Ha egy fideszes képviselőjelölt olyasmit állít ellenfeleiről, ami nem igaz, az kampányban tekinthető puszta véleménynek, és így megengedhető – a hvg.hu cikke szerint lényegében ezt mondta ki az Alkotmánybíróság Varga Zs. András vezette öt tagú tanácsa, ezzel elutasítva egy szocialista panaszt.
A történet kiindulópontja, hogy egy székesfehérvári fideszes jelölt a Kodály Zoltán iskola várható felújítása kapcsán az mondta: „Az elmúlt évben több mint kétmilliárd forint értékben történt intézményfelújítás ebben a városban, amelyet a székesfehérvári ellenzék soha, soha nem támogatott.” Az MSZP kifogást emelt, mondván, ez nem igaz: az ellenzéki képviselők minden esetben, így a videóban megnevezett iskola esetében is a felújítás mellett szavaztak.
„A kifogásolt mondatot nem lehet önmagában megítélni”
A helyi választási bizottság elutasította a kifogást: szerinte „a megnyilvánulásnak a tényközlési eleme csak kisebb súlyú”, a képviselő csak azt a véleményét fejtette ki, hogy az ellenzéki képviselők általában nem támogatták az intézményfejlesztéseket. Ha ez az utóbbiak szerint nem igaz, a kampányban lehetőségük van cáfolni.
Az MSZP ezután a területi választási bizottsághoz, majd a bírósághoz fordult, mert szerinte itt nem véleményről van szó. A fideszes jelölt ugyanis nem az ellenzéki jelöltek alkalmasságát vitatta, hanem egy konkrét szavazás során leadott „igen” szavazatukat vonta kétségbe, ami alkalmas a választópolgárok megtévesztésére. Ám a Győri Ítélőtábla is úgy látta: „a kifogásolt mondatot nem lehet önmagában megítélni”. Vagyis „a kifogásolt nyilatkozatnak valójában nem az volt a jelentése, hogy az ellenzék nem támogatta a megnevezett iskola felújítását.” A bíróság szerint a kijelentés arra vonatkozott, hogy a már megvalósult felújításokat nem támogatták az ellenzéki képviselők - mutat rá a portál.
Az Ab szerint kampány van, ennyi még belefér
Ezután fordultak a szocialisták az Ab-hoz alkotmányjogi panasszal, de hiába.
A választási kampányban ugyanis „leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának, tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik”. Az érintett önkormányzati képviselőjelölt által használt „soha, soha nem támogatta” kifejezésből „nem következik egyértelműen az, hogy az érintett a vitatott kérdéssel összefüggésbe hozható szavazásokon az ellenzéki képviselők ’nem’ szavazatot adtak volna le”. Az öt alkotmánybíró úgy látta: helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy itt nem egy konkrét szavazásról van szó, hanem arról, hogy „az ellenzéki képviselők a kijelentést tevő önkormányzati képviselőjelölt szerint nem voltak együttműködők, és véleménye szerint ez a jövőben sem várható tőlük”.
Ezért a szocialista panaszt az Ab elutasította, de azért az indoklás végén hozzátette: arról továbbra sincs szó, „hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról, vagy az igazságot elferdítő állításokkal, féligazságokkal a választókat szabadon megtéveszthetik" - idézi a testület válaszát a hvg.hu (kérdés, hogy akkor az Ab szerint miért nem számít a választók megtévesztésének az egyértelműen cáfolható, az ellenzéket befeketítő állítás - a Népszava szerkesztője.).
A válaszból kiderül, hogy az Ab egyszerűen etikai kérdésnek tartja a történteket. Mint írják, „(...) a választási kampány etikai kérdéseit az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, ez ugyanis a kampányban résztvevők felelőssége. (...) A jó erkölcsöt és a jó ízlést figyelmen kívül hagyó megnyilvánulások morálisan minősítik azt is, aki ilyen eszközökkel él. Az alapjogilag védett szólásszabadság nem jelenti ugyanis azt, hogy minden, nem jogellenes, hátrányos jogkövetkezményekkel nem járó lehetőséggel élni is kell.”
