Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;Szabad szemmel;
2019-10-02 06:32:57
Szabad szemmel: korai még tűzszünetről beszélni az Európai Parlamentben
Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 2.
A brüsszeli helyzetjelentés bukott csákóknak nevezi Trócsányi Lászlót és a román ex-biztosjelöltet, kiemelve, hogy von der Leyen elnöksége nem is indulhatott volna rosszabbul. Hiszen a leendő csapat két tagját is kiszelektálták, amire idáig nem volt példa, ideértve, hogy ők ketten érdekütközés miatt el sem jutottak a meghallgatásig. Az EP-képviselők megmutatták, hogy a kutya nem csupán ugat, de harap is. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a fejlemény annyira kedvezőtlen a következő bizottsági elnök számára.
Brüsszeli illetékesek bizalmas beszélgetéseken egyáltalán nem csinálnak titkot belőle, hogy a német politikus cseppet sem volt megelégedve Budapest és Bukarest választottjaival. Hiszen Magyarországon igazságügyi miniszterként Trócsányi vezette be azokat a törvényeket és reformokat, amelyek miatt Orbán szörnyeteg lett az EU haladó erőinek szemében. A von der Leyen-féle stratégia machiavillista olvasata az, hogy a magyar jelölt szándékosan kapta meg a fontos bővítési tárcát, mert ily módon biztosra lehetett venni, hogy elbukik a meghallgatásokon.
Úgyhogy kudarcukat az elnök asszony eleve bekalkulálta. És alighanem bízik abban, hogy Strasbourg már nem akar több skalpot. Csakhogy uniós források úgy gondolják, korai még tűzszünetről beszélni, mert itt egy konzervatív, illetve szociáldemokrata jelölt hullott ki a rostán, tehát most nagy kérdés, mi lesz azokkal, akiket a liberálisok támogatnak.
Az újság kisebbfajta öldöklésnek minősíti azt, ami a magyar és a román biztosjelölttel történt az Európai Parlamentben, ezért szintén arra számít, hogy kiéleződik a feszültség a nagy pártcsaládok között. Trócsányi ugyan azzal fenyegetőzött, hogy bírósághoz fordul az elutasítás miatt, ám Orbán bizonyos brüsszeli várakozásokkal ellentétben nem emelte a tétet. Nem csak, hogy nem késlekedett az új javaslattal, hanem Várhelyi Olivér nevét dobta be, aki nem számít eleve vitatottnak. Mi több, a Bizottság elnökének szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a magyar uniós képviselet vezetőjének életútja jó benyomást kelt.
Ám a két ügy semmiképpen sem marad következmények nélkül, és ennek von der Leyen fizetheti meg az árát. Egy konzervatív forrás kifejtette, hogy a Jogi Bizottság minden bizonyíték nélkül, kizárólag politikai okokból hiúsította meg Trócsányi jóváhagyását. Vagyis a testület nem egyenlő mércével mért. Mert azt még egy másik képviselő is elismerte, hogy a román jelölt ügyében sokkal inkább megalapozott volt az összeférhetetlenség vádja, egyébiránt a nyilatkozó nem gyanúsítható túlzott rokonszenvvel sem az EPP, sem Magyarország iránt.
A kereszténydemokraták máris jelezték, hogy ha harc, hát, akkor legyen harc. Vagyis bizonyosan lesznek még más áldozatok is. Leginkább a francia liberális Goulard-ra leselkedik ez a veszély. Úgy tudni, Weber még most igen keserű amiatt, hogy Macron fellépése folytán nem léphetett Juncker helyébe.
Varga Mihály szerint a magyar gazdaság alapjai rendben vannak, a forint azért gyengült az utóbbi időben, mert sok tőke távozott a feljövőben lévő piacokról. A hírügynökségnek nyilatkozva a pénzügyminiszter kifejtette, hogy jövőre várhatóan a befektetések magas szintje és az erős hazai fogyasztás szabja meg a növekedést. Külföldi cégek több, mint 100 beruházást készítenek elő. A kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 1 %-át, mert lassulás fenyeget a világgazdaságban.
Amúgy idehaza 4 %-os ütemmel számol a hatalom, bár az MNB legutóbbi előrejelzése csupán 3,3 %-ig jutott. Arról ugyanakkor még nincs döntés, miként használják fel a bruttó nemzeti termék 1 %-át kitevő pénzügyi tartalékokat, amelyet a 2020-as büdzsében tette félre. Ehhez előbb látni kell az idei adatokat. Varga azonban maximális óvatosságot tart tanácsosnak. További ösztönzésre nem lát lehetőséget, mi több, egy-két ágazatban már a túlfűtöttség jelei mutatkoznak.
A lap arra figyelmeztet, hogy nem szabad behódolni a populizmusnak. Amerikában, Angliában és Izraelben az intézmények visszautasítják a demagógokat, az osztrák nép pedig választáson nyilvánította ki véleményét. Trump, Johnson és Netanjahu demokratikus úton került hatalomra, de azóta ördögnek és a nép ellenségének tekinti a parlamentet, az igazságszolgáltatást, illetve a sajtót. Most azonban mind a hárman a túlélésért harcolnak. A másik jó hír, hogy Ausztriában toronymagasan vesztettek Kurz-cal szemben a magukat fura mód szabadságpártiaknak nevező szélsőséges erők.
Az USA-ban működik a hatalmi ágak megosztása, a populizmus beleütközik a saját korlátaiba. Johnson a brit Trump, csak etoni és oxfordi diplomával. Ő is meg akarta kerülni a törvényhozást, de a Legfelsőbb Bíróság kinyilvánította, hogy a kormányfő sem áll a jogon felül. Izraeli kollégája szintén azt szerette volna, hogy a szabályok ne kössék meg a kezét, összekeverte saját magát az állammal. Hogy elkerülje a felelősségre vonás három korrupciós ügyben is, háborúra készült Gázában, de a hadsereg – ellensúlyként – jelezte, hogy erről szó sem lehet. Így a politikus szavahihetősége most romokban van.
A tekintélyelvűség ugyan menetel az oroszoknál, kínaiaknál és a törököknél, de hogy ez természetes volna az USA-ban, Nagy-Britanniában, Brazíliában, Indiában, Magyarországon és Lengyelországban is? Egyelőre úgy áll, hogy nem annyira rossz a liberális demokráciák helyzete. Bátorító az Osztrák Néppárt győzelme, valamint Salvini bukása is. De a harc még nem dőlt el. Még az is lehet, hogy hivatalában marad Trump, Johnson és Netanjahu. A parlamentek kudarcot vallhatnak, de a jogállami intézmények állják a rohamokat. Azon kívül a nép érzi, hogy valami nincs rendben ott, ahol az állam szolgái saját hatalmi vágyaik kielégítésére feláldozzák a tisztességet és az erkölcsöt. Az nem része a demokratikus programnak, hogy az alkalmazottak személyes zsákmányuknak nézzék az államot.
A mai populizmus a rendszerváltás utáni nyugat önelégültségének a következménye – mutat rá a kommentár, hozzátéve, hogy a kommunizmus alól felszabadult államok kénytelenek voltak rossz modellt átvenni. Az biztos, hogy manapság a régióban széltében-hosszában azt hallani: valami félrecsúszott az eltelt 30 évben. Meglett ugyan a nemzeti függetlenség, kialakultak a demokratikus intézmények és javultak a gazdasági viszonyok, ám általános az érzet, hogy mégsem annyira jó a helyzet, amint azt egykor várták. Kétségtelen, hogy a liberális demokrácia védekezésre kényszerül. A demokráciát és a jogállamot feldúlták Magyarországon, de kisebb mértékben Lengyelországban és Romániában is. A korrupció behálózza a politikát és az üzleti életet az egész régióban.
De azért a kép nem teljesen sötét. Az uniós és NATO-tagság viszonylagos jólétet és biztonságot hozott. Nem igaz, hogy az illiberalizmus és a sovinizmus vette volna át a terepet. Viszont az is biztos, hogy sok minden egyáltalán nem szuper. Ennek egyik oka, hogy ezeknek az államoknak a rendszerváltás után az tanácsolták: a liberális demokrácián túl vállalják a globalizációt, a nyitott határokat és a lazán szabályozott pénzügyi kapitalizmust is. A 11 évvel ezelőtti válság, majd a 2015-ös menekülthullám azonban feltárta a rendszer hibáit. Megnyitotta a kaput a bevándorlás-ellenes nacionalisták, az elitellenes populisták előtt. Azok azután értő fülekre találtak a gazdaságilag lemaradt, a világtól elzártabb térségekben.
Vagyis a fordulat minden előnye mellett sokan úgy érezték, hogy az unióban mindenki egyenlő, de a Nyugat egyenlőbb. Ellentét alakult ki a nemzetköziséghez kapcsolódó liberalizmus és az újonnan visszaszerzett nemzeti szuverenitás fenntartása között. A térségben verseng a populista nacionalizmus és a liberális demokrácia. Nehéz megjósolni, melyik fog nyerni, amikor egyes nyugati államokban nagyjából ugyanez a harc folyik.
A vendégkommentár köszönetet mond a Szabadságpártnak, hogy az leleplezte saját magát, így nincs mód, hogy ismét a koalíció részeként szóljon bele a politikába. A szerző, az egyik norvég egyetem innsbrucki születésű professzora úgy ítéli meg, hogy a választások eredményeket Ausztria elkerülte a legrosszabbat, az FPÖ az utóbbi 10 éve leggyengébb eredményét hozta. De hát leplezetlenül kleprokrata vonásokat mutatott és próbálta aláásni az államot. Thomas Henökl rámutat, hogy a szélsőjobbal a jövőben nem szabad próbálkozni, mert csak a baj volt vele. Nagy kérdés azonban, hogy az eltelt másfél év mekkora károkat okozott a demokráciának, a jogállamba vetett bizalomnak és a közbeszédnek, továbbá mennyire lehet visszafordítani az eldurvult politikai vitákat.
Az is bizonytalan, mennyire járulnak hozzá az osztrák tapasztalatok más országokban a mérsékelt erők hatalmának megtartásához. Ez ügyben egyáltalán nem lehet biztosra menni, tekintve Magyarországot és Lengyelországot, amiért az EU tekintélyelvű egyensúlya is felelős. Hiszen von der Leyen Orbán és a PiS nélkül nem lett volna a Bizottság elnöke, de fordítva is igaz a képlet: az unió milliárdjai nélkül a Fidesz már régen bedobta volna a törülközőt. A továbbiakban nem kell majd nélkülözni a nemzetközi porondon az istenített osztrák kancellárt, aki a széljárásnak megfelelően hol Hamletet, hol Macbethet alakítja.