Ki itt az első?

Ha volna a történelemnek egyensúlyérzéke, akkor optimistán akár a demokrácia önvédelmi önkorrekcióját láthatnánk abban, hogy a brit legfelsőbb bíróság törvénytelennek mondta ki Boris Johnson kormányfő akcióját, amivel az  alsóházat akarta megkerülni a kemény-Brexit végrehajtásában. Az Európai Parlament morgását hallhatnánk abban, hogy bizottsága elkaszálta Trócsányi László biztosi jelölését. És az amerikai képviselőház demokratáinak ellenállását abban, hogy megindítják a Trump elnök elleni alkotmányos vádemelési eljárást. 
A legnagyobb esélyt a brit demokráciának adjuk, ott a legnyíltabb a felháborodás. Trócsányi ellen az EP a biztos-jelölt hazugsága miatt lázad, de a valódi ok politikai: aktív részese volt a magyar demokrácia lebontásának. Trumpot az ukrán telefonbeszélgetés miatt cincálják, a valódi ok: alkalmatlansága az elnöki posztra. (A republikánus tábor ébredezik: ők a republikánus párt, nem pedig Trump szavazói.) Trócsányi helyett jön majd a magyar kormányfő B-, C- és D-terve, s félő, hogy Brüsszel továbbra sem mer valóságosan szembeszállni a fertőző magyar illiberalizmussal, s kevés esélye van annak, hogy Trump nem tölti ki az elnöki ciklusát. A brit alsóház stabilan ül, Orbán fülét megint megcsipkedték, Trump elnöki újrázása mind kétségesebb. Pirruszi győzelmek. Az amerikai elnök szavazótáborának kemény magja megingathatatlan: az elnöknek nem kell a szabályok szerint játszania, hiszen már annyi jót tett az országért. America first! 
De: Amerika az első, vagy csak Amerika, esetleg csak Trump? Akinek legutóbbi jótette a múlt héten, az ENSZ-ben elmondott beszéde volt. „A jövő a hazafiaké, nem a globalistáké. A bölcs vezetők népük és országuk jövőjét helyezik az első helyre” – mondta, amire bólogathat a nacionalizmus. Miközben azonban ezt harsogta, nekiment Kínának, Iránnak, Venezuelának, amelyek kormányai sem tesznek mást, mint a China-Venezuela-Iran first jelszavát követik. Great Britain first – mondja birodalmi álmokat kergetve Boris Johnson, s Trump különleges megállapodást ígér az Uniót elhagyó Egyesült Királyságnak, pedig Johnsonnal együtt tudhatja, az EU-t nem fogja helyettesíteni Amerika (the first), s a sziget jobban meg fogja szenvedni a válást, mint a kontinens.
A hazafiak (valójában: nacionalisták) kontra globalisták ellentét nemcsak azért hazugság, mert olyan képtelen kijelentéseket generál, mint Jair Bolsonaro brazil elnöké az ENSZ-ben – a lángoló „Amazonas vidékét nem lehet a világörökség részének nevezni, az ugyanis Brazília területe” -, hanem mert az önmagukat első helyre tévő nemzetek gyorsan szembekerülnek egymással, aminek háború a vége. A multilateralizmust nem véletlenül „fedezte fel” a világ, a kétoldalú szerződések bizonyosan képtelenek tartós békét teremteni.
Az utóbbi évtizedben az autoriter nacionalizmus – a XX. század - futott végig a Földön, a XXI. századon. Ha a történelemnek volna egyensúlyérzéke, akkor most a demokrácia önkorrekciójának jeleit látnánk. Ilyen egyensúlyérzék nincs, igaza lehet António Guterres ENSZ főtitkárnak: a Föld végzetesen megosztottá válik.
Szerző
Friss Róbert

Trauma

Emlékeznek még, hogyan volt a kórházszövetség legutóbbi közgyűlése előtt? A kiéheztetett kórházak ÁSZ-vizsgálatokkal többszörösen megalázott vezetői elnökváltásra készültek. Csakhogy Kásler Miklós miniszter egy nappal korábban még kötött egy látványos együttműködési szerződést a távozó elnökkel, amiben megígérte, hogy a jövőben a tárca nagyon fog figyelni a szakemberek gondjaira. Az új elnök így nem indíthatott mással, mint kivárással, kényszerűen optimista várakozással. Mire kiderült, hogy semmi sem változik, az elnökváltáshoz fűzött remény is odalett. 
Ilyesmi pillanatnyi győzelmet aratott a lelkek felett a múlt hét végén is a tárca, amikor újabb egy hónapnyi haladékot udvarolt ki a traumatológusok társaságától. Elérték, hogy a szakma elégtelen finanszírozása miatt lázadók az önkormányzati választás előtt már ne mondják fel az önkéntes túlmunkaszerződéseiket, s ne omlasszák össze az ellátást. A minisztériumot képviselő helyettes államtitkár, aki szakmája szerint maga is traumatológus, megígérte, hogy most már aztán tényleg.... Jelezte, hogy csak a legfelsőbb politikai bólintásra kell még várni. S a szakmai társaság vevő volt erre. Ahogy utóbb magyarázták: "ha ez most nem lenne igaz, nem egy közülünk való hozta volna a hírt". Sőt ma már szélesebb körben is azt ismételgetik a szakmabeliek, hogy kész a megoldás, Orbán Viktor csak azért nem bólint rá, mert "zsarolásnak nem enged". 
Egyszerű ez: a traumatológusok tavasszal nyilvánosan kiálltak magukért, ezért elvben született megoldás a bajukra, de most mégsem kapják meg, mert irritálja a vezért, hogy kiálltak magukért... Őrület? Az. De maga a köznapi valóság. Egyenes következménye annak, ha nincs nyílt kormányzás. Amikor csak propaganda meg törleszkedés van világos érdekmegvallás helyett; s amikor ebből is adódóan nem áttekinthető folyamatokban születnek a társadalmi egyezségek. Ahol úri kegyként osztatik a juss, ott könnyű elbizonytalanodnia mindenkinek. Még az olyanoknak is megremeghet a keze, akik a maguk területén megszokták a válságos helyzetek kezelését.
Szerző
Danó Anna

Véráldozat

Négy évvel ezelőtt járta be a világhálót az a videó, amely megmutatta, a tengerbiológusok miként műtenek ki egy műanyag szívószálat egy teknős orrából. A teknős könnyezni kezd, majd vérezni. Fájdalmas nézi a szenvedését, de örömteli is: ezúttal egy állat megmenekült, amelyet az emberi felelőtlenség sodort veszélybe. Hawaii közelében, ahol hatvanszor annyi műanyag részecske található a vízben, mint plankton, a halak belepusztulnak a műanyagevésbe. És akkor még nem említettük, hogy az elölkopoltyús, váltivarú nőstény csigáknak a műanyag hormonként viselkedő összetevőitől péniszük nő.
Szintén ambivalens érzéseket kelt az emberben, ha végignézi az idei ARC plakátkiállítás munkáit: mosolyog az alkotók iróniáján, miközben a düh is kerülgeti. A kiállítás tematikája − Klímariadó! – igencsak időszerű, bár a jelek szerint a kormányzó Fidesz úgy véli, a tudósok, a környezetvédelmi szervezetek, sőt maga az ENSZ is egy világméretű összeesküvés résztvevőiként, „Soros-zsoldért” kongatják a vészharangot, így cselekvés, érdemi döntés helyett beéri azzal, hogy bozótosnak látja a lángoló őserdőt. Kós Péter Borz-díjas munkája – A Galaxis Önzői – ezt a gondolatot erősíti nézőjében a NER-társak „szuperhősként” való ábrázolásával. Akárcsak Tóth Györgyi Attitűdje: a mért – egyre magasabb − hőmérsékletet majd átírják a központban „Nix klímariadó” jelszóval.
„Nem baj, úgyis unikornis akartam lenni” – mondja Puskás Marcell fődíjas plakátján a kényszerből világhírű teknős. Marschall József, Ősz Szilvia, Vasvári Babett és Kemenczés Bálint különdíjas munkája, a Csúcsragadozó egyszerűségében is nagyszerű: a kishalat megeszi a nagyhal, azt pedig a műanyag zacskó. 
Jó volna, ha ezeket a plakátokat is olyan nagy számban látnánk az utakon, mint a sorosozós, migránsozós őrültségeket.