Kormánypolitikusaink gyakran minősítik hazaárulónak az ellenzéket, mert az panaszkodik az uniónak a hazai viszonyok miatt. E logikát elfogadva a magyar földről elmenekült 48-asok és 56-osok hazaárulók voltak, mivel sűrűn szót emeltek az itthoni elnyomás ellen. Azért is jár a hazaáruló titulus az ellenzékieknek, mert ők a kormány szerint idetelepítenék a migránsokat. Hogy ezt a vádat semmi sem bizonyítja, és hogy nincs olyan ellenzéki párt vagy szavazó, aki migránsokat hozna az országba, az nem zavarja kormányt. És választóit se: nemrég Hende Csaba beintésére többszáz szombathelyi Fidesz-imádó harsogta kórusban a „hazaáruló!” rigmust az ellenzéknek címezve.
Hazát az árul, aki saját országának kárt okoz. S ez épphogy a kormánypártok politikusaira igaz. Amikor ők a közmédia segítségével azt szajkózzák, hogy az ellenzék célja a menekültek tömeges idetelepítése, akkor előre kitervelten butítják a magyarságot. És gyilkosan megosztják. Aki az ország népét elbutítja, megosztja, egymás iránti gyűlöletbe hajtja, az haza- és nemzetáruló. Amiképp az a kormány is, amely cinkelt közbeszerzések rendszerének kiépítésével üzletszerűen ellopja az ország vagyonát, s így kárt okoz neki. Ez a bevált módszer ráadásul tönkreteszi az ország versenyképességét. Hisz az itthon valós teljesítmény nélkül nyerő, „csókos” cégek a nemzetközi megméretéseken esélytelenek, s ezért az ország egésze is az. Aztán ott van Paks II, aminek energetikai és gazdasági hasznosságát eddig nem bizonyította a kormány, s ami – a jelek szerint – egy idegen hatalomnak és megint csak a csókosoknak hoz majd hasznot. Az országnak meg kárt. Ha megépül, az nem hazaárulás?
Magyarországon a tehetséges, igyekvő fiatalok azt látják, hogy a teljesítménynek nincs értéke, az érvényesül, aki alkut köt a hatalommal. A rendszer azt sugallja, hogy ha tehetséges vagy, „húzz el innen!” Aki elmegy külföldre, arra itthon sokan hazaárulóként tekintenek. Pedig ő csak elmenekült a hazaárulók elől.