Szeszélyes üzem

A nagy, összetett rendszereket mindig apró hibák döntik romba. Egy-egy „begőzölő” fontos ember, egy rossz helyen rágcsáló kisegér, egy teszt, vagy épp – amiként most a Shell esetében – egy figyelmetlenül jegyzetelő sofőr. Ezek tovagyűrűző hatásaként mindig vétlen százak-ezrek szenvednek hosszabb-rövidebb idő alatt kiheverhető, kisebb-nagyobb károkat.
A mintázat hátborzongatóan hasonló, legyen szó Csernobilról, Paksról, vörösiszapról, vagy épp a Füredi úti Shell-kútról. A nyilvánosság ilyenkor valahogy mindig becsapva érezheti magát. Miután a baj megtörténik, az illetékes még bőven hallgat, amikor innen-onnan már a fél város összerakta, mi a helyzet. Ezt aztán rendre izzadságszagú, öntömjénező közleményekkel igyekeznek... nem is tudom, elfedni, tompítani, ami persze csak olaj a tűzre. Ha ilyenkor esetleg sikerül is egy illetékest telefonvégre kapnom, hamar megtudhatom, hogy csak egy szőrszálhasogató, koszos kis bolsi provokátor vagyok.
És ez baj.
A Füredi úti Shell-kút esete csepp a tengerben. Amikor a – cég által meg nem nevezett – Mol finomítójában a kútra szánt benzint és a gázolajat betöltötték a – szintén meg nem nevezett – Klacska tankautójába, a fuvarozó sofőrje a szállítólevélen felcserélte a rekeszek tartalmát jelölő bejegyzéseket. Ez aztán feltűnés nélkül végighaladt a rendszeren, egészen a gyanútlanul fordítva megtankolt autók motorjáig, amik aztán le is fulladtak. A kúton eleinte megpróbálhatták a szőnyeg alá söpörni a problémát, hisz miután eleinte „csak” a benzin-jelzésű, valójában dízelt tartalmazó fejre érkezett panasz, a gázolaj feliratú oszlopból még egy napig adagolták a benzint, amíg erre is befutott az első jelzés. A körülbelül ezer autót érintő kár megközelítheti a százmilliót. 
Legyünk méltányosak: maga a Shell ezután látszólag körültekintő, néhány rázós részletre is kitérő üzeneteket tett közzé. Igaz, a "hiányzó" 42 kérdésünkből már csak egy-kettőre kaptunk érdemi választ. A többi titok. Arról például, hogy mit tesznek a bűnös kilétének megállapítására, nagyjából azt tudhattuk meg, hogy az ügyet a hatóságok kihagyásával, házon belül rendeznék. Arra az értelemszerű kérdésre, hogy miért nem ellenőrzik a lefejtett anyag összetételét, szakértőktől kaptunk őszinte választ: ez túl drága lenne egy évszázadonként egyszer előforduló baki kiszűrésére. A tévedéseknek inkább úgy vennék elejét, hogy a két anyagból mindig eltérő mennyiséget rendelnek, így lefejtéskor kibukik a tévedés. De az ötlet nem vált iparági szabvánnyá. Így a gyanakvó autósoknak nem marad más, mint az üzemanyag szagolgatása. Az ipari balesetek utáni „szokásos” közléspolitikára inkább a Klacska a példa, amely megkeresésünkre nem reagált, a telefonokat pedig mellétették.
Ez megengedhetetlen és végtelenül szomorú. Az életünkkel játszó mérnök-vezetőknek erkölcsileg, emberileg is fel kéne nőniük a szaktudásukhoz rendelt iszonyatos felelősséghez. A felsőoktatásért felelős mérnök-miniszter, Palkovics László lassan ezt is felvehetné a kötelező tárgyak közé.
Szerző
Marnitz István

Partiarcok, irány Győr!

Ha vasárnap győz a Borkai, akkor én Győrbe költözöm, mert ha vasárnap győz a Borkai, az annak a bizonyítéka lesz, hogy Győrben csupa laza partiarc lakik. Ott a helyem köztük, s lehetőleg a polgármester közelében. Hátha sikerülne megcsípni a városházán egy sajtós állást. Korábban azt hallottam helyi újságíróktól, hogy a Borkai a magánéletben nem is olyan hülye fideszes, mint a többi hülye fideszes, s mióta ennek vizuális bizonyítékát is adta, nekem ez az ember egyre szimpatikusabb. Nem értem az ellenzéki hörgést és a kormánypárti fejcsóválást. Végre egy fideszes, aki fényes nappal hátulról beteszi, és mámoros önfeledtséggel mutatja meg országnak-világnak, hogy maximum hány centi lehet az a híres Orbán Viktor-féle keresztény szabadság. Hát ennyi. Ha teljes pompájában feláll a rendszer, akkor pont elfér egy vállalkozó kedvű nőben.
Mondom, ha győz a Borkai, és vele az új világnézet, akkor én Győrbe költözöm, mert Pest, úgy látszik, ahhoz képest semmi. Itt sajnos még nincs keresztény szabadság, de reméljük, hogy lassan itt is megmerevedik a rezsim, és végre jó idők jönnek a hozzánk hasonlóan kiéhezett és megszomjazott arcokra. E tekintetben a becsületes kispolgár kinézetű Tarlóstól nem sokat várok, még kevesebbet ettől a mosolygós képű Karácsonytól, szóval a leghelyesebb az lenne, ha egy Borkai-féle nagyágyú kerülne a főváros élére. Istenem, micsoda szexhajók üzemelnének a a Dunán! Nem beszélve a bulinegyed új szolgáltatásairól, ahol végre a hülye fideszesek is nyíltan belevethetnék magukat az éjszakába, hogy ne kelljen ezeknek a szerencsétleneknek folyton külföldre szökni, hogy bulizhassanak. Ebben a tekintetben a KDNP-től sokat várok, mert ebben a Borkait is támogató törpepártban, lám csak, bőven képesek megtelni a véredények, és annak mindig az a vége, hogy a KDNP-nek illiberális merevedése lesz és feláll. Nekem ez tetszik. Emlékezzünk csak arra a másik, ugyancsak a konzervatív KDNP által támogatott polgármesterre, Füzesabony egykori első emberére, aki a saját sofőrje tisztességben megőszült, idős édesanyját döntötte ágyba, s még fel is vette rejtett kamerával, hogy egy rátermett politikus milyen ravasz trükkökkel képes megkeresni a döbbent választópolgár kegyeit annak bugyijában. A parti vége az lett, hogy a füzesabonyi polgármesternek föl kellett állni a tisztségéből, de nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy a Borkai a neves előd szexvideójából sajátította el a politizálás alapvető fogásait. Végül is Füzesabony nincs is messze Győrtől – mármint magánrepülővel. 
Ha vasárnap győz a Borkai, javaslom föleleveníteni Kósa Lajos volt debreceni polgármester azon bolondos ötletét, hogy a minisztériumok közül néhány költözzék vidékre. Ebből a javaslatból sajnos semmi sem valósult meg, de október 13-a után napirendre kellene venni az ügyet. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága éppen jó helyen lenne Győrben. Ideje, hogy a Borkai és köre erre a szexi tárcára is rátegye a kezét. Lehetőleg hátulról.
Szerző
Kácsor Zsolt
Frissítve: 2019.10.10. 09:56

A kormányfő ígér

Orbán Viktor végigjárta a megyei jogú városokat, mindenhol beszédet mondott, tréfálkozott, barátkozott a választópolgárokkal, majd kis híján a csillagokat is leígérte az égről: autópályák, ipari parkok, sportlétesítmények, rábólintva a "helyi kezdeményezésekre". A Modern Városok Program a kormány igazi kisgömböce lett, összköltsége már legalább 4000 milliárd forintra rúg. 
A programmal kapcsolatban azonban már a kezdete óta szinte minden hónapban jött egy újabb változtatás, átszervezés. Kormányrendeletekben és határozatokban ide-oda tologatták a koordináló kormányszervet, megváltoztatták a források összegét, a támogatási okirat kiadásával kapcsolatos szabályokat, a támogatások rendszerét. Ami nem véletlen: rengeteg közpénzről van szó, amelyben a folyamatos tili-toli és az önkényes elosztás miatt nemcsak a túlárazás, a korrupció és az uniós pénzek kiszivattyúzásának veszélye lép fel, de az is, hogy a miniszterelnök ígéretei elszámoltathatatlan blöffök maradnak csupán. 
Különösen azok után, hogy a kormány egy a közelmúltban hozott rendelettel nagyobb részt kihátrált ezek teljesítése mögül. Közölték: csak akkor építhetők meg ezek az orbáni ígéretek, ha az eredetileg előirányzott költségvetési forrás helyett találnak rá uniós pénzt. Már korábban is volt jele annak, hogy Orbán túlígérte magát, ugyanis a gazdasági tárca útmutatót adott ki, amelyben azt írta, hogy lehetőleg minél több uniós forrást vonjanak be a projektek kivitelezésébe. Mert pénz egy része elfogyott, a másik része soha nem volt meg, az Uniónak meg amúgy is az a dolga, hogy fizessen. Legalábbis a kormány logikája szerint. Ezért is: ha valami elkészül, az a kormány sikere, ha meg nem készül el, az az EU hibája. Aztán tiltakozhatunk az ellen, ha a forrásokat a jogállamiság megvalósulásához kötik. 
A Modern Városok Program valójában csak egy nagy választási lufi, mert óriási összegekről beszélnek a kampányban, és minimális összegekről fognak majd a választás után. A program fideszes változata ráadásul nem modern és nem is a városokról szól, mert a kormány dönti el, hogy milyen támogatást ad a településeknek - hogy mire, mennyit és mikor, abba az önkormányzatoknak alig van beleszólásuk. 
Az önkormányzatok - beleértve Nagykanizsát is, amely legutóbb újabb 6 milliárdot "kapott" egy még el sem kezdett sportcsarnokra – csak még inkább kiszolgáltatottak lesznek a Fidesz-kormánynak, mert ezáltal még inkább a jelenlegi hatalomhoz kötik őket. Nem nehéz felismerni, hogy Orbánnak pontosan az a terve ezzel, hogy megvegye az önkormányzatokat, rajtuk keresztül a településeket, miáltal tovább megtarthassa a hatalmát. Az önkormányzatok érdekeltekké válnak a Fidesz támogatásában, kötődni fognak a hatalomhoz, miközben ezek a beruházások valójában nem szolgálják a helyi polgárok jólétét, sem a közjót. Munkahelyeket nem teremtenek, sem az oktatást, sem pedig az egészségügyet nem teszik jobbá. Csak a haverok zsebét tömik. 
Orbán mint a Modern Városok Program megálmodója, mióta átnyergelt az orosz medvére, leszokott a dakota közmondásokról. Pedig jó lenne, ha nem feledné a következő bölcsességet: olyan gyorsan soha ne akarj lőni, hogy előbb ne legyen időd megnézni, melyik végén fogod a puskát.