Egészen ritka, amikor a vágyak és a realitások ilyen gyorsan elválnak egymástól, az FTC-nek 38 másodperc elég volt ahhoz, hogy szembesüljön azzal, hogy hol a helye a táplálékláncban. Addigra már 1-0-ra vezetett az Európa-liga csoportkörének második fordulójában a bolgár bajnok a magyar bajnok ellen az Üllői úton. A helyzet ennél csak rosszabb lett, a félidő vége előtt öt perccel Ludogorec védője, Rafael Forster egészen elementáris erejű, minimum 30 méterről elvégzett szabadrúgással duplázta meg a vendégek előnyét (0-2).
Elvileg kapott egy sanszot az FTC, mert még az első félidőben tíz játékosra csökkent a Ludogorec létszáma, miután a második (jogos) sárga lappal leküldött Dragos Grigore leballagott a pályáról. Az emberfórral élve némi fölényben futballozott ezután a Ferencváros, de a meccs érdemi részét egy bolgár szöglet után lezárta a Ludogorec. Rafael Forster ezúttal nem lábbal, hanem fejjel mattolt (Ferencváros–Ludogorec 0-3).
Az eredmény és maga a játék egészen plasztikusan mutatta meg, hogy hol a helye Európában a mindenkori magyar bajnoknak. A nagyjából öt, egyes hírek szerint már hatmilliárd forintos éves büdzsé, amelynek nagyobb része nem piaci alapú forrás, hanem az állami cégektől származó közpénz, csak egy ilyen csapatra elég. Ennyiből itt a vége a dalnak, ahhoz, hogy realitás legyen akár egy El-csoportkörös továbbjutás, ne adj' isten egy Bajnokok Ligája főtábla, legalább három, négyszeres büdzsé kellene.
A jelenlegi politikai klíma kedvez annyira sportágnak, hogy akár még ez a döntés is megszülethet, de nyilván nem oldana meg semmit. Sokkal inkább az, ha elengednék az Üllői úton, meg úgy általában a magyar fociban, hogy nekünk mindenképpen ott kell lennünk a topfutball valamelyik szintjén. Ami van, azt inkább a minőségi utánpótlásra kellene fordítani, mert akkor néhány éven belül talán volna esély arra, hogy felnőjön egy épkézláb generáció. Vagy ha teljesen lehetetlen, hogy a magyar edzői garnitúra végre kineveljen tizenegy használható focistát, akkor hagyjuk az egészet.
Mondjuk úszásban miért megy? Hogy lehet, hogy amerikai csodaúszókat, kozmikus világsztárokat vernek rommá magyar versenyzők? Hol van az az intellektuális deficit, ami megakadályozza, hogy mindez a labdarúgásban is előforduljon? Miért lehetetlen, hogy egy magyar gyerekből európai szintű focistát neveljenek? Megannyi kérdés, amire a sportág a lassan tíz éve tartó gazdasági aranykor ellenére sem kíván vagy nem tud válaszolni.
Nyilván nem akarja senki a 0-3 miatt a magyar futball vállalhatatlan eredményeit elverni az ukrán Szerhij Rebrovon, mert ő már eddig is többet tett, mint sokan előtte. Eljutott vele a csapat az Európa-liga csoportkörébe, aki tudja, ismételje meg. Meccs utáni nyilatkozatában sem kente el a problémákat. „Ez egy másik szint volt” – ismerte el a klub honlapján. Elmondta, az első percben kapott gól átírta terveiket, menet közben nehéz volt változtatniuk, pláne, hogy lehetőségeiket elpuskázták. „Ilyen ellenfél ellen ez nem fér bele” – foglalta össze véleményét. Szerinte most mindenki láthatta, hogy milyen erős csapat a Ludogorec. Amint fogalmazott, a bolgárok azért képesek szinte minden évben bejutni az egyik európai kupa csoportkörébe, mert „játékosaik szintje egészen más.”
Az FTC brazil csatára, Isael Barbosa azt mondta, hogy a hátralévő meccseken úgy kell játszaniuk, mintha életünkben utoljára lépnének pályára. Egyúttal megjegyezte, hogy más volt ez a meccs, mint amikor a BL-selejtezőben találkoztak, júliusban ugyanis még az FTC kettős győzelemmel ütötte ki a Ludogorecet.
Hogy azóta a Ludogorec javult ennyit, vagy a Ferencváros romlott ugyanennyit? Na, ez az, ami nem mindegy.
