távoli Egyiptomba vagy Thébába, feltéve a legendás találós kérdést: reggel négy lábon mászik, nappal 2 lábon jár, este pedig három lábon botorkál – mi az? Egy alkalommal Ady Endrének is megtetszett a Dalszínház utcához közelebb fekvő, szomorú tekintetű, dús idomú hölgyemény, akiben néhány pohár bor után magát Lédát vélte felfedezni. Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvében részletesen írja meg miként ostromolta a költő az oroszlánhölgy márványszívét, nem túl nagy sikerrel. „A Szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira. – Hát ha nem jössz, viszlek! – kiáltotta ő a magasban, és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát. A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.” Hogy Ady esete mennyire nem számított ritkaságnak, azt az Új Idők című lap egyik 1913-as számában megjelent cikk is bizonyítja, amely afféle játszótérként emlékezik meg az általa furcsa barmoknak nevezett lényekről, némi cinizmussal tekintve az opera műfajára. „Mit jelképez a két szfinx? Talán azokat a rejtvényeket adták föl az arra járóknak, amiket az Opera tagjai magyar szöveg gyanánt énekelnek? És talán éppen azon szomorkodik az egyik, a másik pedig mosolyog rajta? Akárhogy is van, Ybl mester pompás Operaházának a szfinxei, Stróbl Alajos művei nagyon népszerűek. A környék apróságai naphosszat rajtuk játszanak drinápolyi ostromot, esténként pedig a szerelmesek írják föl rájuk a nevüket. És a szfinx csak hallgat és tűri mindezt. Sőt tűri az éjszaka kóborainak vidám és egyáltalán nem tiszteletteljes tréfáit.” Immáron 135 éve. Nemrégiben a MOME animáció szakjának végzősei egy pár perces rövidfilmben is megemlékeztek Ady és a szfinx anekdotájáról. Érdemes rákeresni!
Szerző
Témák
operaház

A mindenki előtt nyitott műhely

Publikálás dátuma
2019.09.29. 17:55

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Szalon egy pincelakásban: első olvasatra meghökkentő. A Nyitott Műhely közönségének persze természetes, még ha nem is magától értetődő.
„A Nyitott Műhely finom hely, sokféle ember tudja magát ott jól érezni, vagyis van, ami ritka és nehéz megteremteni, a helynek szelleme. Ez a szellem, szellemiség nekem nagyon rokonszenves, mert egyszerre jelenti azt, hogy engem érdeklő műsorok vannak, valamint hogy az időnként fölbukkanó pörkölt is rendben.” A Nyitott Műhely honlapján sok művész ajánlása olvasható, így Esterházy Péteré is, aki többször volt vendége, témája azt itt zajló esteknek. Minden sorával egyet érthetünk, bár pörkölt mostanában már nincs. Az irodalmi spiritiszták persze Ady Endre nevét is emlegethetik: a Nyitott Műhely – ami volt raktár és pékség is – csak egy saroknyira található az egykori Délivasút kávéház épületétől, ahol a költő annak idején múlatta az idejét, lévén, hogy innen két házra lakott az öccse, Ady Lajos. (Igaz, a közeli Kék Golyó utcai Siesta szanatóriumban is kereste a gyógyulást, akárcsak Babits Mihály vagy József Attila.) A hely szellemét sokan alakították: képzőművészek, muzsikusok, irodalmárok, filmesek, színészek. Ám feltehető, hogy „Lacianyu” nélkül nem boldogulhattak volna olyan könnyen. „Nehéz ellenállni a rossz szójátéknak: Genius Laci”” – nevezte nevén a főembert Várady Szabolcs. Finta László bőrös mester ugyanis több mint programszervező, valódi házigazda is, akinek a vendégszeretete is betölti a teret. A Déli pályaudvar közelében, a Ráth György utca 4. szám alatti szuterénben 2000 februárjában nemcsak a műhelyét , hanem az otthonát is megnyitotta mindenki előtt. Itt lakik. A bőrös műhely hamar összművészeti térré alakult, de az otthonosság érzete, mint a kezdet kezdetén, most megragadja az ide visszatérőt. És nem nosztalgiázik azon, hogy a hőskorszakban itt bemutatkozó, akkor még ismeretlen jazzformáció milyen hatalmas pályát futott be később. De megfordult itt a Rolling Stones szaxofonosa, Tim Ries, és a Genesis gitárosa, Steve Hackett is – meg Torgyán József, aki csalódottan vette tudomásul, hogy nem sikerült lehengerelnie a hallgatóságát, ezért a Nyitott Műhelyt mérgében „csirkeólnak” nevezte. Az élet egy híján húsz éve nagyon pörög itt, szinte minden napra van valami. Ha a naptárt felütjük: szeptember 28-án Emma Brown angol énekesnő és Sinha Róbert gitárművész fog koncertezni. Másnap a szakrális demokrácia témája kerül terítékre Ruzsa Ágota és Szentirmai Judit estjén. Szeptember 30-án Czakó Zsófia és Molnár Krisztina Rita tart kettős könyvbemutatót. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori alelnöke, Király Júlia közgazdász beszélgetéssorozatának következő vendége Bod Péter Ákos közgazdász, az MNB egykori elnöke lesz. Az Előhívás idei évadában útirajzok, útleírások, útinaplók kerülnek a középpontba. Folytatódik a fiatal irodalmárok Késelés Villával sorozata, az Antonioni filmklub, a Lélek Filmek filmklub, Francia szerelem címmel új filmklub is indul. Pazar hely pazar programokkal.
Témák
Nyitott Műhely

Élet a budapesti hőszigeteken

Publikálás dátuma
2019.09.29. 16:45

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A szegényebb régiók, városok kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás negatív hatásainak – nem kizárólag a kevesebb pénz, hanem elsősorban a szemléletbeli lemaradás miatt. Budapest és Bécs összehasonlítása is azt mutatja, hogy ha melegszik az idő, a magyar főváros lakossága lényegesen rosszabbul jár.
Egy friss, kifejezetten a klímaválság kockázatait elemző KSH-tanulmány szerint „az éghajlatváltozás okozta sérülékenység egyik formája a hőmérséklet-emelkedéssel összefüggő hőhullámok számának, gyakoriságának és hosszának növekedése”. A várható hősokk szempontjából maga Európa sincs könnyű helyzetben – földrészünkön az átlaghőmérséklet 1 fokos emelkedése akár nyaranta akár tízzel is növelheti a kánikulai napok számát – ez azonban csak az átlag, a Magyarországot is magában foglaló középső nagyrégióban inkább 30 napos, vagyis egy hónapos növekménnyel kell számolni, ami a Földközi-tenger medencéjéhez teszi majd hasonlóvá a hazai nyári időjárást. A radikális változás ugyanakkor jelentős regionális különbségekkel érvényesül. Hogy egy-egy régiónak mekkora klímakockázattal kell szembenéznie, az a várható időjárási hatásokon túl is sokféle paraméteren, többek között a kitettségen és az alkalmazkodóképességen múlik. Az erős hatásokkal szembesülő, a változásokkal szemben eszköztelen területek vannak a legnagyobb veszélyben. Azon talán senki nem lepődik meg, hogy az ún. éghajlati sérülékenység a Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megyék nagy részét lefedő délkeleti országrészben a legmagasabb, az viszont mindenképpen meghökkentő információ, hogy Budapest is az országos átlagnál sérülékenyebbnek számít. A délkeleti térség a vásárlóerő szempontjából sem számít kiemelkedőnek – márpedig a gazdasági lehetőségek erősen meghatározzák a védekezés mozgásterét –, az erdőborítást tekintve viszont a hazai rangsor végén kullog: egy másik KSH-kiadvány, a Statisztikai tükör erdőgazdálkodási száma alapján épp az említett négy megye mutatja a legalacsonyabb arányú erdősültséget (ami többek között azt jelenti, hogy nem számíthat az erdők kiegyenlítő, az időjárási szélsőségeseket tompító klímaszabályozó funkciójára). Hasonló, vagyis a növényborítással összefüggő okok miatt számít kiemelten sérülékenynek Budapest is. A Zürichi Egyetem néhány hete jelentős sajtóvisszhangot kapott kutatása szerint a magyar főváros klímája kifejezetten hátrányosan módosul a klímaváltozás következtében. Az európai nagyvárosokban harminc év múlva nyáron átlagosan 3,6, télen 4,7 Celsius-fokkal lesz melegebb, ami a magyar főváros esetében azt jelenti, hogy a mediterrán éghajlatú, Vardar nevű folyóját nyaranta rendszeresen „elvesztő” Szkopje időjárásához kell majd hozzászokniuk a nyári forróságot már ma is nehezen viselő budapestieknek. Ez leginkább Budapest földrajzi fekvésén múlik, egy másik hatásért viszont közvetlenül felelős a város (és az ország) politikai vezetése is. Dezső Zsuzsanna, az ELTE Meteorológiai Tanszék adjunktusának kutatásai azt mutatják, hogy Budapest belső területein az épített környezet melegítő hatása (vagyis a hőszigetek kialakulása) nyomán egy átlagos nyári napon akár 4-5 fokkal is melegebb van, mint a külvárosban vagy a város körül. Más mérések szerint ugyanakkor a szomszédos Bécsben az azonos földrajzi szélesség és a hasonló vagy kedvezőtlenebb domborzat ellenére ez a különbség jóval alacsonyabb – nem éri el a 3 fokot –, ami alighanem szorosan összefügg azzal, hogy Bécsben 124, Budapesten viszont csak 6 négyzetméter az egy lakosra jutó zöldterület. Ez az állapot Budapest esetébe nem adottság, hanem olyasfajta káros örökség, amelyet a legutóbbi ciklusok fairtásai tovább súlyosbítottak. A magyar fővárosra a rendszerváltás óta mindig jellemző volt, hogy a parkok, játszóterek, sportpályák és egyéb zöldterületek túlságosan gyakran estek áldozatul a beépítésnek, az viszont új jelenség – 2010 óta, hogy a kormány a kiemelt beruházásokról szóló törvények többszöri módosításával, illetve az egy-egy különösen értékes közparkra vagy védett területre szabott jogszabállyal (Városliget-törvény, Normafa-törvény stb.) erős jogalapot is teremtett magának a dúláshoz. Míg ugyanis korábban az civil és lakossági ellenállás révén sikerült egy-egy zöldterületet megmenteni, ma az államigazgatás az említett törvényeknek köszönhetően – ahogyan az például a Kossuth tér, a József nádor tér vagy az Orczy-kert esetében látszott – teljesen ki tudja vonni a szóban forgó beruházásokat a társadalmi kontroll alól: a favágások már azelőtt megkezdődhetnek (sajnálatos módon „jogszerűen”, bár az egészséges környezethez való jogot megsértve, ombudsmani állásfoglalás szerint alkotmányellenesen), mielőtt a lakosságnak lehetősége lenne a véleményét kifejteni vagy tiltakozni. A Kossuth téri hársfasor kivágásánál például az történt, hogy a fakivágási engedély előbb emelkedett jogerőre, mint ahogy a kötelezően előírt tájékoztatás után a fellebbezési lehetőség megnyílt volna – a fairtás ellen tiltakozóknak esélyük sem volt, hogy bármit tegyenek a kivágásra ítélt fák ügyében. Hasonló Bécsben nem fordulhat elő: minden egyes fa kivágását részletes, alapos (helyszíni és elektronikus) tájékoztatás és érdemi konzultáció előzi meg, természetesen a jogi beavatkozás opciójával, és a folyamatnak minden esetben része a – nem 1:1 arányú, hanem a kivágott fával azonos biológiai produktumú – fapótlás előírása, illetve a végrehajtás transzparens végrehajtása és ellenőrzése is. Budapesten viszont épp a fentiek hiányát fizetjük meg a nyári napokon jobban felforrósodó városmaggal, az egészségtelenebb levegővel, a bécsinél sokkal több kánikulai megbetegedéssel és halálesettel.

Kerületi klímaügyek

Alig van olyan kerülete a fővárosnak, ahol ne lenne valamilyen speciális klímaügy – hol probléma, hol megoldás. A fideszes irányítású VII. kerület például régóta a lakosságszám csökkenésével küzd, és a kutatások szerint az elvándorlás egyik fő oka (a bulinegyed zajártalma mellett) az elegendő mennyiségű és minőségű zöldterület hiánya: ahogy melegszik a klíma, úgy válik ez a szempont egyre fontosabbá a budapestiek szemében. Bizonyos értelemben a másik véglet az ellenzéki vezetésű XIII. kerület, amely a főváros legnagyobb, saját építésű bérlakás-állományával rendelkezik: hosszú évek óta kizárólag minimális energiafogyasztású, jó hőszigetelésű, a forróságot is jobban tűrő passzívházakat építenek, ahol a lakások éves energiaszámlája nem haladja meg a 20 ezer forintot.

Témák
felmelegedés