Hosszú, fekete haja, őzbarna szeme van, csinos ruhája megfeszül a derekán, így még inkább elődomborodik a hasa, amin aggódó anyaként tartja tenyerét. Alig hízott, mondja, pedig majd megvész a főzött krémes süteményért, most is a cukrászdából jött, azért késett, meg kellett ennie két szeletet is a gesztenyés habosból. Hat hónap alatt csak két kilót szedett fel, ha így tartja az ütemet, szülés után sem lesz gond a plusz kilókkal.
Ülünk egy teraszon, egy szabolcsi kisváros kifőzdéjének sátorponyvái alatt. Kora délután van, szemben velünk egy óvoda, anyák jönnek a gyerekekért. Minél keletebbre jövünk az országban, annál inkább léteznek az archaikus törvények, a nő dolga a gyerek meg a háztartás, a férfié a családfenntartás, a munka. Itt csak elvétve látni kosarat cipelő apát, de ha mégis, az rendszerint a fiatalabb nemzedékből való.
A cigányoknál még hierarchikusabb a rend, a négy nagy családot itt egy-egy férfi vezeti, ha nem is mondják vajdának, annak tartja őket mindenki. Nehéz is volt megszokniuk a hosszú, fekete hajú, őzbarna szemű lányt, aki most egyfajta hidat kovácsolt közéjük, elérte, hogy ne egymás ellen, hanem egymással vállvetve álljanak ki magukért, s legalább egy olyan képviselőt juttassanak be az önkormányzatba, aki értük is szót emel. S persze közösen álljanak ki a szomszéd faluból idetelepült, darutollas kalapjáról meg a a cigányok vegzálásáról elhíresült volt polgármester ordas eszméi ellen.
Szórólapozik, tüntetést szervez, tüzes beszédet mond.
Aktivista, pedig lehetne óvónő is. A végzettsége megvan hozzá, egyetemi, ráadásul nemzetiségi szakirányt is választott, tudva, hogy jól jön az majd egy olyan városban, ahol a kisgyerekek egyre nagyobb hányada hátrányos helyzetű, s emiatt speciális törődést igényel. Diplomája azonban évek óta a fiókban hever, végzettségének megfelelő munkát eddig nem kapott.
Mondhatnánk, egyedi helyzet, de nem az.
Húga ugyanott, ugyanezt a szakot és szakirányt végezte, imádja a gyerekeket, sosem képzelte magát másnak, mint óvónőnek. Egyiküknek sem volt könnyű az egyetemre járás költségeit előteremteni, délutánonként, este, hétvégén dolgoztak, volt, hogy három munkahelyen is, csak hogy lépést tarthassanak jobb körülmények közül érkező társaikkal, megvehessék a tankönyveket, kifizessék a kollégiumot, az étkezést. A diplomát mindketten szépen megünnepelték, majd elkezdtek az önéletrajzukkal házalni.
Közmunka. Ezt ajánlották fel mind a kettőjüknek. Ő büszkeségből nem, húga azonban belement, s így dolgozott három hónapig egy óvodában, a rendes munkabér töredékéért. A gyerekek imádták, a szülők szerették, kolléganőivel is jól kijött. Hallotta, hogy egyszerre négy üres óvónői álláshely is van a városban, beadta hát újra a pályázatát, hátha a közmunkás-óvónőből végre normális-óvónő lehet, hisz ezért tanult, erről álmodott.
Az állások egyikét sem kapta meg.
Indoklás nincs.