A kreativitás hete

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (az Idősek Tanácsa ülésén), hogy „szerencsére a kreatív stábja a kormánynak megtalálta a jogi módját annak, hogy Erzsébet-utalvány nélkül is lehessen pénzügyi segítséget eljuttatni Önökhöz. Erre találták ki a rezsiutalvány konstrukcióját.”
Ezzel szemben a tény, hogy a pénzügyi segítséghez nem kellett volna semmilyen kreatív stáb: elég lett volna a bankszámlára átutalni, vagy a postásokkal kiküldeni. Még kevesebbe is került volna. De mint tudjuk, a kreativitás nem olcsó mulatság.
Azt állította Deutsch Tamás, a Fidesz veterán európai parlamenti képviselője (Facebook oldalán), hogy „onnan lehet megismerni a lángész liberális közgazdászokat, hogy először is 93 ezer négyzetkilométeren világhírűek (a határ másik oldalán élő ember nem ismeri őket), (…) és ha nem MSZP-SZDSZ kormány van hatalmon, akkor minden hónapban megjósolják a gazdasági összeomlást, miközben időről-időre egyre jobb a gazdaság teljesítménye.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a liberális közgazdászok nem jósolnak gazdasági összeomlást, csupán lassulást és az egyensúly romlását, amit egyébként a kormány emberei sem tagadnak. Deutsch kommentárja azzal kapcsolatban jelent meg, hogy elolvasta a HVG-ben Surányi Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökének a cikkét arról, hogy nem volna szabad hagyni a forint további gyengülését. Deutsch euróban folyósított fizetésének persze ez nem árt, sőt, de talán a magyar gazdaságnak igen. Surányit meg speciel nemcsak 93 ezer négyzetkilométeren ismerik, hiszen egy nemzetközi banknak is volt a vezetője, és a kilencvenes évek közepén Közép- és Kelet-Európa legjobb jegybankárának minősítették. De legalább Matolcsynak van hova felzárkóznia.
Azt is állította Deutsch (Brüsszelben magyar újságíróknak), hogy Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt azért lobbizott Brüsszelben, hogy az uniós fejlesztési forrásokból minél kevesebb jusson Magyarországnak, és azokról ne nálunk, hanem Brüsszelben szülessen döntés bevándorláspárti szempontok alapján.
Ezzel szemben a tény az, hogy Karácsony az önkormányzatok közvetlen uniós támogatásának lehetőségeit szorgalmazza, márpedig a magyar önkormányzatok is Magyarországhoz tartoznak, nemcsak a Várban ülő Orbán Viktor és kormánya. Bevándorláspárti szempontok pedig nincsenek és nem is lehetnek, mert egyetlen önkormányzat sem dönthet bevándorlók befogadásáról. Ez a magyar állam jogköre. Ha Deutsch aggódik, Orbánnak üzenjen Facebookon. 
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (londoni tárgyalásai után), hogy a brit befektetők elégedettek a magyarországi befektetési környezettel, és értékelik, hogy nálunk Európa legalacsonyabb adóit kell fizetni.
Ezzel szemben a tény az, hogy a társasági adó ugyan valóban nagyon alacsony, az áfa viszont a legmagasabb Európában, az úgynevezett adóék pedig (amely azt mutatja, hogy a teljes munkaerőköltségnek mekkora részét teszik ki az adók és a járulékok) az ötödik legnagyobb. A brit befektetők ezt persze biztos tudják, csak úgy látszik, Szijjártó nem.
Szerző
Bolgár György

Buli

Az ember már tényleg nem tudja, sírjon vagy nevessen, amikor pechjére pont belső-erzsébetvárosi polgárként várja a jövő vasárnapi választást. Négy jelölt indul a polgármesteri székért: három kábé ugyanazzal a programmal, sőt egymásra licitálnak, ki akarja inkább bezárni a bulinegyedet és visszaadni a normális élet lehetőségét a lakóknak, a negyedik meg fideszes. A regnáló polgármester a kampányanyagai tanúsága szerint úgy tudja, ez egy nyugodt, zöld városrész, kifejezett lendületben.
Ki fog győzni? A fideszes természetesen, mert a másik három egymás esélyeit oltja ki. És ha innen nézzük, bizony nagyon is érdemes feltenni a kérdést, kit mi mozgat valójában, és ki hol követte el a hibát. Mondjuk hogy az egyesült ellenzék soraiban nem lett volna-e érdemes nem erőből politizálni, nem csakazértis alapon begyűjteni az indulás lehetőségét, hanem a helyben beágyazott emberek között találni olyan jelöltet, akire nincs képük ráindulni az ellenfeleknek. De elgondolkodhatunk azon is, hogy a szocialistából lett ferencvárosi lokálpatrióta egykori polgármester vajon miért kerüli konokul a sajtót kampány idején, vagy hogy komolyan gondolja-e: hitelesen ígérheti a bulinegyed megrendszabályozását az, akinek a börtönnel honorált ingatlanmutyijából kinőtt. És akkor még nem említettük a civil erőt, amely „udvari ellenzékkel” kéz a kézben járó Fideszről hadovál, de valahogy csak az összefogásra sikerül lőnie, a bulinegyedet megteremtő és minden erejével életben tartó kormánypártra már nem jut a puskaporából.
Hát, köszi, fiúk. Kereken öt évet vártam arra, hogy esélyem legyen szabadulni a lakóhelyemet elárasztó mocsokból és zajból, amit olyanok mértek rám, akik még csak nem is itt laknak. De oké, veszteni tudni kell. Különleges történetű házban, panorámás, kényelmes lakás érdekel valakit? Én eddig bírtam.
Szerző
N. Kósa Judit

A Kampánymalac

A Kampánymalac nem ember, pláne nem egyetlen ember, dehogy mernék bárkit is ledisznózni. A Kampánymalac politikai módszer, technológia, névadója a gyerekdal egy kismalacról. Sajnálatosan cseremisz dallam, és már kiléptünk a finnugor nyelvrokonságból. Viszont a szövegét a magyar Gazdag Erzsi írta, aki hajszálpontosan megjövendölte, melyek a leghatásosabb kampánymódszerek. Hiába, nálunk a költők egyben próféták is.  
Szóval tegyük vizsgálat tárgyává a dalbéli kismalacot, aki is röf-röf-röf. Ezen felül, mint tudjuk, turkál (döf-döf-döf) és trombitál (töf-töf-töf). Ez a lényeg, ennyit kell megjegyezni. Ugyan, ki szokta a malactrombitálás igazságtartalmát keresni, az nem arra való. A helyreigazítás különben is majd csak kampány után jön, legfeljebb néhány lapnak különszáma is lesz. A lényeg, hogy a töf-töf, röf-röf jó hangos legyen, mint amikor egy egész konda van jelen, mondjuk kb. annyi, amennyi orgánum befér egy médiabirodalomba, de ezt csak a példa kedvéért mondom. Akkor aztán mehet akár vezényszóra, kórusban is a dolog. A harsány trombitálás előtt nem árt egy kis turkálás („trombitája, víg ormánya földet túrja, döf-döf-döf”), hátha találnak valamit. Bármi kerül elő, a malac jól megforgatja a sárban, ő már csak ilyen. Ha nem tudnak semmit előtúrni, sár akkor is akad. Az elismerés magas helyről várható: „Jön az öreg, meglátja,/ Örvendezve kiáltja./ Rajta fiam, röf-röf-röf-röf,/ Apád is így csinálja!” Jó, az nem egészen stimmel, hogy pusztán „kukoricán megélnek”, ennél valamivel több kell, de hát költői szabadság is van a világon, nemcsak keresztény.
A Kampánymalac technikának vannak egyszerűbb esetei, pl. a szimpla rágalmazás. Ilyenkor turkálni sem kell, csak trombitálni. Az pl. nem volt rossz, amikor Baranyi Krisztináról azt állították, hogy szögekkel teli szalámidarabokat szór el a kerületben. (Ezt Ludassy Mária nagyon helyesen a facebookon helyreigazította: „Hazugság, hogy Baranyi Krisztina Ferencváros kutyáit mérgezi. Mindenki tudja, az igazság az, hogy Báthory Erzsébettel együtt fürdik szűzlányok vérében.”) Az ellenzéket beteges viszony fűzheti az ebekhez, pl. Dunaújváros polgármesterjelöltje győzelme esetén állítólag kutya- és macskahússal etetné a várost. Talán a Baranyi Krisztina által legyilkolt kutyákat szállítják majd Dunaújvárosba, ki tudja. 
Viszont az ürülékkel való összekenést nem sorolnám ide. Az szimpla félreértés. A miniszterelnök a pártja kongresszusán sajnos nem fogalmazott elég egyértelműen: „Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek”. Akadhatott, aki a „nagydolog” kifejezést másképp értette, azóta bizonyára tisztázták az ügyet. 
A veszélyeztetett hadállásokban a Kampánymalac technológia innovatívabb használatára van szükség. Érdemes a népi igényekből kiindulni. Amikor Budaörs népszerű polgármesterét még csak azzal vádolták, hogy csatlakozásuk az Antirasszista Városok Európai Szövetségéhez a migránsok betelepítését szolgálja (elvégre rendes ember nem ellenezheti a rasszizmust), a kommentek irányt mutattak a továbblépéshez: „Buzi gender Sorosbanda.” Világos: a fegyvertár részévé kellett tenni a szexet is, azon az is élvezettel cuppoghat, aki a szimpla rágalmazó szórólapokat olvasatlanul dobja ki. Mindegy, hogy a feltálalt zaftos ügy elejétől a végéig kitaláció, mint a jelek szerint többek között László Imre vagy Donáth Anna esetében, vagy tényleg történt valami félrelépés, mint Wittinghofnál. Amit lehet elítélni, de semmiképpen sem lehet senki, egészen egyszerűen senki szexuális aktusait, testi-lelki meztelenségét tudta nélkül videóra venni és postaládákba dobva terjeszteni. Orbán –Jézust és Kantot egyaránt politikai eszközzé silányítva - abban összegezte a keresztény szabadság lényegét: „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se cselekedd azt másoknak”. Sajnos a legkisebb érdeklődést sem tudom magamból kicsiholni pucér fideszes politikusok szexvideói iránt, ezért nagyon kérem, senki ne vonja le azt a következtetést, hogy ők bizonyára azt szeretnék: velük is így cselekedjenek. 
A sima szexnél persze izgalmasabb, ha buzizni is lehet. Ez a feladat is ki van már pipálva Donáth Annával és a zuglói jegyzővel, aki a kormánysajtó megnevezése szerint „az ellenzék egyik alkalmatlan főpolgármesterjelöltjének bizalmas politikai szövetségese”. Ez a Zugló igazi erkölcsi fertő. Szerintem tovább kellene a „víg ormányoknak” turkálni, és kiderülhetne, hogy Karácsony viszont szodomita. Minimum. Igazán ideje volna a leleplező felvételeket állatszereplőkkel színesíteni.
Hogy mire jó ez az egész? Másképp nehéz volna a tolvajlási ügyekkel terhelt kormányoldal erkölcsi fölényét bizonyítani. Kivéve, ha az igazi bűn egyedül a bűnös szex vagy annak akármilyen megalapozatlan gyanúja. Az ellenzék Hamlet atyjának szellemét idézve csupa „parázna, vérnősző barom”, perverz állat. Aki mégsem, az még arra is alkalmatlan, miként a helyi fideszes szerint Karácsony Gergely a lopásra. Összeállt a Kampánymalac kottából daloló kórus. „Most már együtt zenélnek,/ Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf ,/ Ezek ám a legények.” Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó