Leonardo műve vagy sem: hüledezve olvashattuk, hogy a Salvator Mundi című festmény valakinek 450 millió dollárt (120 milliárd forintot) ért. Ehhez képest sem aprópénz, hogy a világ legdrágább élő képzőművésze, az amerikai Jeff Koons lufinyulat idéző szobra 91 millió dollárért (26,5 milliárd forintért) kelt el egy árverésen. A magyar kortársak között a Franciaországban élő Reigl Judit a legdrágább: a Sotheby’snél 411 ezer eurót (127,5 millió forintot) adtak egy festményéért. De vajon hányan ismerik idehaza a művészetét?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vetődhetnek fel bennünk Maurer Dóra londoni sikereiről olvasva. A felváltva Bécsben és Budapesten élő és alkotó művésznek augusztusban nyílt életmű-kiállítása a londoni Tate Modernben, akárcsak a White Cube-ban – ez a galéria el is vállalta a neoavantgárd magyar alkotó képviseletét. Most pedig a Dobossy Aukciósház gondolt egy merészet, és az egyik legjelentősebb kortárs művészeti vásárral, a Frieze-zel egy időben kizárólag a magyar kortársaknak rendezett a brit fővárosban kiállítást és aukciót – Maurer Dórával, Bak Imrével, Pinczehelyi Sándorral és feltörekvő fiatal alkotókkal a középpontban. Ilyen még sosem volt Londonban. A legdrágábban – 45 ezer fontért (16,8 millió forintért) – Maurer Dóra képe kelt el, de olyanok nevét is feljegyezték a műgyűjtők, mint például Szűcs Attila.
A világ műkereskedelmi piacára a magyaroknak nehéz a kijutás. Itthon 27 százalékos áfa drágítja a képeket, odakint viszont nem lehet lényegesen drágábban kínálni az alkotásokat, mint idehaza. A magyar galériások évek óta viszik ki Londonba a kortárs magyar műveket, ám a mostani aukció – meglehet – átvágott egy láthatatlan gátat: odakint is el lehet már kérni egy-egy kép rendes árát. És akkor talán több magyarnak is nyílhat majd tárlata a Tate Modernben.