Sebes György: Nyomás alatt

Most, hogy már utolsó hetéhez érkezett az önkormányzati választás kampánya, különösen érdekes egymás mellé tenni két nyilatkozat-részletet.

Az egyik hétfőn hangzott el, az MTVA vezérigazgatója szájából. „Mi egy pártoktól független közszolgálati intézmény vagyunk. Tehát az elképzelhetetlen, hogy egyik-másik párt minket irányítani próbálna” – mondta Papp Dániel. A másik részlet egy régebbi interjúból való, a Hír TV egyik tavaly kirúgott műsorvezetőjétől. „Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni” – mondta Szöllősi Györgyi.

Bár egészen más környezetben születtek, a két kijelentés természetesen össze is függ egymással, s mindkettőnek aktualitása van. Papp Dániel –akit bírósági ítélet alapján lehet hírhamisítónak nevezni – ellenzéki politikusokkal beszélgetett. Azért kértek tőle találkozót, mert zavarja őket, hogy a már csak nevében közszolgálati médiában nem egyenlő mércével mérnek. A miniszterelnök például rendszeresen – interjúnak álcázott – szózatot intézhet a néphez, kormánypárti politikusok és főleg elemzők gyakran fejthetik ki álláspontjukat élő adásban, de ugyanezt nem tehetik meg a hatalmat kritikával illetők. Amire a vezérigazgatónak az volt a válasza, hogy ők mindig betartják a törvényeket. Még szép – mondhatnánk, de inkább figyeljünk arra, hogy ehhez még azt is hozzátette: kiegyensúlyozottan tájékoztatnak. Az eszmecserén készült felvételek tanúsága szerint itt még mindig nem szakadt rá a plafon.

Minderről egyébként az M1 hírfolyam és a Kossuth Rádió műsoraiból értesülhettünk. A tudósítás gondosan manipulált volt. Úgy válogatták össze ugyanis a megszólalók szövegeit, hogy egyértelműen kiderült belőlük, az ellenzéki képviselők olyasmiket követelnek, amik homlokegyenest ellentétesek a szabad, független és semleges médiával szemben támasztott követelményekkel. Noha sok mindenre kitértek, érveket sorakoztattak és evidens kérdéseket tettek fel, ezekből csak annyit hagytak meg, hogy - többek között - tanácsokat adtak a műsorok szerkesztéséhez és megpróbálták elérni, hogy kiáltványukat élő adásban olvassák be. Most tekintsünk el attól, hogy bármennyire is igazuk van a közmédia épületénél nem először felvonuló ellenzéki parlamenti képviselőknek, azért maguk sem hihették, hogy fellépésük nyomán bármi is változik. Ráadásul a jól érzékelhető politikai nyomást a másik oldalról érkező politikai nyomással próbálnák kiegyensúlyozni. Miközben pontosan az lenne a kívánatos állapot, hogy semelyik politikai erő ne használhassa fel a maga érdekében a médiát.

A rendszerváltás óta azonban erre nem volt példa. Persze előtte sem, de az egy másik rendszer volt. 1990 környékén egy pillanatig azt hihettük, hogy minden megváltozik. A pártok azonban gondoskodtak róla, hogy ne így legyen. Tény az is, hogy a helyzet egyre romlott, az utóbbi nyolc év pedig sok tekintetben a pártállami időket idézi. Nem ugyanúgy, modernebb formában, a médiában még kétségkívül fellelhető ellensúlyokkal. Ám azt a szegmenst, amelyet az adófizetők pénzéből tartanak fenn, teljes mértékben bekebelezte a hatalom. Ez a mai valóság és egyúttal minősíti Papp Dániel már idézett kijelentésének igazságtartalmát, valamint a hétfői megbeszélésről készült egyoldalú és manipulált tudósítást is.

Szöllősi Györgyi szavai pedig pontosan arra utalnak, hogy azért akár hihető is lehetne, amit a vezérigazgató mond. Hiszen az irányításnak vannak kifinomult, áttételes formái is. Nem kell az utasításoknak a pártközpont(ok)ból érkezniük. Utalások, súgások, jelzések is elegendőek ahhoz, hogy a – gyakran állásukat is féltő – munkatársak pontosan tisztában legyenek vele, mit várnak el tőlük és mit kell ehhez tenniük. És a pártok, a politikusok, meg a felkent kommunikációs szakemberek élnek is ezekkel a módszerekkel.

Ilyen körülmények között, ebben a média-helyzetben kezdheti meg új munkáját Szöllősi Györgyi. Ezen a héten ugyanis elsősorban róla akartunk írni, abból az alkalomból, hogy – ugyancsak hétfőn – bejelentették, több mint egyéves távollét után ismét képernyőre kerül. Ezúttal az ATV-hez szerződött, ott még sosem volt, pedig éppen húszéves pályafutása alatt megjárta már a „hadak útját”. És azért érdemes foglalkozni vele, mert az új, jóval a rendszerváltás után feltűnt generáció egyik legtehetségesebb tévés újságírója.

Egy kis tévénél – SATeLIT hívták - kezdett, onnan került az éppen induló Hír TV-hez 2002-ben. Aztán viszonylag hosszú időt töltött az akkor még hellyel-közzel közszolgálatban, előbb a Duna TV-n, majd az M1-en volt látható. Általában politikai adásokban szerepelt, vezette a Híradót, az Este című műsort, de az átalakítások nyomán – már jócskán a Fidesz-érában és második kislánya születése után – visszatért a Hír TV-hez. Az már a G-nap utáni időszak volt, amikor a Simicska Lajos tulajdonolta csatornánál rájöttek, hogy nem a hatalom kiszolgálása az egyetlen lehetséges magatartás-forma. A tavalyi választás után – az újabb váltás, vagy inkább vissza-váltás következtében – már Szöllősi Györgyinek sem lehetett maradása. Egész pontosan: kirúgták. Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen sosem kérdezett egyoldalúan. Interjúiban – bármelyik csatornánál - mindig igyekezett középen állni, nem állást foglalni. Viszont felkészült volt és nem hagyta magát „megvezetni”, legyen szó bármelyik oldal politikusairól. Ilyen emberek már nem kellenek a jelenlegi hatalmat kritika nélkül támogató mai Hír TV-be.

Így aztán október 28-tól az ATV Reggeli Start című adásában láthatjuk majd Szöllősi Györgyit. A csatorna vezérigazgatója szerint neki interjút adni „presztízst jelent, mert egy felkészült, tapasztalt és népszerű televíziósról van szó”. S bár Németh S. Szilárd nyilván igyekezett felértékelni választásukat, de az biztos, hogy működőképes csapatokkal igyekeznek tájékoztatni a nézőket a reggeli műsorokban. Erősnek ígérkezik az a páros, amelyben Szöllősi mellett a tapasztalt és – rémes sapkája ellenére – mindig jól kérdező Vujity Tvrtko ül majd. A jövendő interjú-alanyoknak bizonyára jól fel kell majd készülniük, hiszen ez a két riporter nem arról nevezetes, hogy homályban hagyna bármilyen felmerülő problémát. Szöllősinek egyébként szerencséje van, hogy nem a riporternek gyenge, politikailag pedig egyoldalú Kárász Róbert mellé került. Meglehet, a nézők és a csatorna is jól járna, ha gondolkodnának az ő pótlásán, de persze – addig is - abban a párosban legalább Bombera Krisztina olyan igazi tévés, akire érdemes figyelni.

A tévék nemcsak most, az önkormányzati választás kampányának finisében versenyeznek. Eközben pedig rendszeresen bizonyítványt is kiállítanak magukról.