Idáig Sebastian Kurz nem csupán a szélsőjobbos vágyak beteljesítőjének bizonyult, hanem ugyanúgy gondolkodik mint az FPÖ, ám ha most nyer, akkor hídépítőként új szerepet vállalhat. A tét az, hogy Ausztria el tudja-e kerülni a demokráciára leselkedő veszélyeket, képes-e tisztább és átláthatóbb politikára, és hogy hol van az ország helye az európai szerkezetben. Nyugodtan lehet mondani, hogy egy kísérleti laboratóriumról van szó. Az előző koalíció egy sor rasszista, antiszemita és iszlámellenes kisiklást hozott a Szabadságpárt részéről. Vezetői módszeresen tolták kifelé a közbeszéd korlátait. Az ibizai felvételen azután Strache kifejtette, hogy az osztrákok jövője nem a dekadens Nyugaton, hanem az autokrata keleti barátoknál, Orbánnál, Putyinnál és a többieknél van. Betekintést engedett a mélybe.
A botrány elsöpörte a kormányt, de még korai fellélegezni. A kampány során az FPÖ új vezére büszkén mutatkozott Orbán Viktor oldalán, Kickl, a párt bulldózere pedig a régi jelszavakat hangoztatja. És kétségbe kell vonni, hogy Kurz mennyire volt képes tanulni a dolgokból, hiszen nem zárja ki egyértelműen a szövetség felújítását. Olyan stílust látunk itt, amiben nincs kapcsolat a hibák és a felelősség, a hatalom gyakorlása és az erkölcs között. Ráadásul könnyelműen szétzúzzák a képviseleti demokrácia alapjait miután Kurz szembeállítja egymással a parlamentet és a népet.
A választás arról dönt, hogy Ausztria idegengyűlölő vagy a világra nyitott lesz-e. Hogy hajlamos-e az autokráciára, vagy szilárdan jogállam. A következmények egész Európára kihatnak, mivel a földrész ugyanezekkel a gondokkal küszködik. Szakítópróba előtt áll a kontinens, de most az ország beteljesítheti azt, amit Kurz két éve ígért, hogy ti. az osztrákok hídépítők lesznek.
A lap azt írja a mai ausztriai választások előtt, hogy egyértelműen az előző kancellár konzervatív pártja az esélyes, de úgy látszik, hogy Kurz hajlandó felújítani a szövetséget a szélsőjobbal, bár nem vált be az előző kabinet indulásánál tett ígérete, hogy ti. szobatisztaságra neveli a Szabadságpártot. Ráadásul a koalíció bukását az ország egyik legnagyobb politikai botránya, az Ibizagate okozta. Az egyre erősödő nacionalizmus és populizmus korában Ausztria fontos próbakő lett. A nagy pártok egész Európában keresik a választ a korábbi töredék szélsőséges erők felemelkedésére. Hívei azt mondják róla, hogy Kurz az egyik legtehetségesebb politikus a földrészen, aki megfordította a Néppárt hanyatlását és olyan új modellt dolgozott ki, amely visszahelyezte a kis országot a térképre. Ellenfelei ezzel szemben hiányolják nála politikai meggyőződést, ráadásul utat nyitott a gyűlöletbeszédnek, amikor bevette a kormányba az FPÖ-t.
Az elemzés szerint az előző kormány legkiemelkedőbb húzása az volt, hogy igyekezett megnehezíteni a bevándorlók életét. A felmérésekben az ÖVP jelenleg 33-35 százalékon áll, jóval megelőzve a nagyjából 20 százalékos Szabadságpártot, illetve szociáldemokratákat. Ha újból a szélsőjobbal áll össze, akkor hozzáértők attól félnek, hogy szép lassan lebomlanak az osztrák demokrácia alapjai. A liberális lap, a Falter szerkesztője úgy érzékelteti a helyzetet, hogy Ausztriában nincs Trump vagy Orbán, de erős a jobbratolódás. Kurz a radikalizalódást lovagolja meg, és amit mond, azt korábban a szélsőség hangoztatta. Ugyanakkor az biztos, hogy az FPÖ kapva kapna az együttműködési ajánlaton, habár a volt kormányfő kizárta, hogy bármilyen poszton bevegye az új kabinetbe Kickl volt belügyminisztert, aki alatt a rendőrség megrohamozta a titkos szolgálat központját és adatok tömegét vitte magával a szélsőjobbos szervezetekről.
A kulturális identitás azoknak jó, akik azt mások kirekesztésére akarják kiaknázni – állapítja meg az elemzés, hozzátéve, hogy a mostani választási hadjárat az identitás körül forgott. Kurz például arról beszélt, hogy fenn kell tartani a nemzet önazonosságát, majd három mondattal odébb már a migrációnál tartott, „amely igencsak megváltoztatta Ausztriát, így annak védekeznie kell”. Természetesen a mohamedán bevándorlókra gondolt. Az FPÖ ugyanezt szajkózza, csak nyomasztóbban. És a lakosság többsége úgy véli, hogy meg kell védeni az identitást, az idegenek ellen is. De maga az identitás fogalma is változik, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor lehet róla vitázni. Csak nem szabad dogmaként kezelni, mert akkor minden újítást könnyen elfajzásnak lehet minősíteni.
Amúgy pedig a 20. század elején egy sor zsidó író, művész és értelmiségi meghatározó befolyást gyakorolt az osztrák kultúrára, így Karl Kraus, Arthur Schnitzler, Franz Werfel, Gustav Mahler, Sigmund Freund, Arnold Schönberg, Karl Popper, Joseph Roth, és így tovább. Ugyanúgy, mint azok, akik istenszobrokat faragtak, vagy népviseletet hordtak a katolikus alpesi államban.
