Svarcban vagyok két helyen, egyikbe se bejelentve, nem is kell, egy harmadik vállalkozó intézte a taj-kártyát, ahol életemben nem dolgoztam, többet keres ő is, mint ha szabályosan alkalmazna, de az fel sem merült benne, nem hülye az. A napos oldalon kell lenni, ez a lényeg. Építkezések, javítások, karbantartás, ez ma a legnagyobb üzlet, az anyagot is úgy szerezzük, hogy a megbízó azt hiszi, a legjobb áron kapja. Összeáll a brigád, a főnök bevállalja az építkezést, mindent bevállal, aztán a meló felénél lelépünk, de más már nem vállalja a befejezést, mi nyomunk egyet az áron és visszamegyünk. Taktika, mondja a főnök. Vettem egy használt japán autót másodkézből, lecsalt kilométerórával és lehazudott áron, a biztosítóval is lezsíroztam, nekik mindegy, nem az ilyen hamiskártyásokból élnek, hanem a nagyfiúkból és nagyvállalatokból, a kenyér ára is rendben van, nem a boltban veszem, mert a pékségben dolgozik a feleségem unokatestvére, hajnalban kiteszi a vekniket az udvarra, onnan kell elhozni, féláron, akkor meg mit izguljunk. A kis lakás, amit bérelek, az sincs bejelentve, nem is kell, megállapodtunk, hogy senkinek sem kell adóznia, és ha nagyon meg akarom izzasztani, soha nem költözöm ki, mert Magyarországon mindig a csalókat védi a törvény és azokat, akik kijátsszák. Hiába próbálnak mindig egyet csavarni, aki ki akarja játszani, az úgyis mindig egyet előbb csavar. Mindig kell valaki, akit ismer az ember, a hentes az unkahúgom férjével ultizik, ő mondja, hogy az árakat szándékosan viszik fel az égig, tudja ezt mindenki, csak a hülyék és a becsületesek vásárolnak rendes áron, de ez a két népség gyakorlatilag ugyanaz, kapcsolatok kellenek és ismerősök, akik tudják, merre, hogyan. Az esküvő is rendben volt, a húgom férjének nagybácsikája intézte a vendéglőssel a számlát, az ő cége számolta el reprezentációba, mindenki megtalálja a számítását, csak kell hozzá számítás. Bérmunkát is vállalnak, autóbusszal hozzák a munkásokat, azt is elszámolják, a munkások is persze feketén, reggeltől reggelig, nem bánják, legalább van valamijük, ami eddig nem volt. Mindenki panaszkodik, uram, nálunk ez a normális, én is panaszkodok, a régi rendszerben is panaszkodtam és a következő rendszerben is panaszkodni fogok, mert aki nem panaszkodik, arra nem figyelnek. A házamat is így építem, egyetlen fillérembe sem került, pedig csak segéd vagyok. Segéd, de van Armáni öltönyöm, leesett egy kamionról, van ilyen, higgye el nekem. Nem gond az iskola sem, most újítottuk fel az igazgatónő házát, kérte, hogy csak számlával, hivatalosan, aztán meghallotta az összeget és máris elfelejtette a számlát, még ő volt hálás, a gyereknek azóta nincs gond az osztályzatokkal. Én se jártam iskolába, van egy hamisított nyolcadikos bizonyítványom, de azt se kéri senki. Ja, persze, vannak ellenőrök, de csak az féljen, akinek félnivalója van, nálunk mindent a főnök intéz, valami trükköt mindig előhúz a fiókból, mi még soha nem fizettünk büntetést, az nem a mi formánk.
Jó ez így.