A napos oldal

Svarcban vagyok két helyen, egyikbe se bejelentve, nem is kell, egy harmadik vállalkozó intézte a taj-kártyát, ahol életemben nem dolgoztam, többet keres ő is, mint ha szabályosan alkalmazna, de az fel sem merült benne, nem hülye az. A napos oldalon kell lenni, ez a lényeg. Építkezések, javítások, karbantartás, ez ma a legnagyobb üzlet, az anyagot is úgy szerezzük, hogy a megbízó azt hiszi, a legjobb áron kapja. Összeáll a brigád, a főnök bevállalja az építkezést, mindent bevállal, aztán a meló felénél lelépünk, de más már nem vállalja a befejezést, mi nyomunk egyet az áron és visszamegyünk. Taktika, mondja a főnök.  Vettem egy használt japán autót másodkézből, lecsalt kilométerórával és lehazudott áron, a biztosítóval is lezsíroztam, nekik mindegy, nem az ilyen hamiskártyásokból élnek, hanem a nagyfiúkból és nagyvállalatokból, a kenyér ára is rendben van, nem a boltban veszem, mert a pékségben dolgozik a feleségem unokatestvére, hajnalban kiteszi a vekniket az udvarra, onnan kell elhozni, féláron, akkor meg mit izguljunk. A kis lakás, amit bérelek, az sincs bejelentve, nem is kell, megállapodtunk, hogy senkinek sem kell adóznia, és ha nagyon meg akarom izzasztani, soha nem költözöm ki, mert Magyarországon mindig a csalókat védi a törvény és azokat, akik kijátsszák. Hiába próbálnak mindig egyet csavarni, aki ki akarja játszani, az úgyis mindig egyet előbb csavar. Mindig kell valaki, akit ismer az ember, a hentes az unkahúgom férjével ultizik, ő mondja, hogy az árakat szándékosan viszik fel az égig, tudja ezt mindenki, csak a hülyék és a becsületesek vásárolnak rendes áron, de ez a két népség gyakorlatilag ugyanaz, kapcsolatok kellenek és ismerősök, akik tudják, merre, hogyan. Az esküvő is rendben volt, a húgom férjének nagybácsikája intézte a vendéglőssel a számlát, az ő cége számolta el reprezentációba, mindenki megtalálja a számítását, csak kell hozzá számítás. Bérmunkát is vállalnak, autóbusszal hozzák a munkásokat, azt is elszámolják, a munkások is persze feketén, reggeltől reggelig, nem bánják, legalább van valamijük, ami eddig nem volt. Mindenki panaszkodik, uram, nálunk ez a normális, én is panaszkodok, a régi rendszerben is panaszkodtam és a következő rendszerben is panaszkodni fogok, mert aki nem panaszkodik, arra nem figyelnek. A házamat is így építem, egyetlen fillérembe sem került, pedig csak segéd vagyok. Segéd, de van Armáni öltönyöm, leesett egy kamionról, van ilyen, higgye el nekem. Nem gond az iskola sem, most újítottuk fel az igazgatónő házát, kérte, hogy csak számlával, hivatalosan, aztán meghallotta az összeget és máris elfelejtette a számlát, még ő volt hálás, a gyereknek azóta nincs gond az osztályzatokkal. Én se jártam iskolába, van egy hamisított nyolcadikos bizonyítványom, de azt se kéri senki. Ja, persze, vannak ellenőrök, de csak az féljen, akinek félnivalója van, nálunk mindent a főnök intéz, valami trükköt mindig előhúz a fiókból, mi még soha nem fizettünk büntetést, az nem a mi formánk. 
Jó ez így.
Szerző
Odze György

Jelen időben

Leonardo műve vagy sem: hüledezve olvashattuk, hogy a Salvator Mundi című festmény valakinek 450 millió dollárt (120 milliárd forintot) ért. Ehhez képest sem aprópénz, hogy a világ legdrágább élő képzőművésze, az amerikai Jeff Koons lufinyulat idéző szobra 91 millió dollárért (26,5 milliárd forintért) kelt el egy árverésen. A magyar kortársak között a Franciaországban élő Reigl Judit a legdrágább: a Sotheby’snél 411 ezer eurót (127,5 millió forintot) adtak egy festményéért. De vajon hányan ismerik idehaza a művészetét? 
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vetődhetnek fel bennünk Maurer Dóra londoni sikereiről olvasva. A felváltva Bécsben és Budapesten élő és alkotó művésznek augusztusban nyílt életmű-kiállítása a londoni Tate Modernben, akárcsak a White Cube-ban – ez a galéria el is vállalta a neoavantgárd magyar alkotó képviseletét. Most pedig a Dobossy Aukciósház gondolt egy merészet, és az egyik legjelentősebb kortárs művészeti vásárral, a Frieze-zel egy időben kizárólag a magyar kortársaknak rendezett a brit fővárosban kiállítást és aukciót – Maurer Dórával, Bak Imrével, Pinczehelyi Sándorral és feltörekvő fiatal alkotókkal a középpontban. Ilyen még sosem volt Londonban. A legdrágábban – 45 ezer fontért (16,8 millió forintért) – Maurer Dóra képe kelt el, de olyanok nevét is feljegyezték a műgyűjtők, mint például Szűcs Attila.
A világ műkereskedelmi piacára a magyaroknak nehéz a kijutás. Itthon 27 százalékos áfa drágítja a képeket, odakint viszont nem lehet lényegesen drágábban kínálni az alkotásokat, mint idehaza. A magyar galériások évek óta viszik ki Londonba a kortárs magyar műveket, ám a mostani aukció – meglehet – átvágott egy láthatatlan gátat: odakint is el lehet már kérni egy-egy kép rendes árát. És akkor talán több magyarnak is nyílhat majd tárlata a Tate Modernben.

Sírásók

Pénteken egy rövid időre azt gondolhattuk, Boris Johnson brit kormányfő képes akár felelős vezetőként is viselkedni. Mióta kormányfővé választották, először lehetett ez az érzésünk. Két nappal korábban még olyan javaslatokat tett le az Európai Unió asztalára a kilépés feltételeire vonatkozóan, amelyek megvalósíthatatlanok. Ezért is volt váratlan a pénteki fordulat.
Egy skót bíróságnak beadott dokumentumban – melynek nyilvánosságra hozatalát a kormány meg akarta akadályozni – Johnsonék azt közölték, ha október 19-ig nem születik megállapodás a Brexit feltételeiről, akkor London a távozás időpontjának újabb halasztását kérvényezi. Ez 180 fokos fordulatot sejtetett a kormányfő politikájában, hiszen korábban többször is nagy hangon kijelentette: inkább a sírba kerül, mintsem megtegye ezt a lépést.
Azért is volt ez meglepő fordulat, mert Johnsonnak pont annyira lételeme, hogy London október 31-ig tényleg kilépjen az EU-ból, mint mondjuk Kim Dzsong Unnak a nukleáris fegyver. Felmérések szerint ugyanis a kilépés halasztása esetén a toryk népszerűsége hirtelen csökkenne, és ismét feljönne a Brexit párt. Vagyis vélhetően a konzervatívok nem nyernének meg egy előrehozott választást, ami súlyos kudarc lenne Johnson számára, a politikai jövője kerülne veszélybe. Meglepetés lenne azért is, mert nem illik a főtanácsadója, a Brexithez mindenáron ragaszkodó Dominic Cummings képviselte stratégiába.
Hamar kiderült azonban, szó sincs arról, hogy a brit miniszterelnök belátta volna, mennyire veszélyes politikát folytat, s milyen súlyos következményei lennének annak, ha hazája megállapodás nélkül távozna az unióból. A kormány illetékesei közölték, továbbra is reálisnak tartják, hogy október 31-ig bekövetkezzék a Brexit. A Telegraph szerint a terv az, hogy ráveszik a magyar kormányt: vétózza meg a kilépés meghosszabbítására tett kérvényt. Ha Budapest ezt megteszi, hivatalosan is az EU sírásója lesz. És egy percig se csodálkozzon azon, ha 2021-től a jogállamisághoz köti majd az EU a pénzügyi támogatások folyósítását.